A párommal nem éltünk együtt és csak egy dolog volt biztos kettőnk között, hogy szerettük egymást. Most azt gondoljátok, hogy ez elég ahhoz, hogy vállaljuk együtt a gyermekünket....de nem. Én vállaltam a kicsit, ő pedig azt mondta csak egyet tud vállalni "szemmel tart minket".
A terhességem mégis csodálatos 9 hónapja volt az életemnek. Egy rövidke émelygéses időszak után végig kacagtam örömömben az áldott állapotomat. Pocakom növekedése és gyermekem egyre tisztább érzete kiegyensúlyozottá és boldoggá tette a napjaimat. A legtöbb kismama megváltásként várta a szülést, én egy picit talán bántam is, hogy a "kicsikémmel egyek vagyunk" állapotom megszűnik.
Ebben az idilli helyzetben azonban csak a családom volt segítségemre. Iszonyú magányos voltam a társam nélkül. Napról napra egyre több érzés, terv és vágy éledt fel bennem, de nem volt partner akivel ezt megbeszélhettem. Orvosi vizsgálatokra Édesanyám kísért el és ő szorongott velem szülésemet segítve.
Hazudnék, ha azt írnám, szívem nem volt magányos és félelemmel teli. Most kilenc hónapos a kisfiam. Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, mégis soha ilyen boldog nem voltam. A kislegény minden nap új dolgokkal lep meg. A szeme ragyogása, kiegyensúlyozott kacagása élettel tölti meg a házunkat. Hálás vagyok, hogy akár egyedül is, de a gyermekem mellett dönthettem.
Mégis.......kedves egyedülálló apukák és anyukák nem akarjátok megbeszélni valakivel kisebb vagy nagyobb gondjaitokat? Olyan jó lenne néha egy hasonló élethelyzetben élő emberrel csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Hát itt vagyok és nagyon örülnék, ha velem lennétek és írnátok.
Egyedül vártam és nevelem gyermekem |
34 évesen karácsonyi ajándékként láttam meg a terhességi tesztem eredményét. Igen, hát kétség sem fért hozzá, hogy a baba itt volt a pocimban. Rég várt és remélt öröm volt, de mégis egy kis rémülettel párosult az érkezése.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
| MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Előző hír
Légy tanulásra kész!
Következő hír
Válás hatása a gyermek párkapcsolataira
Családinet hozzászólások
Hozzászólások (43 - 34)
Törölt felhasználó
#43
2007. augusztus 21. 12:01:40 | kedd |
Sziasztok! Én akartama kisfiamat,a párom mai napig velem van. A babát ő nem akarta. Szörnyű napokat élek át, megaláz, rám kiabálja a picit, hogy ezzel a döntéssel elrontottam az életét. Elhagyni nem hagy el, állítólag engem szeret, de a babát nem. Pedig meg se született szegény , folyton ideges vagyok, nincs étvágyam, mosolyogni se tudok.A párom semmmiben nem segít, az albérletet se segít rendezni pedig oda akar jönni. Nem érdekli, ha rossul vagyok, apasági nyilatkozatot nem ad. Hagyjam el?
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#42
2007. augusztus 17. 15:52:35 | péntek |
Tud valaki segíteni abban,hogy hogyan lehet átvészelni a már előbb is említett időszakot a gyermekágyas osztályon,amikor hozzánk nem érkezik a nagyon várt apuka?Ahhoz nagy szerencse kell,és gondolom sok pénz,hogy egyágyas kórteremben legyünk a Kicsivel.Viszont akkor talán elesünk a többi kismamával tartott eszmecseréktől,amik sokszor hasznosak.Nem tudom hogy fogom kibírni azt az időszakot..
Kövcsi
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#41
2007. augusztus 17. 15:47:23 | péntek |
Sziasztok!
A harmadik hónaptól én is egyedül várom a babámat.HAmarabb is szerettem volna írni,de valahogy május óta nincs annyi érdeklődő a lap után.Ha ez azt jelenti hogy kevesebben szorulnak rá a segítő szavakra,hogy kiírják magukból a fájdalmukat,akkor jó.Viszont ha más miatt nem írtok kedves Kismamák,akkor én itt vagyok és szívesen "figyelek"ha beszélgetni van kedvetek.Nekem is segített a sorstársaktól hallottak,még ha csak annyiban is hogy sírtam egy nagyot és megkönnyebbültem.Sajnos azok a kedves szeretteink,barátaink akik segítő szándékkal bíztatnak,néha csak jobban a depresszió felé sodorják az embert.Senki nem tud megérteni,csak aki hasonló szomorú helyzetben van... Nem így gondoljátok? Hajnal
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#40
2007. augusztus 09. 12:43:11 | csütörtök |
Sziasztok!35éves vagyok,11évvel ezelőtt született meg az én úgynevezett szerelem gyerekem ,kislány formályában.Nem volt kérdés hogy mit tegyek, mert imádtam a gondolatot, hogy én is anya leszek.Nem érdekelt hogy egyedül kell gondoskodnom majd Róla.Akkor törtem meg egy rövid időre, amikor láttam , hogy szép sorban jönnek az apukák a párjukhoz a kórházba.Miután haza mentem már nem foglalkoztam azzal ,hogy APA.Nagyon nehéz időszak következett, amin sikeresen túljutottam.nyolcadik éve rátaláltam az igazira,született még egy lányom ,és elmondhatom, hogy tökéletes már nem is lehetne az életünk.
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#39
2007. augusztus 07. 20:23:40 | kedd |
szia!
Én is hasonló helyzetben vagyok, voltam...Szóval nálunk, 6,5 éves kapcsolatból született a kislányom, az apja amikor megtudta, azt akarta vetessem el...Szóval megtartottam,és ő elhagyott..azt mondta még nem élte ki magát, túl komoly vagyok neki ,meg ilyenek...gondolhatod, 11 hónap egyedül!Most a kislányom már 5 hónapos! Túléltem, de nem volt könnyű,ráadásul, amikor 8 hónapos terhes lettem bejelentette, hogy van egy barátnőjhe, aki ráadásul 5 évvel idősebb nála és van 2 gyereke, mai napig is velük van!! Fura, de már nem érdekel, látogatni szokott jönni, szereti a lányunkat azt mondja!Elhiszem.Mára már nekem is lett párom, aki elfogad és szeret minket! azt hiszem így könnyebb! Kitartást nektek! Szia B. Gizella
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#38
2007. július 17. 20:54:11 | kedd |
Sziasztok!
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#37
2007. április 26. 12:01:40 | csütörtök |
Szia Eti!
Sok sok dolgoz már a gyakorlatból tudunk. Mik konkrétan a kérdéseid? Csilla
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#36
2007. április 25. 19:24:37 | szerda |
Sziasztok!
Véletlenül akadtam Rátok,annál jobban örülök!Talán segíthetnétek. Nagyon vágyom egy babára,értelmetlennek,üresnek érzem már nélküle az életem.30 éves vagyok.A szerelmemtől szeretnék gyereket,de neki családja(unokái) vannak.Sok a kérdés,amire Ti talán már tudjátok a választ! Eti
|
|
|
|
||||
sunil
#35
2007. április 02. 13:27:27 | hétfő |
ELŐZETES MEGHÍVÓ
Sziasztok! Lassan megvalósul egy nagyon régi tervem. Május végére tervezve szeretnék egy találkozót szervezni egyedülálló mamáknak és papáknak. Ez egy ismerkedés lenne. Felmérhetnénk, hogy mire vágyunk és később témákra szervezhetnénk találkozókat. Természetesen mindenki hozhatja a babáját. Egy nagy kérdésem van: Napközben délelött vagy délután legyen inkább a találkozó? Írjatok! Sziasztok! Keviczky Csilla
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#34
2007. március 27. 20:38:48 | kedd |
Kedves Eddy!
Dolgozol vagy otthon vagy már? Én esténként elég gyakran az internet közelében vagyok és levelezgetek a távol lévő barátaimmal. Ha gondolod szívesen levelezek veled. Ha könnyebb van az email címem amit nem mindenki lát (sunil@freemail.hu/, de ide is gyakran benézek. Úgy tudom, hogy igazán terhesség alatt semmilyen gyógyszer nem ajánlott. Van egy gyógynövényes nyugtató, ami ha nagy gond van esetleg jó lehet, de inkább ajánlanám a relaxációt. Olyan jó nyugtató zenék vannak. Nem tudom van Neked? Teljesen egyedül vagy? Ha akarod szívesen másolok Neked és valahogy eljuttatom hozzád? Orvosoddal nem beszéltél a lelkiállapotodról? Ajánlott valamit? Vigyázz magadra és írjál? Nagyon fontos, hogy ne légy teljesen kiborúlva, mert megérzi a kicsi. Szia! Csilla
|
|
|
|
||||
Ez is érdekelhet:
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)