Bumeránggyerekek: meddig élhet otthon a felnőtt "gyerek"?

A jelenség Magyarországon a kétezres évek elején ütötte fel a fejét. Azóta számos tanulmány készült a témában, a szociológusok pedig már nevet is adtak nekik: ők a bumeránggyerekek, a gyernőttek. Olyan, 20-30 éves fiatal felnőttek, akik az önálló élethez szükséges képességeknek birtokában vannak, mégsem kezdenek saját életet.

Persze nem ugyanazon a nyomvonalon rekednek otthon. Van, akinek csak kényelmes az Anyu-Hotel és eszében sincs elmenni. Mások ugyan megpróbálkoznak az önálló élettel, de – például egy balul elsült párkapcsolat folytán, vagy az egyetem után megunva a kollégiumot – hazaköltöznek, és ott ragadnak. Megint mások dolgoznak ugyan, keresetük jelentős részét viszont elherdálják, vagy új autót törlesztenek belőle, ezért szükségük van az Apu-Bankra.

A legtöbben egyszerűen megszoknak egy kényelmes életmódot, és abból nehezen mozdulnak egy olyan élet felé, ahol – kezdetben biztosan – meg kell húzni a nadrágszíjat és nem várt nehézségek is adódhatnak.

Magyarországon igen magas, némely megyében 80% fölötti azoknak a fiataloknak a száma, akik még otthon élnek, de másutt sem jobb a helyzet: az Egyesült Államokban a fiataloknak körülbelül a fele él otthon a népesség-nyilvántartás szerint.

Persze ma már önálló életet kezdeni is más kihívás, mint régebben volt. A gazdasági válság pedig csak rontott a helyzeten. Mára a lakhatás, albérlet nagyon drága, az álláshelyek száma viszont – a szakmájukban elhelyezkedni vágyó, néha irracionális bérigényeket támasztó pályakezdők számára – kevés. Saját lakást sem mindenki engedhet meg magának.

Azonban nem minden család számára jelent problémát ez a téma. Ahol a szülők idősebbek, segítségre szorulnak, ott kifejezetten előnyös, hogy van fiatal kéz a háznál.

Olyan családok is akadnak szép számmal, ahol a gyermek – felnőtt keresete is szükséges a megélhetéshez, a generációk egyszerűen financiálisan nem tudnak leválni egymásról.

Vannak, akik a nagyon régi módit követik, amikor még 3-4 generáció élt egy fedél alatt. Ennek a gyakorlatnak is megvannak a maga szépségei és előnyei, így támogatói is akadnak szép számmal.

Egy biztos: egy generációnyi különbség manapság több generációnyit jelent, már ami a gondolkodásmódot illeti, és lehet, hogy ideiglenesen mindenkinek megfelel ez az állapot, de hosszú távon az egész család jobban jár, ha a fiatal felnőtt a saját lábára áll.

Persze egy anya sem képes kitenni a saját gyermekét a családi fészekből, és ez az eljárás nem is egészséges a későbbi kapcsolatokat nézve. De vannak kifinomult módszerek ifjú Pán Péterünk bátorítására, hogy saját erejéből tegye meg a szükséges lépéseket az önállóság felé.

A legnagyobb gondot sok fiatalnak a pénzügyi stabilitás, pontosabban annak hiánya okozza, bizonytalanságuk ebből adódik. A jó példán kívül másképp is segíthetsz a gyermekednek takarékoskodni: állapodjatok meg egy névleges lakbérben! Ezt az összeget minden hónapban kérd el, így csemetédnek gondoskodnia kell róla, hogy rendelkezésre álljon. Te pedig segíthetsz neki takarékoskodni anélkül, hogy tudna róla.

Az összeget azonban, amit havonta befizet nektek, ne költsétek el, hanem tegyétek félre: amikor a kis madár végre úgy dönt, hogy kirepül, adjátok át neki útravalóul! Higgyétek el, jó befektetés lesz mindenki számára.

Tekints úgy utódodra, mint egy albérlőre, nem pedig úgy, mint egy gyermekre. Ne moss helyette, ne főzz rá külön, vagy takarítsd a szobáját! Függetlenül attól, hogy a te házadban lakik, legyen felelőssége a saját életterét, személyét érintő kérdésekben.

A saját holmiját – ruhát, elektronikát, divatholmikat – vegye meg magának, a személyi igazolványt, jogosítványt, erkölcsi bizonyítványt intézze magának egyedül, és igenis, néha történhet olyan, hogy zárva van a szülői hálószobátok ajtaja. Tudnia kell, hogy számíthat rád, de azt is meg kell értenie, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy minden apró-cseprő ügyét rád bízza és veled intézteti.

Magánéletet mindenkinek! Egy fiatal felnőtt bizonyára elvárja, hogy ne faggasd folyton a saját életéről, randikról, baráti összejövetelekről. Ez azonban visszafelé is igaz kell, hogy legyen.

Szervezhettek családi programokat, de próbálj attól elszakadni, hogy a moziba kizárólag csapatosan mehettek. Még ha otthon is lakik, a gyermeked már felnőtt. Ő is jár nélküled moziba, találkozni a barátaival. Tedd te is ezt, hiszen ha már nem otthon lakna, akkor sem hívogatnád azzal, hogy a barátnőd átugrott egy teára a fitness óra után, mi lenne, ha veletek tartana ő is...

Jogosan szólsz bele! A magánélet tisztelete mellett az is igaz, hogy ha úgy tapasztalod, gyermeked felelőtlen, fölösleges és drága dolgokra szórja a pénzét, minden jogod megvan arra, hogy ezt szóvá tedd, mivel még a te kenyeredet eszi. Ha hagyod, hogy hozzászokjon a vég nélküli költekezéshez, mert a jelenléted bebiztosítja éhhalál ellen, sajnos sosem fog kikecmeregni az óriásgyerek szerepéből. Beszéljétek meg, miért nem értesz egyet az életmódjával és milyen változtatásokat vársz.

Jó eséllyel kedvező változást érhetsz el egy kis türelemmel, vagy – makacsabb csemete esetén – el fog költözni, csak azért, hogy ne szólj bele a dolgaiba. Persze idővel rájön majd, hogy igazad volt.

Engedd el! Az együttélés feszültségekkel jár, bizonyára akadnak viták. Ha külön laktok, amikor hazaugrik – haza fog: néhány jó tanácsért, egy-két receptért, vagy dobozba zárt otthoni ízekért -, valóban örültök majd egymás jelenlétének és az együtt töltött időnek.

Persze – főleg anyaként – mintha a szívedet tépné ki az a zipzár, ami bezárul egyetlen gyermeked bőröndjén, amikor összecsomagol, de gondolj arra, hogy ha nem engeded útjára, akkor soha nem tér vissza hozzád a saját családjával. Pedig egy nap be kell, hogy állítson az unokáiddal, hogy hasznos és feszültségektől mentes, boldog órákat töltsetek együtt.
 

Fotó: longleanna/pixabay.com