Génjeinkben öröklődik a félelem?

Cseke Eszter és S. Takács András már sok mindent megmutattak a nagyvilágból. Különösen érdekes történetek azok, amelyeket az Auschwitzet megélt túlélőkkel forgatnak. Készült adás Edith Eva Egerről, aki a táborban elszenvedett szörnyűségeket fordította a maga javára, és a mai napig traumán átesett katonáknak, veteránoknak segít a múltjuk feldolgozásában. Idén azonban egy egészen különleges történettel rukkoltak elő. Több mint 5 éven keresztül forgattak Angélával, aki Auschwitzban született 1944 decemberében. Ő, és a lánya, Kati azt mutatják be, hogy milyen az élet egy holokauszt túlélő családjának, milyen sémákat, félelmeket, hajlamokat örökölnek a gyerekek, unokák, és mennyiben nyomja rá a család életére a pecsétet egy ilyen trauma.

A tudósok folyamatosan követik az öröklődés csodáját. Az már régóta köztudott tény, hogy az anya és az apa DNS-éből is kerül az újszülött génállományába, azonban a szakértők elkezdték egy kicsit jobban vizsgálni az öröklődés szabályait, és rájöttek arra, hogy az egész sokkal bonyolultabb, mint azt hitték. Nemcsak a szemszínt, vagy a magasságot lehet örökölni, hanem például olyan viselkedési formákat, mint a félelem, vagy valamilyen hajlam, amelyet az anya vagy az apa a korábbi élete során megtapasztalt.

Kutatások kimutatták azt, hogy lehetséges, hogy a környezeti információk biológiailag öröklődhetnek a DNS-ben bekövetkező kémiai változások révén, de valójában nem változtatják meg magát a fehérjék elsődleges szerkezetét. Minden sejt rendelkezik egy bizonyos genetikai kóddal, és a birtokában lévő információk szerint a fehérjék bizonyos típusú sejtekké válnak, mint például a bőr, valamelyik szerv vagy izom. Az úgynevezett epigenetikus jelek pedig a DNS-hez kapcsolódnak, és a környezetükben bekövetkező eseményektől függően be- vagy kikapcsolják ezeket a genetikai kódokat. Ezek az aktivált gének öröklődhetnek tovább, így jelenhetnek meg hasonló félelmek, hajlamok a gyerekekben is.

Az Emory Egyetem Orvostudományi karán Dr. Ken Ressler és Dr. Brian Dias végeztek is egy kísérletet a félelem öröklődésének témakörében. Cseresznyevirág illatot juttattak az egerek ketrecébe, és amint aktiválták az illóanyagot, úgy egy apró, áramütést kapott mindegyik, a kísérletben részt vevő hím egér. A későbbiek során amint megérezték a cseresznyevirág illatát, azonnal a félelem jeleit mutatták. Ezek az epigenetikus információk elraktározódottak a DNS-ükben, és az öröklődés során érdekes módon a gyerekeik, és az unokáik is azonnal elkezdtek félni, amint megérezték az illatot, pedig fizikailag sohasem találkoztak az apjukkal, aki fel tudta volna őket „készíteni” a közelgő áramütésre. A tanulmány részletei itt olvashatóak.

Néhány epigenetikus tanulmány a zsidók megpróbáltatásait vette alapul, hiszen ha valaki, akkor ők számtalan traumát élhettek át a második világháború során. Natan Kellerman, izraeli pszichológus 2013-ban azt írta: "A holokauszt nem csak a túlélőkre, hanem a gyermekeikre is rányomta azt a bizonyos bélyeget, mind látható és láthatatlan módon" 2016-ban két New York-i kórház egyszerre vizsgálta meg a túlélőket, a gyermekeiket, és más, hasonló korú zsidókat, akik nem élték át a holokausztot. A túlélőknél és a gyermekeiknél növekedett stresszhormon-szintet mértek, igaz utóbbiaknál más formában jelent meg ez a változás. A kutatók felvetették, hogy szülőket ért trauma miatt a gyermekeik hajlandóságot mutattak a poszttraumás-stressz és a depresszió kialakulására, valamint arra is rámutattak, hogy ennek a megjelenése nagyban összefügg az epigenetikus jelek elraktározódásával, amelyek ebben az esetben nem jelentek meg a harmadik, a holokausztot elkerülő zsidók génállományában. Erről Kellerman tett közzé egy tanulmányt, ami itt olvasható.

Az epigenetikus információk megtartásának az előnye, hogy az utódok jobban felkészülnek arra a környezetre, amibe születnek, hiszen a génjeikben elraktározott információt fel tudják használni későbbi életük során. Nem csoda tehát, hogy azok a családok, akik a múltban sok traumán és viszontagságon mentek keresztül, azok utódai hordozzák magukban a félelmet bizonyos hangok vagy illatok érzékelése során.

Indexkép: Leah Hetteberg/Unsplash.com