Vekerdy Tamás szerint nincs természetellenesebb a panelban szeparáltan gyereket nevelő anyánál. Az anyánál, akinek naphosszat nincs más társasága, mint a kisgyereke, aki legfeljebb a saját anyjával vált pár szót telefonon, a férjével pedig késő este, fektetés után - már persze, ha addig még van ereje nyitva tartani a szemét. Az anyánál, aki a családi összejövetelen sem tud két egybefüggő mondatot váltani más felnőttekkel, mert a gyerekét ringatja, szoptatja, kergeti. Akinek később valódi logisztikai rémálommá válik az élete a munkahely-bölcsi-bevásárlás háromszögében, és aki mindent maga akar megoldani – hiszen ő vállalta. Miért is tolná másra a feladatot? Megoldja, hiszen úgy látja, körülötte mindenkinek sikerül, még akkor is, ha közben teljesen felőrlődik.
És az anya megy. Viszi a gyerekeit hóban-fagyban BKV-val ügyet intézni. Ha félévente egyszer rászánja magát, hogy elmenjen fodrászhoz, akkor is viszi őket magával, legfeljebb kezükbe nyomja a tabletet, tövig rágja a körmét a dugóban, mert úgy tűnik, nem ér oda időben az oviba értük. Pedig két szóval egyszerűbbé tudná tenni az életét. Mindössze ennyit kéne kérdeznie: „Tudsz segíteni?”
Az anyák magányossága - avagy merj segítséget kérni!
21. századi individualista társadalmunk egyik rákfenéje, hogy azt hisszük, mindent magunknak kell megoldanunk. Az az erős, aki végigcsinálja egyedül, aki nem panaszkodik, aki nincs kiszolgáltatva a másiknak. Pedig az emberi faj sokszázezer évig élt a társaival szoros egységben, és nem érezte kínosnak, ha elosztotta maga körül a feladatokat.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a felnőttek általában nagyon szívesen segítenek, a segítség kérése azonban rendkívül nehezen megy. Ezért nézd a másik oldalról a kérdést: te mit szólsz, ha a családod, valamelyik barátod vagy akár csak egy szimpatikus anyuka az óvodából segítséget kér tőled? Hazavinnéd a kislányod barátnőjét, ha tudnád, hogy a kistestvére lázasan fekszik otthon, és a szüleinek megoldhatatlan feladatot jelent elmenni a nagyért? Elvállalnád a barátnőd kisfiát pár órára, hogy el tudjon végre menni kozmetikushoz vagy útlevelet készíttetni? Ha ezekre a kérdésekre igen a válaszod, tudd, nem vagy egyedül: a körülötted élők nagy valószínűséggel hasonlóan állnak hozzá, és ők is szívesen segítenek neked.
Csodálatos dolog, ha a lakóközösségben vagy az osztályban a szülők között kialakul egy háló, és mindenkinek akad néhány társa, akikre bármikor számíthat vészhelyzetben, vagy akár rendszeresen is. Aki egyszer felajánlotta a segítségét, hidd el, komolyan gondolta. Aki még nem, de úgy érzed, egy húron pendültök, attól szükség esetén ne szégyelld megkérdezni. Ugyanígy fordítva: ha akad olyan nap a tanítási szünetben, amikor otthon vagy a gyerekeiddel, ne habozz megemlíteni ezt néhány szimpatikus szülőnek, és felajánlani, hogy szívesen leveszed a terhet a vállukról.
Nem kell egyedül megoldanod. A segítség ott van az orrod előtt. Csak a kezedet kell kinyújtanod érte.
Kép: mohamed_hassan / Pixabay
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)