Amikor kevés barátunknak van gyermeke vagy a szűkebb családi körben is még csak mi vagyunk családosok érezzük, hogy életünkben különböző szakaszba értünk. Ez a különbség pedig egyre jobban megmutatkozik. Sajnos a barátok, család habár nem rosszindulat miatt, de nem értik, hogy milyen egy gyermekes család helyzete és élete. Hogy is értenék? Még nekik ez nem feladatuk, de jó, ha tisztában vannak pár tényezővel. Pár pontban összefoglaltam, hogy mi az, amit a barátoknak tudniuk kell gyermekes barátaikról.
1. Ugyanúgy szeretjük a barátainkat mint régebben.
Habár a prioritásaink megváltoztak és mindenesetben a gyermekeink szükséglete az első, azért még ugyanúgy szeretjük őket és szeretünk tudni mindent, ami az életükben zajlik. Sajnos sok esetben a fáradtság, a sok teendő, munka és a gyerekek rutinjának, szokásaink a betartása mellett elfelejtük megkérdezni, hogy „Mi a helyzet Veled/Veletek?”. De tudniuk kell, hogy ha mesélnek magukról az érdekel minket és, ahogy időnk engedi meghallgatjuk őket.
2. Mi is szeretjük, ha megkérdezik tőlünk, hogy hogy vagyunk.
Nagyon jól esik egy Anyukának, de akár Apukának is, ha rákérdeznek nála, hogy hogy érzi magát? De nem csak az udvarias, kötelező kérdés, mint az angoloknál a „How are you?”, hanem az igazi, részletes választ váró hogy vagy. És igen. Valószínű elmeséljük, hogy minden szép és jó,a gyerek csodálatos, de nehéz, mert nem alszunk, nincs időnk és a többi és a többi.
3. Kérdezzenek bátran a gyerekeink hogyléte felől!
Lehet, hogy egy még nem szülőnek nincs is ennél unalmasabb téma a világon, de a mi életünkben igenis ez a legfontosabb. Hogy a gyerekeinkről mesélhessünk. Ígérjük, cserébe mi is végighallgatjuk a munkahelyi szorikat.
4. Mi is szeretnék eljutni az összejövetelekre, de ez nem mindig egyszerű
Nincs is sokszor nagyobb vágya egy szülőpárosnak vagy egy szülőnek, hogy kimozdulhasson és felnőttek társaságában töltsön el egy estét. A barátok is nagyon várják az alkalmakat, hiszen ritkán sikerül összehozni. Szülők esetében az elindulás és a szervezkedés nem egyszerű. Egy gyermekes házban napokkal vagy akár hetekkel korábban megindul a szervezkedés, hogy ki hajlandó vigyázni a gyerekekre, Nagymamánál, Nagypapánál ott aludhatnak-e, ha igen ki viszi őket oda vagy ők eljönnek értük? Ha nem alszanak ott, akkor babysitter? Az mennyibe kerül? Meddig marad? Mikorra kell hazaérni? Mennyire messzire van az összejövetel? Hamar hazaérünk, ha baj van? És itt még nincs vége, hiszen a pici beteg lehet vagy csak lehet egy rossz napja, amikor nem szívesen hagyjuk hátra őket és belép a „gyermekem a prioritásom” rész.
5. Néha sajnos le fogjuk mondani a találkozót
Ha a fenti szituációk egyike történik meg, akkor le fogjuk mondani a találkozót. Ezt el kell fogadni és nem megharagudni emiatt. Sose azért nem megyünk valahova, mert nem akarjuk látni a barátokat, hanem mert közbejött valami. Ilyen szituációkban mindig Anyósom jut eszembe, aki mindg azt mondja nekünk: „Úgy csináljátok, ahogy Nektek jó!”
6. Ha eljutottunk az összejövetelre sem tudunk hajnalokig maradni
Bármennyire is szeretnénk, a szülőség nem jár kimenővel. Míg a barátok a másnapjukat szervezhetik úgy, hogy aludhassanak és ne legyen más dolguk csak pihenni, hozzánk ugyanúgy reggel 6-kor jönnek a gyerekek és kezdődik a nap elölről.
7. Az életünk az evések, alvások, fürdetések köré épül
A gyerekeknek a napi rutinját ritka esetben merjük felborítani, mert nem mindenkinél, de sok családnál ez katasztrófába torkollhat. Értem ezalatt, hogy ha egy 3 éves nem kapja meg a délutáni alvását, akkor délután 5-re már világvége van. Ezért a vendégségbe jövést vagy találkozókat is csak ezen időpontok köré tudjuk igazítani.
8. Idő és energiahiányban szenvedünk.
Sok gyermekes párnak nincs elég ideje egymásra. Ezért, ha felszabadul nagyritkán egy-egy hétvége, akkor lehet azt egymással fogjuk tölteni kettesben. Wellness hétvége, film maraton otthon, korán lefekvés és későig alvás, vagy csak szimplán azon dolgok behozatala, amire a hétköznapokon nincs idő. Ezért ritkábban tudunk elérhetőek lenni a barátok számára.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)