Jelmezes bemutatkozó versikék
Mentovics Éva versei
Tavasztündér
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
A katicabogár
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Kisnyúl szalad át a réten,
ezer virág integet.
Incselkedő szél borzolja apró,
lenge ingemet.
Letépte az egyik pettyem,
s elfújta a határba…
Megtaláltam, s jól felvarrtam
a kis piros kabátra.
A mérges gomba
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Fejem búbján pörge kalap,
gallér feszül vállamon.
Kalapomon barna foltok…
Mérges vagyok - vállalom.
Erdőszéli bokrok alján
a sok eső rám csorog.
Eljöttem hát farsangolni,
bocskoromban táncolok.
A bohóc
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Egyet lépek, kettőt botlok.
Szabóm varrta ezt a fodrot.
Kezemben egy sétapálca.
Víg mosolyom nem csak álca.
Gurgulázva nevetgélek.
Járjuk együtt! Szeretnétek?
Medve a bálban
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Lépes mézre vágyom egyre -
attól víg a mackó kedve.
Felfalom az akácmézet,
nagy bundába alig férek.
Döcögős a medvetáncom,
de a bálon vígan járom.
Ha lesz néhány édes falat,
azt eszem majd, és nem halat.
A kalózkapitány
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Ki lehet e bátor
kapitány?
Arcán sebhelyekben
nincs hiány.
A jobbik szemével
Nézeget,
mankós bottal fürgén
lépeget.
Hej, a kalózélet
csuda jó!
Hullámokon vágtat
a hajó.
Vár reám egy békés
kis sziget,
elrejtem a rablott
kincseket.
A Nap
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Felváltva a csillagot,
kéklő égen ballagok.
Sugaraim temérdek
sötét helyre beférnek.
Elolvasztom a havat,
melengetem a tavat.
Fényem küldöm felétek,
míg a parton henyéltek.
A Hold
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Csillagok közt lépkedem,
lámpást cipel két kezem.
Éjjel járom az égboltot,
csillagmintás gallért hordok.
A csillag
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Az égbolt most olyan tiszta,
csillog rajta minden minta.
Kiscsillagként köztük járok,
onnan jöttem tihozzátok.
A pillangó
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Könnyű a léptem,
libben a szárnyam.
Hajnalban már a
kerteket jártam.
Csábít a rózsa,
rezzen az ága.
Bókol a szélben
tarka virága.
Tálam a nárcisz,
étkem a nektár.
Sárga virága
minden nap megvár.
Négy kecses szárnyam
lebben a szélben.
Rózsakehelyben
szunnyadok éjjel.
A kéményseprő
(Jelmezes – bemutatkozó versike)
Öltözékem fekete.
Ugyan mi más lehetne?
Kéményedbe belesek,
sötét kormot keresek.
Felmászom a háztetőre,
kitisztítom egykettőre.
Farsangi versek gyerekeknek
Álljon a bál, amíg állhat.
Nyaggassuk a citerákat.
Körbe-körbe! csak vidáman!
Maszk nélkül, meg maskarában.
(Galambos László)
Tarbay Ede: Farsangi maskarák
Három lyukas
vicsori fogas,
kivájt belű sárga tök,
mi volnánk az ördögök.
Három fehér
tollas pucér
inges, réklis szárnyasok,
mi lennénk az angyalok.
Azt kívánjuk reggel-este,
vidám kedvvel
feküdjenek, keljenek
e házban az emberek.
Fazekukban pulyka,
kappan,
mindenféle jó főjjön,
kéményük is füstöljön.
Gyárfás Endre: Förgeteges ez a bál
Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.
Kéménykürtőn hosszan kürtöl,
nagybőgőzik pincemélyből,
cimbalmozik betongerendáin,
gitározik tévéantennáin.
Az eresze csikorgató,
az ajtaja tárogató,
Ég a kisze, lánggal ég,
bodor füstje felszáll,
tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétfoszlik,
egész kitavaszodik.
Drégely László: Farsangi bál
A zenészek
Muzsikálnak,
Fürge lábak
Táncot járnak,
Járja Sára,
Meg a párja,
Víg a kedvük
Itt a bálba'
áncol a bohóc,
Huszár, medve,
Sanyi manó
Mek-mek kecske,
Mazsola is
Vígan járja,
Böbe baba
Lett a párja,
Sürög-forog
A sok népség,
Reggelig tart
A vendégség
Kanizsa József: Farsangi maszkabál
Maszkabálba
készül az utca,
A talpalávalót
Pőce Gyula húzza.
Ringyes rongyos maskarák,
Szalma, meg
kukorica figurák,
Fura táncuk
fürgén ropták.
Szólt a nóta
táncolt a láb,
Nevettük a
sok maskarát.
Donkó Sándor: Bohóc
Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...
A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...
Garai Gábor: Táncdal
Citera pengi: körbe, járjad,
Katica, Böske, szedd a lábad!
Lobog a rózsa, rezeda bokra,
tavaszi lázban rezeg a szoknya.
Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál
De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha is.
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.
Szepesi Attila: A bohóc
Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.
Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
Csupa fintor, csupa folt,
csupa masli, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.
Osváth Erzsébet: Sül a fánk
Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.
Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.
Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.
Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.
Fenyves Mária: Cirkuszban
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom.
Tapsra is kész a kezem,
piros kesztyű kezemen.
Ha produkciómnak vége,
futok a közönség elébe.
Tarbay Ede: Farsangi maskarák
ÖRDÖGÖK
Három lyukas
vicsori-fogas
kivájt-bélű, sárgatök:
mi vagyunk az ördögök!
ANGYALOK
Három fehér
tollas, pucér
inges, réklis szárnyasok:
mi vagyunk az angyalok!
ÖRDÖGÖK
Azt kívánjuk
este, reggel
vidám kedvvel
feküdjenek, keljenek
e házban az emberek!
ANGYALOK
Fazekukba
pulyka, kappan,
mindenféle jó főjön,
kéményük is füstöljön!
ÖRDÖGÖK
ANGYALOK
Kolbász, sonka,
csülök, borda,
diós, mákos mind jöhet,
itt a zsákunk, töltsétek meg!
Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője
Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.
Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!
Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.
Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!
Gyárfás Endre: Varjúfarsang-Kárkarnevál
Szól a Csóka:
-Varjú Vendel!
Holnap bál lesz,
ne feledd el!
Diszkógöncben
vagy frakkban,
légy ott, hiszen
farsang van;
fürge szárnyán
mókát szállít
január.
Ám a Varjú
ennyit mond csak:
-Kár, kár, kár.
Végül persze
elmegy Vendel,
polkázik a
verebekkel,
tangózik a
sirállyal,
mulatatja
vidám dal.
S mikor farsang
farkát húzza
február
így szól Vendel:
- Kár, hogy elmúlt,
kár, kár, kár!
Vidor Miklós: Bolond-bál
Bolond bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.
Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre.
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
kék füles dinnyével
golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj
paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!
Ilyen volt a híres
bolond-bál!
Kiss Anna: Bögre-bál
Bödön ledübben
Réztál lecsattan
Fazéknak lángon
Tejhabja lobban
Rebben a lámpa
Daráló járja
Egerek jönnek
A bögre-bálba
Kemence döngi
Vastepsi zengi
Fütyül a kulcsluk
Nincs itthon senki
Gazdag Erzsébet: Cincér lakodalom
Szörnyű sok a sokadalom
Áll a cincér lakodalom.
Tücsök és a kabóca
a vigalom bohóca.
Megsütöttek három bolhát,
s hat szunyognak száraz combját
kirántották ebédre.
-Jó étvágyat melléje!-
Farsangi mondóka
Elmúlt farsang el, el, el
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem
Én táncoltam, te meg nem.
Farsangi mulatságra
2-Sárga murok, zöld uborka,
Szökjünk, mint a kecskebéka!
-Hó te Gyurka, hó te hó!
Ne szökjél úgy, mint a ló.
-Hogyha hívnak, fogadd el!
Ha kergetnek, szaladj el!
-Tágasságot nekünk is,
Ha kicsikék vagyunk is!
Sarkady Sándor: Kikiáltó
Maskarások, bolondok
Rázzátok a kolompot
Takarodjon el a tél
Örvendezzen aki él.
Csoóri Sándor: Esti párbeszéd
Jó estét, hársfa!
Hová készülsz?
-Bálba!
Hová, milyen bálba?
-Hold udvarába
sárgarigó-bálba.
Mit csinálsz te ott?
-Gyere velem majd meglátod,
ághegedűn muzsikálok,
rigóknak dalolok.
Mentovics Éva farsangi versei
Vígság legyen!
Farsang van most,
ne feledd el.
Maskarádat
fürgén vedd fel!
Szól a duda,
szedd a lábad,
perdülj, fordulj,
fürgén járjad!
Libbenjen a
pörgős szoknya,
a nadrág is
vígan ropja!
Dobbanjon a
bundás bakancs,
vígság legyen,
ez a parancs!
Tél – kergető
Itt van a farsang,
készül a fánk.
Hatalmas móka
vár itt ma ránk.
Pattog a tűz, és
serceg a zsír,
mindenki ehet,
amennyit bír.
Tűnjön el innen
végre a tél,
ropja a táncot
aki csak él!
Jöjjön a napfény,
süssön le ránk!
Addig is együnk,
fogyjon a fánk!
Mulatság
Száll az ének,
hív a nóta,
táncot ropunk
reggel óta.
Gyors ritmusra
dobban lábunk,
ma éjfélig
meg sem állunk.
Sül a fánk
Pufók fánkok sülnek sorra,
ott várnak a porcukorra.
Ízes lekvár kerül bele…
aki éhes, gyerünk, egye!
Lángolj, kisze, vidd a telet!
Ahogyan a kisze ég,
úgy tűnjön el minden jég!
Csorduljon a jégcsap könnye,
éltet adjon minden csöppje!
Amikor a kisze lángol,
fusson a fagy hét határról!
Dőljön le az összes hófal,
tavasz jöjjön minden jóval:
gólyahírrel, napsugárral,
szárnyaljon a víg madárdal,
csattogjon a gólyakelep…
szaladj már tél, ott a helyed,
ahol hívnak, ahol várnak,
szíves szóval invitálnak.
Hadd fogadjuk a víg tavaszt,
mely orcánkra mosolyt fakaszt,
derűt ígér, víg kacagást -
felednénk már a havazást.
Csobbanjon a csermely fodra,
rügy pattanjon sombokorra!
Lila sáfrány, csillagvirág
hirdesse, hogy szép a világ.
Lángolj, kisze, vidd a telet,
bimbózz, tavasz, itt a helyed!
Kisze, kisze, szalmabáb,
égj el minél hamarább,
füsttel írd a kéklő égre:
Jöjj el, tavasz, jöjj már végre!
(Balatonszőlős, 2010. január 18.)
Farsangoljunk!
Közeleg a farsang farka,
addig vígan legyetek!
Ki szeretne maszkba bújni?
Magasba a kezeket!
Járjuk, míg a lábunk bírja,
szökdeljünk a szőnyegen!
Ugrás Bálint, Gergő, Panka,
Julcsa te is jöjj velem!
Medve toppan, macska szökken,
táncba fog a boszorka,
söprűnyélre felpattanva
reppen majd a nyomodba.
Ne áruld a petrezselymet,
uzsgyi pajtás, lépj ide!
Pördülj jobbra, fordulj balra,
mint gombóc a prézlibe’.
Szökkenjünk hát, ropjuk fürgén,
és ha nem nagy áldozat,
faljuk fel a porcukorral
behavazott fánkokat!
(2010. november 28.)
Banya-tanya
Omladozó, romos tanya,
otthont lel ott minden banya.
Kietlen, és rideg tájék,
hol ember tán sose járt még.
Reped, mállik dől a fala,
oda tart most minden banya.
Körülötte szürke árnyak…
teliholdkor odaszállnak.
Fellobban a katlan lángja,
kezdődik a banyák bálja.
Repdesnek a denevérek,
felharsan a boszi-ének:
- Szépségemé minden érdem,
kétszáz évet már megértem.
Fejemen a varázskendő,
gonosz vagyok, kárörvendő.
Padlásomon denevérek…
szívességre sose kérj meg!
Hogyha mégis erre tévedsz,
békatestben tovább élhetsz.
Égnek áll a boszik haja,
füstölög a banya-tanya.
Mire vége van az éjnek,
a rút banyák hazatérnek.
A hóember búcsúja
Csordul a könnye,
roskad a válla,
tócsában lépked
éjjel a bálba.
Bánatos arccal
búcsúzik egyre,
könnyei hullnak
lassan a gyepre.
Ébred a reggel,
pezsdül a pírja,
jégcsapok fogynak,
sorvadnak sírva.
Vége a télnek,
éled a kert már,
farsangi fánkra
cseppen a lekvár.
(Balatonszőlős, 2010. január 30.)
Nincs ötletetek, kinek vagy minek a bőrébe bújjon idén a gyerkőc? Nézz szét jelmezötleteink között!
Indexkép: Sylvie Bouchard / Shutterstock
Farsangi maszk: kreatikar / Pixabay
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)