Férfiak alulmaradva

Nem kell ehhez a látásmódhoz férfinak lenni! Ha a bántalmazó történetesen nő, a szóbeli és az időnként fizikai bántalmazáson kívül egy lappangó bántalmazási forma is működik, a szexuális kihasználás.

Talán mosolygunk ezen, sőt, köznevetség tárgyának tartjuk, hisz a szexualitásban jellemzően a férfi a domináns fél. Ám egy alapvetően kontrolláló kapcsolatban, ahol a nő sajátja az erőszakos viselkedés, a másik ember fölötti uralkodásnak széles eszköztárát használja. Szóbeli alázással meglehetősen messzire lehet jutni a férfiak önbizalmának aláásásában is. Lelkisegélyszolgálatos munkám közben nem egy férfi hívóval találkozom, aki fenntartja egy nagyon rendben lévő párkapcsolat, házasság, sőt család látszatát, miközben nem mer otthon nutellát enni, mert az asszony szerint undorító módon meghízott. Beszéltem olyan férfival is, akinek a felesége fitneszedzőként dolgozik, és míg az asszony méhkirálynő szerepben tetszeleg, gyalázatos stílusban beszél a férjével, és delegálja át neki a teljes háztartást, és gyereknevelést.

Az ilyen viselkedési minta a szexualitásban is teret kap. A szexualitás kicst olyan, mint az autóvezetés: nem tudjuk megtagadni magunkat. A kihasznált férfi jellemzően nem mondja el senkinek az intim titkokat, milyen szégyent, megalázottságot él meg. Mi történik a hálószobában? Csak az, amit a nő akar, aki játékszerének, eszköznek tekinti a férfit, kihasználja, kirabolja. Nem két ember közös, egymás kívánásán alapuló gyönyörű egymásban megpihenéséről van itt szó: egyik ember a másikat gumibabaként használva, az általa előnyben részesített pózban, és ideig kielégíti magát a másik testével. Ez rablás.

Miért tűri ezt egy férfi? Miért tűri ezt bárki? Erre lehet válasz az, hogy szereti a nőt, akit valamiért választott. Lehet, hogy komolyan veszi a fogadalmat, valóban elköteleződött, odaszánás van benne. Épp ezt használhatja ki a bántalmazó fél. Lehet az is a válasz, hogy fél tőle. Akinek ugyanis nincs a repertoárjában az erőszakos viselkedés, mindig hátrányban van azzal szemben, akinek ez a magatartás állandóan készleten van. Félhet attól is, hogy ő maga fog visszaütni, és őt fogják agresszorként megbélyegezni. De ami a legfontosabb: félhet attól, hogy elveszíti a házasság nyújtotta biztos bázist, és főleg fél attól, hogy elveszíti a gyerekeit. Az erőszakos szemléletű nők gyakori fogása, hogy zsarolóeszközként használják a gyereket, és kilátásba helyezik, hogy válás esetén a gyerek az anyával fog maradni. Ezzel megkötik a férfi kezét, néhol valóságosan is…

És a férfi időről-időre bevonul a nővel a hálószobába, vagy arra a helyszínre, amit a nő választ, és a béke kedvéért odaadja a testét. De mivel a testünk mégis csak össze van nőve a lelkünkkel, a megalázó helyzet miatt a férfierő lassan, évek alatt elsorvad. Negyvenöt éves korára a férfi már valósággal menekül az ismerős helyzet elől, és az urológiai várófolyosón ül, ahová az asszony küldte.

Egy bántalmazó kapcsolatban a férfi ekkorra már teljesen elkülönül a környezetétől, nincsenek közeli barátai, panaszkodni meg amúgy sem szokott egy férfi. Nincs más lehetősége, mint titokban nutellát enni az önkiszolgáló kosárpultjánál, vagy felhívni a lelkisegélyszolgálatot.

Ilyenkor megtudhatja, hogy egyáltalán nincs a problémájával egyedül.

Fotó: Andrea Piacquadio-tól a pexels-en