Egyedül vártam és nevelem gyermekem

Kedves dina01,
örömmel olvasom és kicsit irígykedve hogy azért a dolgok még ebben a nem jó helyzetben is úgy alakulnak,ahogy szeretnéd.Ez azért egy tisztább,kész helyzet számotokra.NEkem itt a nagy bizonytalanság,ami lehet hogy már tény,csak hát ha nincs megbeszélve,addig is reménykedem.Velem szülni a hugom vagy az Anyukám fog jönni,ha szeretném,eddig a szenvedés ugyanis egyedül egyszerűbb volt.De persze ki akar ott szenvedni? :)Nem is tervezem!!
Október 25-re vagyunk kiírva.Kíváncsi vagyok hogy melyikünk fog hamarabb babázni!Ígérd meg hogy mihamarabb fogsz jelentkezni,had örüljünk mi is neked!

Kedves Hajnalka29!

Milyen érdekes,nekem is volt ez a nicknevem tavaly valahol!Ha most nem 30 lennék,lehet miattad nem sikerült volna így regisztrálnom.
Szomorúan olvasom soraidat,nehéz lehet,főleg anyagilag.A gyermektartásról annyit,hogy mivel az apukánk nem akarta a babát,én nem tervezem hogy hatóságilag kötelezzék rá,nem tartom fairnek.Viszont sokan mondják,hogy ez nem rólunk szól,hanem a babáról,őt megilleti.Úgyhogy az apaságira kötelezem,hogyha egyszer szükségem lesz a pénzére-bár most is nagyon jó lenne-,nyitva legyen az út.Magától ő sem adna,pedig úgy mennyivel egyszerűbb lenne.
SZóval azt mondom,hogy talán neked is meg van a hivatalos út,ha rászánod magad,hisz ilyenkor a gyermekre kell gondolni.Ráadásul biztos stresszel a helyzet,ami szintén nem jó a kicsiknek.Szóval beszélj az apukával ismét!
Üdv.,HAjnika

Sziasztok!

Hát sajnos ezek szerint nem vagyok egyedül ebben a helyzetben.
Kislányomat én is egyedül vártam és a mai napig egyedül vagyunk.Későn vettem észre, hogy lesz nekem, és az apukájának családja van.Néha szokot jönni látogatni, de semmi több.
Elfogadta a kislányt, és már pedzegettem neki, hogy egy kicsit segíthetne anyagilag, de egyenlőre semmi.
Sajnos elég nehéz egyedül megoldani két gyereket havi 82.000 forintból.

Sziasztok
Igen nagyon szép kis város Debrecen szerintem szépen lassan megfogod szeretni.
Akármennyire is meglepő igen én itt maradtam Pesten és egyedül na persze vannak barátok de a rokonok otthon szülő testvér stb. Egyenlőre nem is tervezem hogy haza költözöm bízom magamban és menni fog, de ha nem még akkor is ott van haza út ahol mindig tárt karokkal fogadnak. Én elmondtam a volt páromnak hogy nagyon szeretném ha gyerekkel igazi apai gyerek kapcsoltban lennének és nekem most úgy tűnik hogy ez így is lesz ebben is bízok nagyon. Mi nem vagyunk haragban sőt szülni is eljön velem. Mondtam neki hogy mi lenne ha haza költöznék a szüleimhez. Hát mit mondjak nem igazán szeretné de azt is mondtam neki ha nem fog menni itt egyedül akkor nem lesz más lehetőségem. Remélem ezt észben tartja és így fog viselkedni. De amit Hypo te is mondtál majd kiderül milyen lesz és hogy majd a dolgokhoz.
Hajni
Október 20.-ra vagyok kiírva és kislányom lesz


Szokott hívni általában olyan 2-3 naponta mindig vásárolgatni is voltunk együtt
Csak tudod nem olyan könnyű ez így se nem tudom mi lenne a jó
Ő a nevére veszi a gyereket is és nekem úgy tűnik örül is neki,de hát mással él érted szóval nem tudom
Üdv

Jaj Csilla, az ötlet a jogászról szuper, sajnálom, h nem jött össze a találkozó, biztos benne volt az is, h az új babákkal sok a teendő és akkor nem tudnak még a mamik intenzíven részt venni. Ettől függetlenül szerintem ne adjuk fel és találjunk ki majd valamit. Hétvégénként mostanában senkinek sem árt pl egy kis margit szigeti séta a szigeti vadasparkig...

Sziasztok,
Csilla, a kérdésedre válaszolva a bölcsit azért kezdeményeztem, mert kisfiamról hamar kiderült, h nagyon társaságszerető, valamint nagyon utálom, h nem abból élünk, amit én keresek meg, hiszen a gyed nem fedezi a költségeinket. A szülői segítség ugyan folytatódhatna (és ezt utálnám), de most kaptam néhány ígéretes állásajánlatot és amíg még emlékeznek rám, addig kell visszamenni. Azt találtam ki, h januártól állnék vissza, azért, h az elkövetkező 3 hónapnan kiderüljön, h bírja majd a gyermek a bezártságot, h bírja majd az immunrendszere és végül én. Ebben még az is benne van, h addig is későn tudom vinni és korán érte menni, tehát kialakulna valamiféle lépcsőzetesség januárig. Ma megvolt az első nap, de a legantipatikusabb gondozónő párt kaptuk meg és nem érdekelne, ha látnám, h ezt ellensúlyozva tényleg odafigyelnek a gyerekekre a kertben. Az aggodalmaim: hogyan fogják megelőzni, h ne essen le a csúzdáról, hogyank kergetik el a méheket a közelükből, stb-stb. (Ma pl leesett egy gyerek a csúzdáról, míg ott voltam.)
Bár csak meg tudnék fizetni egy olyan énekelős-úszós-angol tanulós magánbölcsit, csak hát a babysittert egyáltalán nem tudom mellőzni és a 2 együtt nem megy.

Apropó, segítség, ezt most Hajninak üzenem: Ha neked van egy full szuper anyukád - nekem sajnos nincsen, mert bocsánat a nyers jellemzésért, nagyon lusta és kényelmes - aki ezerrel ott állna melletted, ha otthon lennél, szerintem ne gondolkozz sokat, h hazamenj. Bár itt szintén nem ismerem, h mennyire fontos a pesti baráti kör, munkahely, stb.

Én egy igazi városi lány vagyok, de amióta megszületett kisfiam, felértékelődött számomra a vidék, autók nélkül, kertes házzal, barátibb közeggel. Egyedül nem szívesen tenném meg a lépést, de ha a családom ott élne, nem gondolkodnék. Ha az apuka hozzállása megváltozik, akkor Debrecenbe is lemegy majd hozzátok. Szerintem az a célravezető, ha szemtől szembe felteszed neki a kérdést, h mik a konkrét tervei, milyen segítségre számíthatsz tőle. Ezekkel az infokkal tudsz majd tervezni és dönteni. Amikor kdierült, h gyermeket várok, kommunikáltam a gyermekem apjával, h a családhoz nem elég amit jelenleg nyújt és be bell bizonyítania az alkalmasságát, akkor fogta és elrohant valami nőhőz panaszkodni, aki annyira megvígasztalta, h mostanában össze is házasodtak, de előtte még kitalálták, h a gyerekről és rólam hallani sem akarnak, mert "új, tiszta életet" akarnak kezdeni. Ez meg nekem tiszta, mert akkor nem kell tovább a fejemben tartani ezt az embert.

Attól óva intek mindenkit, h megrontsa a kapcsolatát a gyereke apjával és érdemes jó kapcsolatot ápolni vele, sőt az esetleges új nővel is, ha komoly a dolog, mert igen, a gyerek miatt jóban kell lenni vele is, tisztában kell lenni apuka hosszútávú terveivel.

Van, h a gyermek születése után a "felek" összemelegednek újra, csak az a kérdés, h tudunk-e bízni egy olyan emberben, aki otthagy egy állapotos nőt. Ugyanis szerintem ez az egyik legembertelenebb és leggyávább dolog. Én ráadásul pánik betegen hordtam ki a gyerekemet, nem kevés rosszulléttel éjszakánként, (a gyerekem apja ismerte a problémámat, akkor már 5 éve szenvedtem tőle) és a barátaim jártak át hozzám az éjszaka közepén segíteni, hiszen tök egyedül voltam mindvégig.

De megint csak azt tudom a végén megírni, h fentiek ellenére, semmit nem csinálnék másként, mert most még nem tudjátok, de amikor meglesz a bébi és már interaktív a kommunikáció, nem csak ti adtok neki, érezni fogjátok, h a helyeteken vagytok.

Kedves Dina,
örülök neked-nektek,már amennyire egy ilyen helyzetben lehet!
Igazság szerint én nem hiszem hogy véletlenek vannak,inkább abban hogy a dolgoknak nevelő szándékkal és más okból úgy kell történniük ahogy vannak.Persze némely dolog értelmére csak évek múltán jössz rá,de vannak olyan helyzetek ha ügyes vagy,hogy besegítessz a sorsnak pozitív irányba.Na mindegy,hiába tudom és hiszem hogy ez így van,nem vigasztal engemet sem.
Nos,ha te debreceni vagy,akkor te az általam nem választott utat választottad,Pesten maradtál.Én vagyok született debreceni,a hugom ide jött férjhez.Én pesti vagyok,bár Heves megyében születtem. Én még csak most szokom a városodat,ami igazán szép,de nekem persze ez is ellenség volt,hisz kényszerből élek itt már április óta.
Te végülis hol laksz most,csak ne mondd hogy egyedül!
Mikorra vagytok kiírva?Kisfiad vagy kislányod lesz?
Mesélj ha van kedved,időd!Nálatok érdeklődik az apuka?
Egészséget,üdv nektek!
Hajnalka

Szia
Ezt nem hiszem el Hajni mi pontosan egy cipőben járunk szinte csak annyi különbséggel hogy nálunk a párom is akarta a gyereket,de a többi szinte hihetetlen én is 34 hetes vagyok és szintén debreceni ezt a véletlent Komolyan mondom lehet hinni a véletlenekben.
Üdv

Köszi Dina01 neked is a hozzászólást!
Elmondom hát gyorsan miért vagyunk apuka nélkül.
Párommal 2 éve voltunk együtt.Ő őszintén elmondta nekem,hogy nem szeretne gyereket erre a hülye világra nemzeni,jól vagyunk együtt kettecskén.Persze reménykedtem hogy ez majd idővel változik,de...
30 éves vagyok,3 csúnya endometriosis miatti műtéttel.Nem védekeztünk,mert az orvosok szerint csak lombikkal lehet gyerekem.Mikor már lemondtam a babáról,mert párom nem volt partner a lombik programhoz,amikorra elfogadtam hogy csak a párom is elég a boldogsághoz,megfogant a baba.Ő sosem mondta ki hogy vetessem el,csak azt hogy nem akarja vállalni a felelősséget,gondoljam meg,mert ha a gyermeket választom,akkor azt nélküle kell hogy csináljam.
Nos,én a baba melett maradtam,otthagytam Pestet,a munkámat,a lakásomat,a barátaimat és elköltöztem a családomhoz Debrecenbe.Nem tudom hogy helyesen tettem e hogy eljöttem,de akkor annyira össze voltam törve,hogy nem tehettem mást ha vigyázni akartam magamra és a babára.Lehet hogyha ott maradok,talán idővel lettem-lettünk volna rá olyan hatással,hogy elfogadja a kicsit.Nem tudom..
Igen,könnyebb itt az anyagiak miatt is,és mert azzal hogy ők nagyon várták,várják a babát,engem is fokozatosan erre hangoltak.Ebből a szempontból neked is a költözést javasolnám.
Az idő az iránta érzett érzéseimen nem tudott változtatni,nem is igazán hiszem hogy fog egyhamar,viszont már 34 hetesek vagyunk és a nagylegény mindent elkövet a pocakomban,hogy tudjam,minden pillanatban velem van.Én pedig tudom már,hogy én csak érte vagyok..
Köszönöm,üdv.neked is,és persze erőt mindannyiunknak!
Hajnika

Sziasztok

Hajni teljesen átélem amit mondasz mert én is ilyen lüke vagyok. Réges régen haza mehetem volna már szüleimhez és sokkal könnyebb lenne otthon minden téren de itt maradtam Pesten mert még most is úgy gondolom ha elmegyek elszakítom a gyereket az apjától bár még nem született meg. De ahogy telik az idő egyre többet jutnak olyan dolgok eszembe amiket Hypo is ír hogy ez baby az enyém és igazából csak én vagy neki és amit teszek azt érte és sajátmagámért teszem és csak aztán jöhetnek az apja érdekei. Hiszen ő döntött úgy hogy mással éli tovább az életét. Előbb utóbb te is rájössz erre hidd el, bár bevallom még én se vagyok túl mindenen
Üdv
Dina

Kedves Csilla és Hypomamma!

Valószínűleg ti gondolkodtok helyesen,remélem én is visszanyerem az ép eszemet hamarosan!Mindíg erős és reálisan gondolkodó nőnek számítottam,higgyétek el hiányzik ez az állapot.
Hogy miért fontos hogy az exem szülinapján szülessen a kicsi?Mert hülye vagyok,mert még mindíg érzelmi shock alatt vagyok,immáron fél éve.Bár most hogy rákérdeztetek,nem igazán tudok válaszolni.Ha eljön az idő valószínűleg úgysem fog már izgatni a dátum,csak a baba.
Szeretnék már ott tartani ahol ti és okosan visszatekinteni,főleg büszkén,hogy igen megcsináltam és milyen jól.
Köszönöm a bátorító szavaitokat!
Kedves Csilla,hamarosan küldöm a történetemet.
Üdv.nektek!
Hajnika