Miért kellene tiszteletre tanítanunk a gyerekeinket?

Tisztelet: hiányzó árucikk, vagy értékvesztett termék?

A tisztelet tulajdonképpen az a viselkedés, amely a másik ember méltóságát biztosítja, legyen az gyerek, vagy felnőtt. A méltóság pedig olyan alapvető emberi jog, amihez a legvégletesebb helyzetben is ragaszkodunk, még a betegágyban, szüléskor, haldokláskor is, a legvégsőkig. Még a halott is… A méltósághoz való jogunkat a legmagasabb jogszabályaink is biztosítják. Csak tiszteletben élve tudunk teljes és alkotó módon létezni.

Ha a tiszteletről beszélünk, könnyen az lesz belőle, hogy régen minden jó volt, most meg már nem jó semmi: „Fiatalságunk rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. (…) Egyszerűen kiállhatatlanok”  - írta Szókratész. Már kétezer évvel ezelőtt is keveselltük a tiszteletet… A téma azzal a kísértéssel is járhat, hogy parázs vitát szítson a nemzedékek között, vagy didaktikus fejtegetésbe menjen, ami felett csak az unalom szárnyal.

Mert nem jól tesszük fel a kérdést.

A jó kérdés szerintem valójában ez: a tisztelet érdem, vagy szükséglet alapú viszonyulás?
 

Tiszteletet vajon azért tanúsítunk felnőttek, idősek, gyerekek, fiatalok, alacsonyak, magasak, vékony emberek, testesek, szeplősök, szemüvegesek, Nobel-díjasok, és hétköznapi munkákat végzők felé, mert ők valamit kivívtak, felmutattak, mert elértek egy meghatározott életkort - vagy azért, mert a tiszteletre mindenkinek végtelenül nagy szüksége van?

Változtatna-e valamin, ha elfogadnánk azt, hogy a tisztelet alapja nem az érdem, hanem a szükséglet? Hogy azért adjuk meg valakinek, mert kell?

Kép: Depositphotos.com

A tisztelet egy evolúciós termék, melyhez a társadalmi túlélésünk miatt van szükségünk

A tisztelet a maga külsőségeivel: „Köszönd meg!”, „Köszönj!”, „Ne vágj bele a másik szavába!”, „Ne lógj át a melletted lévő székére!”, „Kérj bocsánatot!” csak közvetítő közeg, és nem is elég a méltóságunkhoz.

A valódi tisztelet az, amikor az udvarias viselkedés és kommunikáció ahhoz a tapasztalathoz juttat minket, hogy olyasmit nyújtottunk a másik ember számára, amire olyan szüksége van, mint a falat kenyérre. És mivel megkapta, teljes értékű emberként tud működni, felszabadul arra, hogy adni tudjon, és így tudunk egymás javára lenni.

A tisztelet nem csak illemszabály és fegyelem. Ezek eszközök, melyeknek a segítségével egy evolúciós szükségszerűséget éltetünk, és adunk tovább.
 

„Tisztelet nélkül csak legázolni tudjuk a másikat” – írta Müller Péter. Egymás legázolása viszont nem szolgálja a túlélésünket. A családi kapcsolatokban, és a társadalomban is csak akkor van stabilitás, ha jelen van a tiszteletadás.

Nem azért kell tisztelnünk egymást, mert valamit elértünk, felmutattunk, kivívtunk: hanem azért, mert a tisztelet létszükségletünk. A világ szinte összes vitája, háborúja határátlépésről, vagyis a tisztelet hiányáról szól. Ádáz válóperek valódi hajtóereje sokszor nem is az anyagi kérdés, hanem az, hogy a felek tisztelet iránti szükséglete nem elégül ki. Mediátorok gyakori élménye, hogy a haragot a másik ember iránt a tiszteletlen viselkedés, és az e mögött húzódó közöny táplálta. A tisztelet iránti vágyunk nem is igény, hanem erős szükséglet!

A Maslow-féle szükséglethierarchia piramisában a tisztelet az előkelő negyedik helyet foglalja el. Az elmélet szerint a fizikai szükségleteink kielégítésétől az önmegvalósításig vezető úton a tisztelet és elismerés az, ami átvezet minket, tehát ezek nélkül nincs út a teljes emberré váláshoz.

Aki ezzel tisztában van, és elfogadja a tisztelet hatalmát, könnyebben boldogul a kapcsolatok útvesztőjében. Ezért kell tiszteletre tanítani a gyerekeinket, és elsősorban példamutatással.

Tiszteletet mutatni valaki felé azt jelenti, hogy megbecsüljük, értékeljük őt. Azért értékeljük, mert ember, és azért tiszteljük, mert emberek vagyunk mi is. Nem kell hozzá teljesítmény, nem kell kor, nem kell magas állás, gazdagság, karrier. Saját jogon jár mindannyiunknak.

A tisztelet mögött nem az a jó kérdés, hogy tiszteletreméltó-e, aki kapja.

Az a kérdés, kinek tekinti magát az, aki adja.

Tisztelet a kivételnek.

Is.

Kép: Depositphotos.com