Hálelúja, ismét három év a GYES!

Beavattam a férjemet ebbe a cikkbe, és a kommentekbe. Azt mondja, hogy Ő nagyon szereti, hogy dolgozom, mert látja, hogy ez nekem így mennyire jó, és szívesen besegít mindenbe, hogy én is el tudja látni a munkámat. Pl. vigyáz a gyerekekre, vagy edzésre, iskolába viszi őket. Nem zavarja, és "nem néz nagyokat", ha a tegnapi maradékot esszük egy kicsit megváltoztatva, vagy egy héten egyszer nincs főtt kaja. És azt sem zavarja, ha este a papok még csak lassúzni sem tudnának, hiszen tudja, hogy úgy sem hosszútávú a káosz, max 12 óra. De Ő is érzi, hogy a gáztűzhely és a mosogép között depis lennék, és elfogadja.
Az viszont nagyon zavarja, és engem is, ha a számlák nincsenek időben kifizetve.
Én nem tudom megérten, (bár elfogadom, mert különbözőek vagyunk), hogy miért nem hiszik el az emberek, hogy arra van időnk, amire akarjuk. Ha valaki dolgozni akar, inkább a "mit" és "hol", és "hova tegyem a gyereket" lehet zavar tényező, nem a "mikor". És ismerőseim közül, akik tényleg akartak dolgozni, mindenki meg tudta a fent említett zavaró tényezőket is oldani. És mind imádja a családját, a gyerekét. Pedig nálunk vidéke a távmunka még idegen fogalom! - sajnos

kedves vippa!
oké, tanuljuk meg értékelni, h otthon lehetünk - igen, boldog vagyok, h itthon lehetek, de nem erről szól a távmunka.

arról szól az egész, h ha valaki dolgozni akar, annak teremtsék meg a kedvező feltételeket.

egyáltalán nem biztos, h valaki karriert akar építeni, de szükségét érzi (mind anyagilag, mind szellemileg) a munkának.

nem 12-24 órás megfeszített munkahelyről beszélünk, hanem egy másfajta nevezzük: életmódról.

de ez hol zárja ki, h valaki nem becsüli meg, h otthon lehet?

oké, h a pszichológusok szerint a gyereknek a legjobb, ha az anyja otthon van, de hol van az anya? önzőség ide vagy oda, de vannak anyák, akiknek szükségük van valamilyen módon kapcsolódni a "felnőtt" életbe.

van, aki úszni jár, van, aki elvonul és könyvet olvas, van, aki takarít és van, aki dolgozni szeretne.

én abban is biztos vagyok, h a későbbi kapcsolat alakulásában fontos az anya lelki kiegyensúlyozottsága is, ami azzal (is) jár, hogy kikapcsol valamilyen rendszerességgel az anyaszerepből. amikor mással foglalkozik.

de ettől még nem rosszabb anya annál, aki semmi mással nem foglalkozik, mint a lakással és háziasszonyi teendőivel. csak hasznosabbnak tartja magát, ha tevőlegesen hozzájárul a családi kassza gyarapításához.

és ha ezt az állam azzal honorálná, h nem gyötörné a halálba a munkáltatókat a járulékterhekkel (lásd megkapod a teljes fizetést az elvégzett munka után, csak a gyes évei alatt nem kell járulékot fizetni - szerintem ez egy remek ötlet ). akkor az állam nem bukik,mert a gyes alatt senki nem fizet járulékot a kismamák után, a gyes összegét sem kell kifizetni, hisz azt megkapja a munkáltatótól fizetés gyanánt - a kismama meg jól jár, mert esetleg a sokszorosát kapja meg a fizetésének, maga osztja be az idejét és amikről már eddig is beszéltem...

ráadásul még mindig jobban jár mind a gyerek, mind az anya, ha az anya otthon dolgozik, mintha reggel nyolckor beadná a bölcsibe és délután ötkor menne érte. hisz a bölcsis gyerek egész nap nem látja az anyját, az otthon dolgozó gyerek anyukája meg csak akkor nem látja az anyját, ha alszik... legalábbis nálunk ez így van

ahogy van idő interneten szörfözni, fészbukolni és egyéb dolgokat intézni (gyerek mellett), hisz ti is valahogy, valamikor idekeveredtetek, h beszélgessünk, úgy annyi időt munkára is lehet szánni. csak nem a világfaluban csacsogunk, hanem valamit dolgozunk és pénz is lesz belőle.

én valami ilyesmiről beszélek, amikor azt mondom, h jó dolog a távmunka

jó éjszakát, mert mindjárt itt a reggel
üdv
rindt kata

Nagyon igazad van Vippa! Nem mindenkinek van karrierje, nem mindenki van vezető beosztásban.
De aki azt érzi, hogy pár órát tud dolgozni amíg a gyerek alszik, az nem árt se magának se a gyereknek. Néha én is arra gondolok, heti 1-2x4 órában valami munkát szívesen vállalnék, 7 hónapos a babóm, és nem gondolom hogy ártanék neki. De sajna nincs hova raknom őt.
De én is szívesen vagyok itthon, olyan gyorsan eltelik az a három év, hogy csuda.

Mindkét fiammal otthon voltam 3 évig. AZ első után új szakmát kellett tanulnom (nem volt köze a Gyeshez).
A második után nem találtam munkát (lassan két éve), pedig középfokú nyelvvizsgát is tettem, és 5 szakmám is van.
Ennek ellenére soha nem cserélném el ezt a 2× 3 évet semmilyen munkára, karrierre! Aki ezt nem tudja élvezni, és hálát adni a jó sorának, hogy erre van lehetősége, arra nem tudok mit mondani. Pedig mi sem tudtunk minden számlát fizetni időben, én is éreztem, hogy nagyon nehéz így....
De eezek a legszebb évek! Ha vki azt hiszi, hogy ezen a néhány éven (legyen egy v. akár hat) múlik a pályafutása, az csak becsapja magát, vagy önigazolást keres. Könyörgöm, több, mint 40 évig kell dolgoznunk! Ne fogjuk már a Gyesre, ha vmi nem úgy alakul! És talán az a rengeteg anya nem tudna amúgy sem mind karriert csinálni.
Ezek a legcsodálatosabb évek, és azokkal a pszichológusokkal értek egyet, akik biztosak benne, hogy nagyon fontosak a későbbi kapcsolat alakulásában is. Ez egy olyan csoda, ami naponta történik/történhet velünk, tanuljuk meg értékelni!

kedves katonka!
én is úgy tudom, h két és fél évesen fogadja a gyereket az óvoda, amennyiben van hely az óvodában. manapság azonban sajnos nem csak a bölcsődei helyek hiánya a probléma, de még az óvodaiaké is.

természetesen fontos, h milyen életminőséget élünk - és ebbe az életminőségbe bele tartozik az évről évre emelkedő gáz, villany, de még benzin ár is. egyetlen egy percig nem arról van szó, h a fogyasztói társadalom kínálta nyalánkságok hiányoznak a családok életéből, hanem sokaknak még a villanyszámlát is gond befizetni. vagy csak megemlítem a válság kialakulásával megjelenő brutális magasokba emelkedett hiteltörlesztők összegét. amikor felvették az emberek a hitelt, arra, hogy legyen hol lakniuk, akkor azzal a pénzzel kalkuláltak, ami bevételeik voltak, azzal nem kalkuláltak, h a forint ilyen rossz lesz és majd duplájába fog kerülni a törlesztő részlet, ami a lakásuk, az otthonuk megtartásáért kell befizetni.

igen, ez is a fogyasztói társadalom, mi a fenének mindenkinek saját lakás? maradhatnánk a többgenerációs együttélésnél, akkor a születendő családok betársulnak felmenőik háztatásába és nincs ilyen gond. sok jó ember kis helyen is elfér stb.

de ma magyarországon megszűntek a többgenerációs együttélések, olyan albérleti díjak vannak, h gyakorlatilag mindegy, h valakinek kifizetnek havonta x összeget, vagy ugyanazt az összeget törlesztő részletként saját lakásukra fizetik ki. az alakult ki kis hazánkban, h a fiatalok saját otthont akarnak építeni.

egyenlőre sok család otthonáról beszéltem idáig, nem említettem a lakások fenntartásának költségeit és úgy általában az árakat, hogy a hó végén tudj mit adni enni a gyerekednek.

nem tudom (és nem is érdekel), hogy ti milyen összegekből gazdálkodott, valószínűleg elvagytok azzal is, amitek van, de sokak (hisz mi másról szól az összes híradó) a lakásaikat vesztik el. ha az anyuka vállalhatna otthon munkát (a munkavállalók kapnának komoly állami támogatást, ösztönzést) biztos vagyok benne, hogy sok munka ki kerülne az otthonokba.

pl. a titkárnő megkapná a céges telefont, otthonról egyeztethetné az időpontokat, intézné a levelezést. hiszen ma minden interneten és telefonon bonyolódik. azt a telefont bárhol fel lehet venni. ez csak egy példa, ha olyan a munka, a téma, simán megoldható. ezzel az anyuka napi kapcsolatban maradna munkáltatójával, kollégáival, tudná, h milyen változások vannak és amikor vissza megy dolgozni, nem úgy megy oda, h három évig semmit sem hallott munkahelyéről.


ez csak egy példa!

gyerek mellett vannak felszabaduló üres órák, csak megemlítem azt a néhány órát, amikor alszik. igen, az ilyen felszabaduló órákról beszélek és akár az esti órákról is, hisz a kisgyerek nem dorbézol hajnalig, optimális esetben nyolc órakor már ágyban van és alszik (legalábbis a mi gyerekeink ilyenek). este nyolctól tízig, éjfélig pedig elég sok munkát el lehet végezni (na jó, nem hivatalos telefonokat ) és mielőtt szó érné a ház elejét, apuci sem fog más nőhöz járkálni, lehet, h örülni fog, h békében megnézheti imádott focimeccsét vagy egyéb kedvencét.

a távmunkában az a jó, h előtted a feladat és te eldöntöd, h mikor végzed el. csak a határidőt kell jól megjegyezni és te osztod be!

ha a gyerek nem a megszokott három órát alussza ebéd után, akkor este dolgozol plusz két órát. de ha valami csoda folytán a gyerek dupláját alussza, akkor este nem is kell dolgozni.

a távmunkában az a jó, h eldöntheted, h aznap dolgozol e vagy éppen takarítasz. mert a takarítást mikor csinálod? - én galád módon hetente egyszer, amikor itthon az egész család. a gyerekek is látják, h hogy kell takarítani, látják, h apa leviszi a szemetet, vagy kiporszívóz, vagy főz, vagy éppen a füvet nyírja, vagy villanyégőt cserél - mindenki teszi a dolgát... sőt a nagyok elég nagyok és a saját szobájukat már ők rakják rendbe, csak itt ott kell besegíteni a nap végén pedig szintén együtt hordjuk a helyére a szét dobált játékokat, és ahol a papok táncolnak, rendet rakunk. - ezt is kapják tőlem életük első éveiben.

a távmunkában az a jó, h a gyerekhez igazodva kialakíthatod úgy a napi ritmust, hogy a kecske is jól lakjon a káposzta is megmaradjon.

az életminőséghez pedig nem mindig a pénz meglétét vagy hiányát kell figyelembe venni, hanem bizony a szellemi táplálékot is.

biztosan önző disznó vagyok, sőt a világrossz anya, de mire harmadik gyerekem is ovis lesz, már nyolc éve itthon leszek!

tudod mit jelent nyolc év???? nyolc évig csak főzni, mosni, takarítani, vasalni és gyerekdalokat énekelni, gyereket fejleszteni?

akkor minek tanultam?? miért dolgoztam? azért, h nyolc év után a nulláról, szinte pályakezdőként kezdjek felépíteni valamit, újra és elölről? még rosszabb esélyekkel, hisz nem csak nő vagyok, de még van három gyerekem is?

három év után is leírják az anyákat, a munkáltatók még mindig nem vették észre, h egy anyánál nincs jobb szervező, megbízhatóbb munkaerő!

de ha kisebb feladatokkal, de kapcsolatban maradsz akár a munkahelyeddel, vagy új munkával, akkor megismernek, és könnyebb lesz az elhelyezkedésed esetleg. ezt értem forgalomból kivonásnak!


ráadásul a három év gyes ismét elodázása évi közel 300 ezer munkavállaló elhelyezésének. de mi van, ha lejár a gyes? akkor mit hosszabbítunk? vagy akkor a következő lépés a munkanélküli segély?

nem lenne jobb, ha otthon bele tudnál tanulni egy újfajta munkába, szemléletmódba és a gyerekeidnek akkor is rendelkezésére tudnál állni, amikor már lejár a gyes? a szocializáció szempontjából valóban fontos az első három év, de a gyes lejártával nem lesz kevesebb szüksége rád a gyerekednek! sőt, amikor elkezdi az ovit, neked dolgoznod kell, de ő meg hetente beteg két hétig. ezt melyik munkáltató nézi jó szemmel? vagy az iskolai nyári szünetek? nem jobb, ha nem gond, h hova teszed szegényeket három hónapon keresztül,mert te otthon dolgozol?

nem lenne jobb kialakítani egy jól működő távmunkakapcsolatot, vagy távmunkában végezhető saját vállalkozást, hogy a gyermeked akkor is számíthasson rád, amikor már nincs gyes?

most őszintén, meglehet naivan: de mi az önzőség abban, h kihasználva a gyes éveit felépítesz valamit, amit utána a gyerekeid hasznára tudsz fordítani, ha már nincs gyes? vagy, ha vissza tudsz menni előző munkahelyedre, de a gyes évei alatt is fizetésből éltek és nem a 28 ezer ft körüli alamizsnából?

én elfogadom, h vannak, akiknek minden porcikája tiltakozik a munka ellen, de ettől még ez a rendszer pazarló, ami nem használja ki azoknak a lelkesedését, akik dolgoznának és ezzel spórolnának is az államnak, a munkáltatóknak és nem utolsó sorban maguknak...

na, hát "röviden" ennyit gondolok most

Úgy gondolom, az államnak a bölcsödék építésének árát oda kellene adni a GYES-en lévő anyáknak! Ha már elértük egyszer,hogy az anya nevelheti a gyermekét, nagy visszalépés a bölcsöde. Három éves korig elsősorban az anyára van szüksége a gyermeknek!!! Két és fél évesen egyébként ha szükséges a dolgozó anya gyermekét az óvoda is fogadja! Milyen forgalomból vonja ki az anyát, mikor munkahelyet sem lehet találni?! Milyen üres órák,a kisgyermek nevelése nem az üres órákról szól?! Talán többet lehetne a leendő szülők felkészítésével is foglalkozni! Természetesen fontos milyen életminőségben élünk, de elfelejtjük lassan mi az áldozat, a lemondás esetleg a gyermek vállalással járó áldozat. Amit egy gyermek három éves koráig a családban megkaphat egész életére kihat, sajnos erre a fogyasztói társadalom és az ezzel járó önzés árnyokot vet manapság.

kedves brumicika!
hát pont ezért írom a cikkemet, h felhívjam a figyelmemet, h sokan vagyunk/vagytok, akik dolgoznának otthon, de nincs mit.

pedig rengeteg munka van, amihez nem kell irodát fenntartani pl. adminisztrácós munkákat, vagy telefonos munkákat igenis haza lehetne adni.

egyik cikkemben írtam, h egy ismerős néni otthon hajas babáknak készítette a haját vagy egy másik ismerős a pécsi kesztyűgyárnak dolgozott be OTTHON! vagy pl. én is egyetemi éveim alatt hazavittem a kerámiát és otthon festegettem... biztosan van egy csomó olyan munka, amit házhoz lehetne adni. ha az állam jó konstrukciót találna ki, akkor biztos vagyok benne, h a munkaadók is rugalmasabbak lennének.

nem is biztos, h valaki vissza akar menni eredeti munkahelyére (főleg, ha az megszűnt), új szakmát is tanulna. legjobb példa rá szalai edittel készült interjúm, illetve interjú alanyom, barátnőm, aki a gyerekek mellett kitanulta az üveg ékszer készítést, azóta eltelt néhány év, munkahelyet teremtett magának és mára saját üzlete van.először ő is hobbiként kezdte, majd bedolgozott...

én annak idején "vateráztam" rengeteget, először magamnak, aztán eladásra, abból lett a web-áruházam, majd a boltom, amit felváltott mára a magazinom (már legnagyobb sajnálatomra nem jut idő üzletvezetésre is). pedig ízig vérig hivatalnok voltam.

de a gyerekek mellett szépen lassan beletanultam, egy új témába, szakmába. és a fő: megtanultam úgy szétaprózódni, h senki ne vegye észre, se a munka, se a család, se a férj, se a háztartás és a fő: még én magam sem:)

előző cikkeim is és talán ez is, mindenkinek szólnak:
szól az államnak, h segítse, ösztönözze a távmunkát, szól a munkaadónak, h gondolkozzon el, hogyan tudna munkát kiadni (ezzel mennyit tudna spórolni) és szól a leendő munkavállalóknak, h gondolkozzanak egy kicsit másképpen, egyáltalán ismerkedjenek a távmunka fogalmával, életvitelével.

természetesen vannak, akik egyszerűen nem akarnak dolgozni, elég és jó nekik így. de szerintem, ha őszinték vagyunk magunkkal, a szociális ellátás nem elég egy teljes élethez, nem árt egy kis plusz kereset.

a távmunkában az a jó, h akkor tudsz vele otthon foglalkozni, amikor akarsz, nem hajt a tatár, szépen három év gyes alatt jól bele tudsz tanulni bármibe.

én sem vagyok naiv, három gyerekkel az életben nem fogok tudni elhelyezkedni olyan munkahelyen, ami igazodik a gyerekeimhez (ha betegek, ha szünet van stb. és még oda is érek úgy, h ne ők legyenek az utolsók), és úgy keresek,mint "előző" életemben, ezért kezdtem el saját munkahelyem megteremtésébe, hogy amikor már mindegyik gyerekem óvodás lesz, akkor is legyen munkám, legyen tisztességes fizetésem, mégse kelljen munkaidőhöz, főnökhöz stb. alkalmazkodnom.

ugyanis a munkahely kérdés a gyes lejártával nem szűnik meg, mint probléma, sőt annál nagyobb lesz - ezért tartom jó dolognak, h a gyes évei alatt kicsiben lehet tanulni, építkezni, hogy ha visszatérünk a felnőtt lét szürke hétköznapjaiba, akkor is a gyerekeink mellett maradhassunk, akkor, amikor NEKIK szükségük van ránk.

szerintem anyáknak a lehető legideálisabb munka a távmunka, hála az élet sokszínűségének, mindenki megtalálhatja a számára ideális témát, csak nyitott szemmel kell járni. ha meg van az ötlet, akkor keresni kell egy arra nyitott munkáltatót (lásd a keramikus, akinek én vetettem fel, h ezt akár otthon is megcsinálhatnám) vagy magad felépíteni saját vállalkozásodat.

olvasd el a témához kapcsolódó előző cikkeimet - hátha eszedbe jut neked is egy ötlet

most viszont "távmunkásból" anyává lépek, legközelebb este leszek, ha ideérek

szép napot mindenkinek - és ahogy összes előző beszélgetéseimnél kértem, most is kérem: kerüljük a személyeskedést - élvezzük a beszélgetést

üdv
rindt kata

sziasztok!

végig olvastam a hozzászólásokat azt kell mondjam, hogy sok mindenben igazatok van. Annak is igaza van, akik azt állítja, hogy nem mindenki egyforma,meg kell érteni, hogy valaki tényleg önszántából akar maradni. Nekem a munkahelyem, egy olasz multi, egy évet adott, hogy visszamenjek, (félről indult, ennyit tudtam kiharcolni), de nem tudtam rászánni magam, hogy bölcsibe adjam a lányom. Annak is igaza van, aki dolgozni akar, meg hogy mai napság nem nagyon lehet az államra számítani. Ez tényleg így van, meg már a korábban megmondták mások: "magad uram, ha szolgád nincsen". De ez biztos jó? ennyi erővel az egészségügyi ellátást is fizessük ki magunk, hogy nehogy szegény állambácsinak kelljen finanszírozni a vakbélműtétemet! akkor minek fizetek be tb-t? meg adót?(én ugyanis mióta dolgozom adózom is). Való igaz, a rendszer így nem jó. de az ésszerűtlen módosításoknak sincs értelme. persze hurrá, két év a gyes, de hol a bölcsi??annyira nem kerestem jól, hogy fizessem a magán intézményt. Amik egyébként jól ki is használják a helyzetet, mert nálunk van egy bölcsi, ahol a nem szobatiszta gyerekek szüleitől pénzt kérnek minden egyes pelenkázásért.nem, nem írtam el, nem a pelenkáért, a pelenkázásért.! de ez csak zárójel.
Azért merek ehhez a témához szólni mert én most nem dolgozom, két gyerekem van, közel 3 és másfél évesek, de próbáltam dolgozni is. Nekem a szülés előtt a fősuli mellett két munkám is volt, örökmozgó vagyok, ezért is akartam dolgozni a gyes alatt is. Meg azért, hogy ne épüljek le. De az a tapasztaltatom, hogy igazán érdemi munkát, amit mások 8 órában csinálnak, nem lehet két gyerek mellett elvégezni. Vagy el lehet, de én úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek rovására megy. Én azért maradtam itthon, mert azt gondolom, hogy ha már megszültem a gyerekeket, akkor megadom nekik az esélyt, hogy jól fejlődjenek. Szerintem nem fejlődtek volna ennyit egy bölcsiben. Megszerveztem egy gyerek tornát, amit heti rendszerességgel csinálok, börzét szerveztem, próbálok olyan dolgokkal foglalkozni a településen, amivel segíthetek, de közben a "mi világunkban" a gyeses anyukák világában maradok, mert úgy gondolom, hogy a gyerekeknek arra van szükségük, hogy ha már otthon vagyok, akkor az az idő az övék legyen. Persze nem mindenki olyan szerencsés, hogy ezt megengedheti magának. Mi sem élünk túl jól, de addig játszunk a határon, amíg lehet. Valószínű, májusban, ha lejár a gyed-em, megyek én is dolgozni, mert nem fogunk megélni. de legalább két évet adtam a fiamnak is. Szóval aki úgy érzi, tennie kell valamit, dolgozni stb lehet, de valami olyat, ami nem a gyerek rovására megy. mert igazából a hozzászólások között talán egyet, ha olvastam, aki figyelembe vette, hogy a gyereknek mi a jó. Persze nem kell a gyerek rabszolgájává válni, de azt gondolom, hogy ha már megszültük, akkor a fejlődése szempontjából legfontosabb években szenteljük neki a teljes figyelmünket. szerintem van még idő utána is karriert építeni. természetesen aki nem teheti meg, hogy otthon marad, az nem tehet erről, ez állambácsi hibája. mert ez a pénz valóban még éhenhalni sem elég.
a konyhai rabszolgaságról meg annyit, hogy ez nézőpont kérdése. szerintem az, hogy egy nő főz, mos, takarít az természetes. Ha nem várjuk el magunktól, hogy megfeleljünk a szerepünknek, mért várjuk ezt el a férjünktől?? mert ő persze maradjon meg a tradicionális szerepnél, hogy családfenntartó, ő nem mondhatja, hogy utálok képet felfúrni a falra, ezért nem csinálom. vagy én utálom megkeresni a betevőt, ezért nem is csinálom...
Ő maradjon férfi, és tegye a dolgát. valóban a nőknek ki kell lépni a ránk húzott skatulyából, hogy csak háztartási alkalmazottak vagyunk, de nem gondolom, hogy ennyire el kéne "szaladnia a lónak", hogy nem főzök, stb. Szerintem fontos, hogy amíg igazán kicsi a gyerek, addig lássa egyrészt a példát is, meg egyen rendes kaját is. Persze a példa nem az, hogy anyu robot most főz, takarít, hanem, hogy anyu milyen ügyes, finomat főz, de mellette okos, és apu is elismeri amit csinál. ehhez persze olyan férj is kell. Elismerem, hogy a kiegyensúlyozottságunkhoz kell az, hogy kilépjünk néha a gyerekmondóka és spenót világából ebben a három évben, de azt gondlom, hogy igen is kell áldozatot hozni, mert a gyerek tehet arról legkevésbé, hogy megszületett és tudomásul kell venni, hogy az életünk már nem olyan, mint azelőtt.
Egyébként a távmunka szerintem is jó ötlet. de az ideális rendszer valahol az ingyen bölcsi, a négyórás munka körül van, vagy az az ötlet is tetszett, hogy kapom a fizum, dolgozzam otthon. (már persze aki meg tudja valósítani, nekem nem ment).

Ja, és soknak ez az egyetlen jövedelem forrása sajnos, a gyes, én is csak azt kapom. Gondolom aki örült hogy meghosszabbították a betegség miatt a gyesét, az se annak örült, hogy még beteg a gyerek, hanem hogy biztosítva van a keresete egy időre.

Sajnos nem mindenki végezhet otthon munkát, mert mi van az eladókkal, pultosokal, takarítókkal?
Nekik is van gyerekük, és ők nem végezhetnek otthoni munkát.
Én pl lakástakartításból éltem, nem voltam bejelentve, mert egyik munkaadónak se érte meg, élni meg kellett valamiből. Én nem is tudnék hova vissza menni, hisz már kerestek helyettem valaki mást. Ha akarnék se tudnék hova visszamenni.
Kisgyerekkel meg lehetetlen munkát keresni, az előző gyesem vége után megtapasztaltam, ezért kellett ilyen munkát vállalnom.