Együttműködés a másik szülővel II.

A gyermekek általában teljesen más világnézettel rendelkezik, mint az őket körülvevő felnőttek. Tapasztalataik alapján szüleik mindig is együtt voltak, egy párt alkottak, s a gyermek szemében egy emberként jelentek meg. Éppen ezért nehéz számukra elképzelni mit jelent a válás. A gyermekek nem értik, miért zajlanak heves viták szüleik között, s miért kerül végül kényér törésre a sor, csupán azt tudják, mit szeretnének; egyszerűen csak arra vágynak, hogy szüleiktől továbbra is ugyanannyi figyelmet és szeretetet kapjanak.

A válás nem csak a szülőkre, a felnőttekre tartozik, hiszen ők már kialakult személyiséggel, s legtöbb esetben megfelelő mértékű akaraterővel rendelkeznek. Számukra sokkal egyszerűbb megérteni, életükben mi, miért történik, s képesek túllépni az őket ért sérelmeken. A gyermek azonban igényli a magyarázatot, a normális életkörülményeinek fenntartását. A válás pedig egyik szülő válláról sem veszi le felelősséget.

Öt tipp a jobb kommunikációért

· A beszélgetések mindig szorítkozzanak a lényegre. Soha ne kerüljenek szóba a múlt sérelmei, vagy maga a válás. Mindkét félnek meg kell adnia a tiszteletet, ugyanakkor elengedhetetlen a tárgyilagosság, mely segít a viták elkerülésében.
· A beszélgetések során félre kell tenni a személyes érzelmeket, a támadó megjegyzéseket. Kizárólag a jelen, illetve a jövő legyen a téma. Nem szabad beleavatkozni a másik fél magánéletébe, mindig a közös ügyekre kell koncentrálni.
· A másik fél álláspontját is meg kell érteni. Ezt nem azt jelenti, hogy teljes mértékben el kell fogadni a másik hozzáállását, kívánságait, csupán egy kevés tolerancia szükséges ahhoz, hogy a beszélgetés ne végződjön vitával.
· Kontrollálni kell az érzelmeket. Amint egyik vagy másik fél kezdi érezni, hogy érzelmei már túlzott mértékűek, érdemes szünetet tartani, vagy ideiglenesen témát váltani.
· A kreativitás sokszor segíthet a másik fél meggyőzésében. Természetesen nem szabad a szülők érdekeit egymásra erőltetni, mindenképpen a gyerek számára legjobb megoldást kell megtalálni.

Meg kell becsülni a másik fél szerepét

A gyermekek megszületésüktől fogva két szülő mellett élnek. Bármennyi hibával is rendelkeznek a felnőttek, a gyermekek számára ők jelentik a példaképet, a családot, a biztos hátteret. Ha egy válás miatt megbomlik ez az egyensúly, a gyermek egy új, számára ismeretlen helyzetbe kerül. Ez azonban nem változtat azon, hogy mindkét szülő szeretetét, figyelmét és gondoskodását igényli.

Függetlenül attól, hogy a szülők együtt, vagy külön szeretnék leélni életüket, gyermekükért mindketten felelősséggel tartoznak. A felelősség pedig nem az egzisztencia, a biztos anyagi háttér megteremtését jelenti. Gyermektartással egyetlen gyerek szeretetét sem lehet megvenni, s a szülői felelősséget sem lehet áthárítani a másik félre. Természetesen a nevelésben nagyobb szerepet játszik az a szülő, aki együtt él gyermekével, ugyanakkor a másik fél törődésére is nagy szükség van.

A felnőttek más-más nevelési elvekkel rendelkeznek, legtöbbször szüleik mintáját követik. Könnyen előfordulhat, hogy a két szülő különböző nevelési elveket vall, így a házasság felbomlása után a gyermek mindkét környezetben más mintákat láthat. Ez alapvetően nem jelenthet problémát, de mindenképpen el kell magyarázni a gyermeknek, hogy mindenhol (a szülőknél, barátoknál, iskolában is) más-más viselkedés a helyes.

Nem célszerű a másik szülőre rákényszeríteni saját nevelési elveinket. Helyette mindhárom érintettnek meg kell tanulnia, hogy tisztelje a többiek gondolkodásmódját. A legfontosabb, hogy a gyermek megkapja mindazt a szeretetet és törődést, melyben a válás előtt is része volt.