Először is érdemes tisztázni, hogy mi számít hazugságnak. Vannak olyan esetek, amikor a gyermekek csupán nem mondanak igazat, füllentenek azért, hogy például a szüleiket ne bántsák meg. Ez is hazugság?
Valamilyen formában igen!
Mégis érdemes elkülöníteni a gyermek egyes életszakaszait. Mást jelent a füllentés óvodás korban és más kamaszkorban.
Óvodások és a füllentések
Ebben a korban nagyon élénk a gyermekek fantáziája. Sokszor hallani olyan beszélgetéseket az ovisok között, amelyben egymást próbálják túlszárnyalni és ehhez különböző képtelenségeket társítanak. Az óvodáskorúak még nem teljesen tudják különválasztani a valóságot és a mesevilágot. Éppen ezért neked szülőként az a dolgod, hogy erre szépen rávezesd. Soha ne kiálts rá egy ovisra, hogy micsoda butaságot mondott. Inkább közelítsd meg onnan a dolgot, hogy egy kis igazságot válaszolsz a mondandójára.
Éppen fültanúja vagy, mikor a fiad azt meséli, hogy ő mennyi kamiont vezetett már? Hazafelé beszélgessetek arról, hogy kik vezethetnek autókat, kik kamionokat, miket kell megtanulni ahhoz, hogy egy olyan nagy járművet vezetni tudjon valaki. Ebben az életkorban lehet megerősíteni a realitáshoz való viszonyát. De csak úgy, ha nem gázolsz a lelkébe.
Kisiskolások lódításai
Kisiskolás korban már sokkal többet tudnak a gyerekek a valós életről. Ebben az életkorban a hazugságok általában azért jelennek meg, mert már tisztában vannak vele, hogy amit tettek az rossz, és ezt megpróbálják eltitkolni, palástolni. Itt már félnek a következményektől, és úgy gondolják, hogy ha nem mondják el, akkor nem lehet baj.
Ebben a korban érdemes tovább folytatni a realitáshoz való viszony megerősítését. Itt már nem arra van szükség, hogy elmagyarázd neki, hogy az autók nem repülnek, a gyerekek nem vezetnek kamiont. Ezt már tudják. Most arra van szükség, hogy megerősítsd benne azt, hogy bármi rosszat is tett, te akkor is szeretni fogod.
Tudnia kell, hogy ha haragszol is rá, ha esetleg büntetést is kap, ő továbbra is fontos a számodra és a te gyermeked marad. Ne büntesd szeretetmegvonással. Kapjon büntetést, de ne túlzót. Olyat válassz, ami arányban van az elkövetett hibával. Mindezek mellett nagyon fontos, hogy adj neki lehetőséget arra, hogy kijavítsa, jóvá tegye a hibáját, mert ezzel erősítheted a kettőtök kapcsolatát, és legközelebb is el meri mondani, ha rosszat csinált.
Fontos, hogy dicsérd meg akkor, ha őszintén bevall valamit. Beszélgess el vele arról, hogy milyen büszke vagy rá, hogy vállalta a tettének a következményét, és beszéljétek meg, hogy miért volt rossz az, amit csinált.
Kamaszkori hazugságok
A kamaszokat teljesen másképpen kell kezelni. Vekerdy Tamás egyik előadásában kifejti, hogy a kamaszokat el kell engedni. Ha jó volt az alap, ha kisgyermekkorban feltöltötted az érzelmi tankjait, akkor nem fog elkallódni, hanem ez az érzelmi töltet vigyáz majd rá.
Mégis előfordul, hogy a kamaszok hazudnak. Az ő mindennapjaik a változásokról szólnak. Olyan változásokról, amiket gyakran ők sem értenek. Egyik nap még jókedvűek, aztán a következő napon nem akarnak látni senkit. Hirtelen felindulásból tesznek dolgokat, amiknek a következményeit nem gondolják végig, vagy nem tudják felmérni.
Szülőként a legtöbb, amit tehetsz, hogy továbbra is bizalommal és szeretettel fordulsz felé. Ha éppen közeledik hozzád, mert szeretetre vágyik, akkor ne hányd a szemére, hogy bezzeg tegnap nem kellett az ölelés. Próbáld meg az ő szemszögéből is nézni a helyzetet. Tartsd fenn a korábbi bizalmi viszonyotokat, beszélgessetek. Szülőként próbáld meg a lehető legtöbb dologba bevonni. Bár a kamaszok nem szívesen segítenek otthon, de ha elmondod neki, hogy azzal, hogy részt vállal, azzal neki is lesz beleszólása a dolgok alakulásába. Van ötlete a kert rendezésére? Fogadd el és csináljátok meg közösen! Van ötlete a heti menühöz? Üljetek le és tervezzétek meg közösen. Esetleg egy-egy dolog beszerzésével meg is bízhatod. Így a kamasz is fontosnak érzi magát, tudatosul benne, hogy neki is van beleszólása a dolgokba, fontos a véleménye, fontos az, hogy ott legyen és számítanak rá. Erről minden nap meg kell győződnie.
Szülőként a legnehezebb megtalálni az arany középutat. Szabályokra szükség van, de nem lehet mindent szigorú keretek közé szorítani. Csökkentheted a hazugságok számát, ha nem tiltasz meg mindent, és biztonságot adhatsz azzal, hahatárokat szabsz, és tudja a gyermek, hogy meddig mehet el.
A kulcs a kommunikáció. Hallgasd mega gyermekedet, beszélgess vele minél többet és próbáld meg az ő szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat. Tudasd vele, hogy próbálod megérteni őt. Ugyanakkor várd el tőle, hogy ő is megértse a te álláspontodat. Ha meghozol egy döntést, ha nem engedsz meg neki valamit, akkor mindig mondd el, hogy miért döntöttél így. Ha sikerül fenntartani a folyamatos kommunikációt és tiszteletet, akkor nem lesz szükség arra, hogy a gyermek hazudjon.
Kép forrása: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)