1. Megmagyarázhatatlan bűntudat
Az életben maradt ikernek sokszor tudat alatt bűntudata van, amiért ő életben maradhatott, míg ikertestvére meghalt. Emiatt gyakran önmagát okolja a testvére haláláért. Úgy érzi, hogy ő sem élhet boldog életet, amikor testvére meghalt.
2. Félelem az érintéstől
A túlélő testvér sokszor fél az érintés minden formájától, mivel az anyaméhben érintette őt testvére élettelen teste.
3. Fokozott kontroll
A túlélő ikernek egyik első élménye, hogy végig kellett "asszisztálnia" ikerpárja elhalását és nem tehetett semmit. A mindent és mindenkit kontrollálni akarás mögött az a félelem áll, hogy ha ő passzív, abból valaki másnak komoly baja adódik.
4. Félelem az elválástól
A túlélő iker számára minden elválás végérvényesnek tűnik, ezért is retteg a leghétköznapibb búcsúzástól is, mert úgy érzi, hogy a másikat örökre elveszíti.
5. Tudat alatti halálvágy
„Ott szeretnék lenni, ahol te vagy, újra veled együtt!” – A túlélő ikerben ez a tudattalan vágy dolgozik, mely megnyilvánulhat balesetekben, súlyos betegségekben, veszélyes sportokban, kockázatvállalásban vagy akár öngyilkos gondolatokban is.
6. Fokozott gyászreakciók
A túlélő ikerfélt a halállal való bármilyen találkozás a méhen belül átélt, feldolgozatlan tragédiára emlékezteti. Ezért okozhat egy volt ikernek akár egy kevésbé közeli ismerős halála is aránytalanul nagy megrázkódtatást.
7. A versengés kerülése
A legtöbb túlélő iker kerüli a versengést és a versenysportokat. Tudattalanul él benne a méhen belüli élmény, hogy ha verseng valakivel, annak a másik halála lesz a vége.
8. Elrontott kapcsolatok
Sok túlélő iker még a működő kapcsolatait is elrontja. Tudat alatt érzi úgy, hogy ha valaki túl közel kerül hozzá, azt veszélybe sodorja. És ha igazán szereti a másikat, meg szeretné kímélni őt – saját magától. Másrészt tudattalan vezeklésként is tönkre teheti a kapcsolatát, hogy ezzel is fizessen azért, amit ikerpárja ellen "követett el".
A túlélő ikerre jellemző lehet az is, hogy idővel minden kapcsolatából elvágyik, hogy tovább keresse az "igazit", a tökéletest. A volt ikrek általában nagyon közeli kapcsolatokra vágynak, de úgy tűnik, ezt sohasem találják meg.
9. „Nem érdemlem meg” érzése
A túlélő sokszor érzi úgy, hogy nem érdemli meg mindazt a jót, amit az élete felkínál, és mindent el is követ, hogy kirekessze magát a jó dolgokból. Főleg adni tud, de nehezen fogad el bármit is. A „nem érdemlem meg” érzés az anyagiakra is vonatkozik. A túlélő iker maximalista és azért is keményen dolgozik, mert azt hiszi, csak akkor van joga élni, ha jól teljesít. A túlélő iker kezéből sokszor vagy kifolyik a pénz, vagy valaki másra költi, mert önmagától sajnálja.
10. Állandó magányérzés
A magány érzése az egyedül maradt iker életének egyik alaphangulata. Sokszor a rendezett család és szerető barátok közt is egyedül érzi magát. Sokszor érzi azt, hogy aki körülötte van, az „nem az igazi”.
11. Félelem a gyerekvállalástól
A volt ikreknek gyakran vannak nehézségeik a gyerekvállalással kapcsolatban. Félnek a teherbeeséstől, a szüléstől, a csecsemőgondozástól, ami felszínre hozhatja bennük a méhen belül és születés után átélt feldolgozatlan traumáikat.
12. Állandó teljesítménykényszer
A túlélő ikerpárt maximalizmus és állandó teljesítménykényszer hajtja, egyrészt mert "a másik helyett is csinálnia kell a dolgokat", másrészt, hogy bebizonyítsa, méltó rá, hogy ő maradt életben.
Az ultrahang megjelenése óta tudjuk, hogy a fogantatások száma jóval magasabb, mint a születések száma, a vizsgált terhességek 8-10 százaléka ikerterhességnek indul, de csak 1 százalékában születik meg az élő ikerpár. Az utóbbi évtizedek mesterséges megtermékenyítései még inkább növelték az ikerterhességek gyakoriságát.
Ezek a korán elhalt magzatok felszívódnak, sokszor csak egy erősebb vérzés utal rájuk a terhesség korai szakaszában, esetleg egy későbbi úgynevezett dermoid ciszta (mindenféle embrionális maradvánnyal, bőr, haj, fog és egyéb szövetekkel). De sok esetben semmilyen erre utaló jel nincs, az anya sosem tudja meg, hogy eredetileg ikreket várt. Különösen, ha az ultrahang előtti időkben szült. Ráadásul a legtöbb ikervesztés még abban a kezdeti stádiumban történik meg, amikor a terhesség még ultrahanggal sem mutatható ki, illetve az anya még nem tud arról, hogy babát vár.
Az elveszett ikertestvér témája gyakran kerül elő a Hellinger-féle családállításokon és a pszichoterápia is ismeri, ugyanis számos tipikus tünete egész életünket végig kísérheti.
Mi jellemzi azokat, akik az élet kezdetén elvesztették "másik felüket"?
Ma már tudjuk, hogy a méhen belüli ikervesztésnek komoly, akár életre szóló kihatása lehet, különböző egészségügyi, párkapcsolati, pszichológiai következményekkel. A túlélő iker tudattalanja emlékszik az elveszett ikertestvérére és egész életében ezt az elveszített ikerpárt keresi. Az ikrek közötti kötődés erősebb bármilyen (szülői vagy testvéri) kötődésnél. Ez az erős kötelék megvan a normális élő ikertestvéreknél és az elveszített ikertestvérek esetében is
Az életben maradt ikertag sóvárogva keres hasonlóan szoros kötődéssel járó emberi kapcsolatokat, melyet persze nem talál. Jellemző az állandó magány és az elvesztett fél állandó keresése. A túlélő iker társas kapcsolataiban igyekszik visszaidézni azt a korai idilli, szimbiotikus állapotot, amit ikertestvérével élt át az anyaméhben. Mélyen vágyna a testi közelségre, a másikkal való összeolvadásra, miközben retteg attól, hogy a másikat elveszítheti. Gyakran már a kapcsolat kezdetén annak megszakadásától fél, így, ha bele is mer menni, tudat alatt elrontja azt. Az elválás, elhagyás és a dolgok végessége megakadályozza abban, hogy sikeres párkapcsolatot alakítson ki vagy tartson fenn. Az elvesztett iker szindróma nem csak a párkapcsolatok terén mutatkozhat meg, hanem az élet számos más területein is.
Mit tehetünk, ha életünkben és gondolkodásunkban a fenti tüneteket tapasztaljuk, esetleg pontosan tudjuk (vagy gyanítjuk), hogy nekünk is volt elveszített ikertestvérünk?
Elmehetünk egy családállításra, kineziológushoz vagy választhatjuk a craniosacralis terápiát is. Az előbbiek segítségével kideríthető, hogy valóban volt-e ikertestvérünk, a craniosacralis terápia módszerével pedig hatékonyan oldható az átélt trauma.
(Forrás: Angster Mária: Ikertörténetek, Ursus Libris, 2013)
Nyitókép: depositphotos
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)