Gyermekkoromból nem sok emlékem van, de ami van, annak 80%-ban a nagymamám szerepel. Ott voltam majdnem minden hétvégén, de biztos, hogy minden vasárnap, mert kötelező volt a nagy családi vasárnapi ebéd. Ezenkívül a nyári szüneteket is vele töltöttem és nála hagytak a szüleim mindig, ha elutaztak külföldre.
Gyermekként ez természetes volt és egyértelmű volt számomra, hogy a jövőben is, amikor én anyuka leszek, ugyanez lesz. A körülöttem lévő anyukákkal történő beszélgetéseimből – mind külföldön, mind Magyarországon – viszont azt a következtetést vontam le, hogy nagyon sokan egyedül vannak segítség nélkül és a nagyszülőkre nem számíthatnak rendszeresen.
Természetesen tisztelet a kivételnek hiszen ismerek olyan nagyszülőket, akik minden idejüket az unokáikra szánják, főznek a családjuknak, látogatnak, ha betegek a gyerekek vagy a szülők. Teljes mértékben támogatják őket és biztos háttérként vannak jelen a családjuk számára. Valamint szintén nem tartoznak ide, azon nagyszülők, akik betegség miatt nem tudnak részesei lenni az unokáik életének.
Manapság már nem az a meglepő, ha a nagymama NEM segít az unokák körül, hanem ha segít és jelen van az fiatalabb család életében. Sok olyan gyermekes család van, ahol a nagyszülőkre egyáltalán nem vagy csak hébe-hóba lehet számítani.
Miért is van ez? Mi állhat ennek a hátterében és hogyan lehetne ezen változtatni?
A régebbi időkben mások voltak az élethelyzetek és a lakhatási szokások. A többgenerációs együttélés előnye volt, hogy miután a nagyszülők nyugdíjba vonultak, vigyáztak az unokákra, amíg a szülők dolgoztak. Sok helyről hallom, hogy valakit nem az édesanyja nevelt fel, hanem a nagymamája, hiszen vele volt otthon és egy olyan érzelmi kötődés alakult ki, ami egész életére kihatott.
Itt felmerül bennem a kérdés, hogy rendben, de nem mindenki élt együtt a nagyszülőkkel és mégis állandó volt a segítség?
A mi szüleink még a rendszerváltás előtt voltak gyermekek és miután megtörtént a rendszerváltás megváltoztak a dolgok. Nagyon leegyszerűsítve elmondható, hogy a jólét és annak lehetősége, a megváltozott elvárások - beleértve a munkahelyi elvárásokat is - a mostani nagyszülők életét befolyásolták.
Több munkával többet lehetett elérni és többet is vállaltak. Valamint megjelent az individualizmus, amely az „ént” teszi a központba és a közösség, a családi összetartás háttérbe szorult.
Ezen tényezők hatása, hogy a mai nagyszülők már nem azok a nagymamák, nagypapák, akik otthon ülnek, kötögetnek, halomra sütik a süteményt és várják, hogy mikor tölthetnek időt az unokáikkal vagy látogathatják meg a gyermekeiket, hanem sokuk még mindig aktív dolgozó, akiknek a családon és a munkahelyükön kívül saját életük is van.
Kirándulnak, találkoznak a barátaikkal, szórakoznak, a hobbijaiknak élnek és nincs feltétlenül kedvük vagy idejük az unokákra. Racionálisan végiggondolva érthető, hogy egy életet végig dolgoztak, felnevelték a gyerekeiket és a nyugdíjas éveiket utazgatással, az életet kihasználva szeretnék eltölteni. De sose értettem, hogy ezt miért nem lehet balanszba hozni és arra gondolni, hogy nekik is milyen jó volt, ha gyakran besegítettek a nagyszülők.
Természetesen örülnek az unokáknak és, ha ott vannak foglalkoznak is velük, de fárasztja őket a zsivaj, az állandó jövés-menés. Nem tudják érzelmileg átélni a kisgyermekek problémáit és sokan még mindig a régebbi nevelési elveket alkalmazva kezelik őket. Ennek hatására nem alakul ki szoros kapcsolat nagyszülő és unoka között, ami a szülőkkel való kapcsolatot is befolyásolja.
Sajnos és tisztelt a kivételnek ez odáig fajult, hogy amíg a nagyszülők a saját életükkel vannak elfoglalva, addig az édesanyák és az édesapák egyre több segítségre szorulnak, a gyermekek nem ismerik meg a nagycsalád adta érzelmi és erős hátteret, a családok elszigetelődnek és a szülőket terhelő súly a gyermekekre is hatással van.
Ha szerencsések vagyunk és jó a viszony a szüleinkkel vagy párunk szüleivel, érdemes megbeszélni, hogy többre lenne szükségünk. Szülőkként mi is értsük meg az Ő álláspontjaikat és közös megegyezéssel egy rendszert hozzunk létre, mely alkalmakat és gyakoriságot szab meg arról, hogy milyen időközönként vigyáznak a gyerekekre.
Ha erre nincs mód és rá merjük bízni a gyereket a nagyszülőkre, örüljünk azoknak az alkalmaknak, amiket felajánlanak gyermekfelügyeletként és legyünk hálásak és fogadjuk el a nagyszülőket olyannak amilyenek.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)