Miért ilyen ez a gyerek?
A sorozat bevezetőjében szeretném megmagyarázni a címet. Hosszú évek során sok szülő tette fel ezt a kérdést nekem és kollégáimnak gyermeke vizsgálata, terápiája során. Nem értették, hogy „amúgy” értelmes gyermekük az iskolában (és talán már az óvodában is) korához képest elvárható teljesítményeiben miért különbözik a többiektől.
A kérdésre adható válaszok közül egyik az „eltérő fejlődés”, vagy „idegrendszeri éretlenség”. A kifejezések összefoglalják a gyakran nagyon jó intellektus mellett megjelenő különféle „ügyetlenségeket”. Ezek felelősek a gyerek tapasztalatszerzési, tanulási, esetleg magatartási/beilleszkedési nehézségeiért.
A szülők a fejlődés során alig (vagy egyáltalán nem) vettek észre különbséget a többi hasonló korú gyermekhez képest. Ha mégis, felkeresték a gyermekorvost, és valószínűleg gyakran kaptak ilyen választ: „Majd kinövi Anyuka, nem kell aggódni!”
Előfordul, hogy a szülő ebbe nem nyugszik bele, különösen a jelentősebbnek ítélt fejlődési eltérés esetén szakorvoshoz, gyógypedagógushoz, pszichológushoz fordul. Szükség esetén a gyermeknek fejlesztést javasolnak. A pontos diagnózis tartós megfigyelést igényel/igényelne, erre gyakran csekély a lehetőség. Az eltérő fejlődés megfelelő terápiája terén is sok a bizonytalanság, illetve korlátozottak a lehetőségek.
Következmény, hogy a gyerek fejlődése még iskolakezdés idejére sem felel meg a vele szemben támasztott iskolai (és következményesen szülői) követelményeknek. Általános tapasztalatok szerint egyre nagyobb arányban fordulnak elő az osztályokban az értelmileg megfelelő, más szempontból azonban nem iskolaérett gyerekek.
Milyenek ők? Miért ilyenek? Ezekre a kérdésekre igyekszem magyarázatot adni a szülőknek, korántsem a riogatás, inkább a tisztánlátás szándékával.
Amiről még keveset tudunk - az érzékelés zavarai
Minden gyereknek más a fejlődési dinamikája, nincsenek tankönyvi adatokhoz igazodó pontos terminusok, csak „tól-ig” határok. Ezt azonban nem mindig lehet magyarázatként elfogadni. Szerencsésebb, ha a korai fejlődés apró mozzanataiban a szülők felismerik a lényeges eltéréseket, megértik a fejlődési lépések egymásra épülését. Biztos alapok nélkül ugyanis nemcsak ház, de „iskola-kész” készségfejlődés és magatartás sem alakul ki.
A „miért ilyen” megértésének másik célja, hogy a szülő ismerve az eredetet tudatosabb lehet a - valóban alapos - megfigyelés és vizsgálat eredményének elfogadásában és jobban azonosulhat a terápiás javaslat megválasztásával.
Kezdjük tehát az elején! Elfriede Bielefeldt-et hívom segítségül, aki német nyelven írt szülőknek tájékoztató könyvet* a taktilis és kinesztéziás érzékelés, észlelés területén mutatkozó eltérő fejlődésről.
Tisztázzuk a fogalmakat:
Az ingerek beérkezése, felfogása az érzékelés, feldolgozása az észlelés. Zavarok mindkét területen lehetnek.
Taktilis = a tapintási, érintési ingerek érzékelése, feldolgozása. Ebbe a körbe nem csak a test felszínéről, hanem a belső szervekből származó más testi ingerek is bele tartoznak (mélyérzések).
Kinesztéziás = a test mozgásaiból, helyzetéből származó ingerek érzékelése, észlelése.
A két észlelési területet együtt haptikus-nak is nevezik, vele kapcsolatban említjük a „haptikus tér” kifejezést. Általában nem szeretjük, ha ezt a teret nem tartja tiszteletben embertársunk, túl közel jön, szorosan az orrunk előtt hadonászik, esetleg meg is bökdös.
A taktilis, kinesztetikus zavarok relatíve ismeretlenek. Megbízható statisztikai adataink sincsenek. A ki nem mutatott százalékarány valószínűleg magas (és egyre gyakoribbnak tűnik!). Viszonylag keveset foglalkozunk a tünet-együttes teljességével és még kevésbé a valóban hatékony terápiával.
Az eltérő tapintási, mozgási érzékelés lényege, hogy az ilyen gyermekhez nem érkeznek el azok az információk, amelyek minden ember számára szükségesek ahhoz, hogy környezetük birtokba vételével megfelelő tanulási folyamatok induljanak el bennük. Hiányzik az információhoz szükséges ingerek bizonyos minősége és mennyisége, tehát a feldolgozás is hibás lesz. Hogy pontosan hol van a zavar, az információ felvételnél, vagy a feldolgozásnál, az inger által elsőként érintett idegpálya sejteknél, vagy az agyban, annak felfedezéséhez egyre közelebb jutunk.
*Elfriede Bielefeldt: Tasten und Spüren Wie wir bei taktil-kinästhetischer Störung helfen können - Ernst Reinhardt Verlag 1996.
Az elégtelen információk következtében a gyermek nem a szituációnak megfelelően viselkedik, magatartása feltűnő. Az érintett szempontjából ez a reakciómód a logikus, ő csak arra reagál, amit érez. Számára a mindennapok probléma megoldásainak nagy része nem válik belsővé, azaz tanulttá és alkalmazhatóvá. Ez bizonyos teljesítményekben alacsonyabb szinthez, fejlődési zavarhoz vezet.
A gyógypedagógus gyakorlatában Affolter (sváci logopédus, hallássérült szakos gyógypedagógus, pszichológus, pszichoterapeuta, sz. 1926.) magyarázata jelenti az egyértelmű konzekvenciát.
Észlelési problémák és azok következményei
1. Ha feltételezzük, hogy minden érzékletnek (modalitásnak) szüksége van a megfelelő csatornára, ami a beérkező ingert közvetíti, akkor elképzelhetjük, hogy egy, vagy néhány csatorna kiesése, vagy hibás működése eltérő magatartást eredményez. A veszteséget valahogyan kompenzálni kell. A vakok pl. a látás hiányát részben tapintás útján próbálják kiegyenlíteni. Ez azonban nem ugyanaz a megközelítés, és miért is kellene annak lennie?
Bizonyára mindannyian ismerjük azt a meglepő érzést, ami akkor fordul elő, ha egy számunkra ismeretlen anyagot megfogunk, és egészen másnak érezzünk, mint amit vártunk. A szem általi megismerés gyakran mást anticipál, mint ami a valóság. A magzat az anyaméhben nem lát, mégis jól elboldogul. A taktilis érzékelésében érintett magzat azonban nem érzi jól magát, emiatt gyakran kisebb, fejletlenebb lesz.
2. Nagyobb zavar mutatkozik akkor, ha az érzékletek egymással nem harmonizálnak, nincsenek szinkronban. A gyermek ilyenkor veszélyt érez, nem csak a sarokba húzódik, de egy hangot sem lehet kipréselni belőle, vagy nem hajlandó odanézni, ahol a nem összeillő inger-együttest érzékelte. Gyakran válik féktelenné, mert nem tudja felmérni a veszélyt.
3. Az észlelési feldolgozásban az ingerek azonos sorrendje logikus összefüggést alkot, mely előre jelzi a bekövetkező történést (anticipáció). Ha anya veszi a kabátját, és felveszi a cipőjét, a gyerek tudja, hogy elmennek. Ha egy szóban elolvastuk már a p i r o betűket, ez valószínűsíti, hogy értelmes kiegészítéseként „s” betű következik. A következményt, a sorozat következő tagját csak intakt érzékeléssel lehet megállapítani. Ez meglehetősen nagy figyelmet és koncentrációt kíván.
Az eddigiek egyértelművé teszik, hogy az elégtelen tapintási és érintési érzékelés, vagy az ingerek elégtelen feldolgozása rossz érzést, másodlagosan pedig eltérő magatartási formákat eredményez. Az előfeltételek zavart fejlődése nem csak a megfelelő magatartásra, tapasztalatszerzésre, cselekvésre, hanem a beszéd kialakulására is hatással van. Jogos a kérdés, hogy mi köze a taktilitásnak a beszédhez. Ám a házat sem lehet alap nélkül felépíteni, a kertet pedig megművelt talaj nélkül létrehozni. A beszéd sem fejlődhet az észlelési előfeltételek megléte nélkül.
Gyakori szimptóma a beszédzavar, a későn fejlődő és feltűnően diszgrammatikus beszéd. Némelyikük rezignálttá válik és nem is akar megszólalni. Az észlelési zavarban szenvedő gyerek nem autista, noha a tünetek egy része azonos lehet. Az észlelési zavar hatékony terápiája ezért gyakran sikerrel alkalmazható az autistáknál is.
Milyen tünetek utalhatnak az érzékelés zavarára?
A tünetek skálája nagyon széles. Általában csak egy részük fordul elő a gyermeknél, és szinte mindegyiküknél más-más a kombináció. Éppen ez okozza a diagnosztikus nehézséget.
A megjelenési forma lehet a túlérzékenység (hiperszenzibilitás), vagy az érzékenység kóros csökkenése, hiánya (hiposzenzibilitás). Míg az első esetben a gyerek az ingerrel kapcsolatban túlzott reakciót mutat, a második esetben relatíve érzéketlen. Mindkettő kellemetlen és ugyanazon gyereknél vegyesen is előfordulhat a túl- illetve csökkent érzékenység. Ennek megfelelően a tünet-együttes teljesen ellentmondásos lehet.
Jelek a terhesség alatt
A terhesség közben, vagy genetikai vizsgálattal az észlelési zavart nem lehet megállapítani. Előfordul, hogy a gyermek nagyon csendesen viselkedik az anyaméhben. Mindenesetre jó, ha a baba odabent sokat mozog, ha az anya helyzetváltoztatásaira élénken reagál, mert ez jelzi a fejlődő érzékelését. Vehetjük annak jeléül, hogy ez a kommunikáció kezdete, gondolhatjuk, hogy már érez és hall. Megszületik a baba, ettől kezdve magatartásával kapcsolatban nagyon sok megfigyelést tehetünk.
Sírás és hang
Figyeljünk a baba sírására, hangadására! A babák és kisgyermekek magas, éles hangja természetes. Közben előfordul a mélyebb intonáció is.
- Ám az azonos magasságú, állandó magas hangadás – ami megmaradhat egészen az iskoláskorig – vagy a gyenge hangocska egyaránt feltűnő.
- Beszédzavar esetén gyakori lehet a monoton hangfekvés.
- Némely gyerek hamisan énekel, mert hangszálai és beszédizmai mozgását kevéssé tudja szabályozni.
- Mások gyakran kiabálnak, túl hangosan beszélnek, anélkül, hogy erről tudnának.
- Előfordul az ellenkezője is, a gyerek alig hallhatóan beszél. A hangerő dozírozási zavar a felnőtt számára jelzés lehet. Természetesen hallászavar is lehet a jelenség oka.
Az egészséges babák sokat és erőteljesen gagyognak, mindenféle hangot produkálnak, próbálgatják a szájszerveiket. Az észlelési zavarban szenvedő babáknak ez nehéz, inkább passzívak és túl nyugodtak. Akadnak köztük azonban sírós babák is. Ha a baba három hónapos kortól bizonyos időben és hosszú órákig sír, nem lehet megnyugtatni és kideríteni, hogy miért sír, ez mindenesetre elgondolkoztató. Nyilvánvaló, hogy nem érzi jól magát a bőrében.
Ellenőrizzük, milyen beavatkozás váltja ki a sírást: ha mindig a betakarás, a fürdés, különösen a hajmosás, ha később elutasítja a fésülködést, hajvágást - gyakran éppen ez a jele az elégtelenül működő észlelésnek.
Alvás
Fontos megfigyelni/tudni, hogy a gyermek túl sokat, vagy túl keveset alszik-e. Egy éretlen agyú gyerek átaludhatja az ebéd idejét, vagy éppen nagyon is éber, minden kis neszre felijed.
Tapintás
Az egészséges csecsemő már néhány hetes korában tapogatja, amin fekszik. Mindent megérint, ami a keze ügyébe kerül. Nem így a tapintási zavarban szenvedő gyerek, ő nagyon „csendesen” (passzívan) viselkedik. Ez sok szülőnek tetszik, de vigyázat, nem biztos, hogy ez a gyereknek is hasznos!
Meg kell figyelni, vajon tapogat-e, megfog-e, szájához viszi-e, amit megfogott, és a tárgyat (játékot) bizonyos ideig kezében tartja-e (4-5. hónap), forgatja-e és átteszi-e a másik kezébe. Ez fontos magatartásforma, ezen alapul minden konstruktív játék. Az a gyerek, aki nem jól érez, nem is tud igazán játszani. Marad az egyoldalú, sztereotip sémáknál, mint pl. a kövecskék tologatásánál, vagy a kisebb-nagyobb kockák sorba rakásánál. A fantázia igen korlátozottan jelenik meg ezekben a játékokban. Valójában a gyerek tagjait nem tudja teljes értékűen használni, mert hiányzik a mozgás közbeni visszajelzés.
Érdemes megfigyelni, milyen játékokat kedvel a gyermek. Az érintetteknél gyakori a kemény dolgok választása, mint az építőkocka, kövek, autók. Ezeket a tárgyakat magával viszi alváskor is, gyakran egész gyűjteményt belőlük. Egy puha mackót viszont mellőz, esetleg retteg is a bolyhos, szőrös, hajas tárgyaktól.
Az is előfordul, hogy a gyerek intenzíven keresi a tapintási ingereket.
Ha felveszik a gyereket, nem simul bele az őt tartó karjaiba. Hason fekvésben, vagy négykézláb helyzetben pedig ujjaival igyekszik távol tartani magát az alátámasztási felülettől.
A test nyomási- és érintési érzékenysége
A hiperszenzibilitás kiterjedhet az egész bőrfelületre, de lehet csak az egyik oldalon is. Gyakoribb a hiposzenzibilitás, pl. ha a gyerek látását kiiktatva a bőrre ujjunkkal betűket, vagy számokat rajzolunk, az átlagosnál nehezebben ismeri fel azokat.
A gyermek figyelmetlennek tűnik, mert nem veszi észre, ha megérintik, vagy megsérül.
Fájdalomérzet hiánya vagy csökkenése
A taktilisan zavart fejlődésű gyerek gyakran érzéketlen, vagy csökkenten érzi a fájdalmat is. Mindig tele van kékfoltokkal (nem utolsó sorban ügyetlensége miatt is), de ez szemmel láthatólag nem zavarja őt, fel sem veszi, és nem is tudja, hol szerezte a foltjait.
Hőérzés
A hőérzés csökkent voltát mutatja, ha a gyerek olyan forró tárgyat is megfog, amit a felnőtt elviselhetetlennek érez. Más esetben a langyos, vagy hideg fürdővizet érzi kibírhatatlanul melegnek, mintha égetne. A védekezési reflex megjelenése is túl soká tarthat, mert túl lassú az inger feldolgozása. Ez nehézzé teszi az érzékelési zavar felismerését.
Öningerlés
Gyakran észrevehető, hogy a gyerek fáradhatatlanul ütöget egyes tárgyakat, vagy minden, környezetében lévő tárgyat, toporog a lábaival (öningerlés). Ez nem agresszív viselkedés. Éppannyira nem, mint az, hogy a kontaktus felvételének szándékával talán kicsit keményebben érinti meg a másik gyereket. Erre az érintési inger észleléséhez van szüksége, amit a felnőtt környezet könnyen félremagyaráz. Hasonló okból viselkedik így a gyerek, ha a bútorokon és más tárgyakon - ami csak a keze ügyébe akad - végigcsúsztatja a kezét.
Izomtónus, izom kötöttség
Hogy a taktilisan zavart gyermek másképpen éli meg a világot, abból is észrevehetjük – és ez különösen az anyákat érinti – hogy a gyermek nem szereti, ha megölelik, nem szeret odabújni a felnőtthöz. Kiszabadítja magát az átkarolásból, megfeszíti magát. Fájdalmas érzés az anyának, ha szeretetének megnyilvánulását viszonzatlannak érzi. Emiatt zavar támadhat az anya-gyerek kapcsolatban.
Fontos, hogy a szülők tudatában legyenek az észlelési zavarnak, mert könnyebben belátják, hogy ez a magatartásmód nem az elutasítás és a dac megnyilvánulása. Ha a gyermek a megfelelő terápiától jobban érzi magát, környezetével szemben sem olyan rugalmatlan, elutasító és görcsös.
Az izmok koordinációjának problémái
A gyermekek izomtónus szabályozási nehézségei abból erednek, hogy a mozgásokból származó visszajelzések nem megfelelőek, miközben mozgató apparátusa ép. Ezért nem tud ügyesen mászni, ezért szalad esetlenül, és ezért csinál mindent sokkal lassabban, mint a többi gyerek. A téves diagnózis veszélyes, mert hibás terápia választáshoz, következésképpen sikertelen terápiához vezet..
Ügyetlenség
A gyermek ügyetlen, tenyeres-talpas mozgású. Gyakran az arcon vesszük észre ennek a jeleit (sebek az ajkakon, vagy sérülések a fogakon), mert a karok támasztóreakciója elégtelen. Más gyerekek viszont nagyon jól másznak, minden lámpára, oszlopra felkúsznak. A mászókák kihívást jelentenek számukra, mert ezek szolgáltatják a szükséges tapasztalatszerzési alkalmat.
Némelyikük lépcsőzés, ugrálás közben hangosan dübög, mint egy elefánt. A nehezebb gyakorlatoknál ezek a gyerek feltűnnek esetlen futásukkal, félszeg mozgásukkal. Nem akarják ők a szüleiket, vagy szomszédaikat bosszantani, de mélyérzéseik elégtelenek és keresik az ingereket (önstimuláció). Ha mélyérzéseiben bizonytalanok, félhetnek pl. a lefelé menet a lépcsőn. A hibás visszajelzések miatt a gyerek egyensúlya is bizonytalan.
Előfordul, hogy a gyereknek nehezére esik a megfogott rudat, árbocot elengednie (túladagolt izomtónus), vagy görcsösen szorongat valamit a kezében.
A hibás diagnózis neurotikus szorongási reakciónak minősíti ezt a jelenséget (szorongásnak, ami konfliktusmagatartás talaján jön létre) és a családban keresik az okot. Ez totális félreértés.
Rajzolási gyengeség
A figuratív rajz későn jelenik meg, óvodáskorban csak firkákat látunk náluk.
Evés és ivás
Megfigyeljük, hogy bébi korában hogyan szopik vagy iszik a baba. Az eltérő fejlődésű babáknak nehézségeik vannak a szopással, a nyeléssel, számukra ez nagyon fárasztó. Gyakran el is alszanak közben. A szájkörnyék és a nyelv téves érzékelése is felelős lehet a gyerek evési nehézségeiért. A gyerek tehát rossz evő, és az anyának nagy erőfeszítésébe kerül, hogy egyen valamit. Egy üvegnyi táplálék, vagy más ennivaló (pempő, kenyér) elfogyasztása gyakran bőgésbe torkollik. Ha erőszakoljuk az evést, még több kárt okozhatunk, mert kialakulhat a neurotikus evési zavar. A fiatalok többségénél (különösen a súlyosaknál), akiknél kezelést igénylő evési zavart diagnosztizálnak, a családban állandó téma az evés.
Ugyanakkor akadnak igazi „zabagép” gyerekek is. Ez azzal magyarázható, hogy a gyomor-bél traktus ingerfelvevő receptorainak funkciózavara miatt az éhség-és teltség érzete nem a valóságot tükrözi.
Sok gyerek maszatosan eszik, mások viszont már kicsi korukban is finomkodva. Egy kis darab virslit a mutató és hüvelykujjukkal fognak meg, noha ebben a korban a gyerekek általában egész kezükkel markolják meg a virslit. Ezen a sajátos reakciómódon nincs mit csodálkoznunk, igyekeznek hárítani a tapintási ingereket.
Észlelhető a különbség más vonatkozásban is. Míg az ép fejlődésű gyerek mindent megfog, amit kézbe kaparinthat, és – különösen kisebb korban – mindent a szájába dugdos, hogy az élmény azonosságát megtapasztalja, addig a zavart észlelésű gyerekek alig érintik a tárgyakat és szájukba sem dugják.
Ezek a gyerekek kevesebbet éreznek, és alig jutnak információhoz. Utálják a durva szemcsés ételeket, a magos gyümölcsöket, a gyümölcshúst a lében, mert ügyetlen a nyelvük, és nem tudnak mit kezdeni a szilárd, darabos részekkel és a magokat sem tudják kiköpni.
Az arc érzékenysége
Nem szeretik, ha bekrémezik az arcukat. Az anyák számára gyakran frusztráló helyzet, ha szárazra akarják törölni a gyereket, vagy fésülni szeretnék. A fogmosásnál is előfordulhat érzékelési zavar. A terápiában ezek a momentumok is fontosak.
Fejlődési késés
Sok olyan fejlődési lépés van, ami az érzékelési zavarban szenvedő gyereknél nem jelentkezik időben. Gyakran hiányzik a kíváncsiság, a mozgáskésztetés, a gyerek nem elég aktív, kevéssé konstruktív és találékony. Lehet, hogy rászorul arra, hogy egész nap foglalkozzék vele valaki, mert egyedül nem tud játszani, inkább a TV előtt ül.
Egyébként a gyerek kitűnő megfigyelő, szemei igyekeznek befogadni a mindennapok soron következő történéseit, hogy a maga – néha súlyos – korlátai ellenére is újabb ingerekhez juthasson. Nála tehát nem az érdeklődés hiánya a probléma.
Az észlelési zavarban szenvedők között találunk nagyon csendes és passzív, hipoaktív gyerekeket, míg mások vadak és állandó mozgáskésztetés jellemzi őket, ők hiperaktívak. Az előbbiek ott maradnak, ahová leültetik őket, jók, nincs sok kívánságuk. Az utóbbiak egy pillanatig sem tudnak csendben lenni, állandóan mással foglalkoznak, nem tudnak tartósan figyelni.
Szemkontaktus
Gyakran tartják az észlelési zavarban szenvedő gyereket autistának, mert gyenge szemkontaktus jellemzi őket, és gyakran tapasztalhatunk náluk beszédzavart. Ha valamivel elfoglalják magukat, fel sem néznek, ha valaki belép a szobába.
Ezt néha tévesen kóros elmeállapot jelének tartják (iniciálstupor), a jelenség enyhébb megítélése szerint a gyerek makacskodik, dacos, udvariatlan. A valóság azonban az, hogy a gyerek nem tud azonnal alkalmazkodni a komplex ingerekhez (lassú feldolgozás).
Konstrukciós nehézségek
Nekik nehéz egy tornyot megépíteni. A levegőben végzett, támasztófelület nélküli mozgások mindig nagyon nehezek. Mozgásmintáikat nem tudják pontosan megszervezni, ezért az ellenállás nélküli (valamivel szemben végzett), és behatárolatlan mozgások még bizonytalanabbak. A levegőben nincs „mihez képest”, nincs tájékozódási pont. Ezekben a tevékenységekben, azaz az összeépítésben (Lego), barkácsolásban a zavartalanul fejlődő gyerekekhez képest mindig elmaradnak.
Sztereotípiák - ragaszkodás a megszokott folyamatokhoz
A sztereotip, változatosság és fantázia nélküli játék mellett magatartásukban sem fedezhetők fel variációk, illetve a változás elfogadása. Ezek a gyerekek hajlamosak ragaszkodni a megszokott folyamatokhoz. Ha a mama valamit nem a megszokott módon tesz, vagy más útvonalat használ, könnyen kiválthatja a gyerek ellenkezését. Ezt gyakran makacsságnak és a belátás hiányának tartják.
Az észleltek rögzítése (mennyiségi és minőségi)
A komplex teljesítményekben a figyelem csökkent volta figyelhető meg. Az észlelés emlékezetben tartása szűkebb határok között lehetséges. A gyerek emiatt nem tud több részből álló feladatot teljesíteni. Úgy látszik, mintha nem tudná megjegyezni a sorrendet (szerialitás). Míg halad a feladatban, közben felejt is.
Testséma
Mi a has? Mi a hát? Hogyan kerül hason- vagy háton fekvésbe? Ezek a dolgok az óvodásnak sok gondot jelentenek, mert a visszajelzések megerősítésében nem bízhat, nem tudja, helyesen járt-e el. Az észlelési zavar a saját személyével kapcsolatosan is megnyilvánul, ez a testséma zavar. Ezzel szorosan összefügg, hogy nehézségei vannak a téri tájékozódásban és ezek fogalmait nehezen tanulja meg.
A karok és lábak oldaldifferenciái is szerepet játszanak az összképben. Normális körülmények között az egyik oldali kar és láb a domináns. Az érintett gyerekek gyakran kifejezett, máskor enyhe jobb-bal megkülönböztetési nehézséget mutatnak. Kezeiket dominancia nélkül használják: lehet hangsúlyos a bal használata, ha a bal test-félről van szó és a jobb használata, ha a jobb test-félen kell mozgást végeznie. Kerüli a test középvonalát keresztező mozgásokat. A karok és lábak oldaldominanciáját vizsgálva, gyakran találunk náluk dominanciazavart.
Az előbb említettek olvasás-és helyesírás gyengeséghez vezethetnek.
Idő fogalmak
A tegnap, holnap, jövő héten fogalmai későn érnek be, előfordul, hogy iskolakezdésre még nem stabilak.
Hallászavarok
Akiknél közülük beszédfejlődési zavar alakul ki, az majdnem mindig korrelál hallási nehézségekkel is. A fülészeti vizsgálat megállapítja, hogy a belső-és középfül ép, nem a fülben van a probléma (centrális hallászavar). A szülőknek az tűnik fel, mintha néha a gyerek nagyothalló lenne, máskor meg kifogástalan a hallása.
A gyerek már három éves és lehet, hogy még mindig jelnyelvet használ, gyenge a beszédhangok differenciálásának képessége és elmosódott az artikulációja. Irány-(térbeli) hallása kevéssé fejlett és nincs, vagy csekély a zenei érdeklődése.
Beszédkészség és nyelvi kifejezőkészség
Ahol a nyelvi fejlődés gyökerei hiányoznak, ott a további fejlődés is akadályozott. Az eltérően fejlődő gyerek beszédértése nem felel meg életkora szintjének, ezért szóbeli megnyilvánulásának fejlődése is késik, beszéde esetleg teljesen érthetetlen. Eseményeket, rövid történeteket nem tud olyan jól elmesélni, mint a hasonló korú gyerekek.
Ezzel kapcsolatban a következő jelenségeket figyelhetjük meg:
- diszartria, centrális diszlália: a beszédmozgások zavara, a hangképzés és a beszédlégzés érintettsége
- diszgrammatizmus: nem tudja helyesen formulázni a mondatokat, szórendi, grammatikai hibákat vét
- echolália: feltűnő, hogy a gyerek a saját válaszok megformálása helyett gyakran a neki szánt kijelentéseket ismétli, ha válaszolnia kell egy kérdésre, vagy egy utasításra. Az echolália bizonyos beszédfejlődési stádiumban normális jelenség, az eltérő fejlődésű gyereknél viszont kitartóbb, és gyakori fázisokban ismétlődik.
Félelem a nagy terektől
Szembetűnő a gyerek szorongása, ha nagy térbe kell belépnie (pl. tornacsarnok). A falhoz húzódik, nekidől, mert ott támaszt, tartást talál.
Személyiség
A gyerek érzékeny és kedves, gyakran vonzó külsejű, nagy, beszédes szemekkel. Arca mimikaszegény. Ha valamivel elfoglalja magát, se vége, se hossza. Csellel kell rávenni, hogy más tevékenységbe fogjon. Egész személyiségére jellemző a meglassultság, néha a feszültség, görcsösség és gátoltság fiziológiai értelemben is. Ha gyorsan kell reagálnia, lemerevedik. Akadnak azonban olyan mozgásfolyamatok, amikben semmi nehézkesség nem tapasztalható nála.
A korai, valóban helyes diagnózis és a kielégítő kezelési mód jó prognózist tesz lehetővé.
Szerző: Huba Judit gyógytornász, gyógypedagógus (beszédjavítás, pszichomotoros fejlesztés)
ny. főiskolai adjunktus, közoktatási szakértő
indexkép: pexels
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)