A válasz egyszerű: SEMMIT. A harag természetes érzés, nem bűn, nem jellemhiba. Mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amelyekre érzékenyen reagálunk, és léteznek olyan szituációk, amelyek borítékolhatóan indulatba hoznak. A cél tehát nem az, hogy semmi ne hozzon ki minket a sodrukból, hanem az, hogy ezekre a helyzetekre lehetőleg felkészüljünk, ha pedig nem tudjuk kivédeni, ne üvöltözéssel és pofonnal rendezzük le a helyzetet.
Szakértők szerint az emberből négyféle helyzet képes dühöt kiváltani: a fáradtság, a szégyen, a frusztráció és a visszautasítottság érzése.
Az első hármat valószínűleg mindannyian gyakran tapasztaljuk szülői pályafutásunk folyamán. Egy-egy, a baba mellett átvirrasztott éjszaka után nagyobb valószínűséggel förmedünk rá a nagyobbikra olyasmiért, amely mellett normális esetben szó nélkül elmegyünk. Szégyent főleg akkor érzünk, ha csemeténk nyilvános helyen viselkedik kevésbé jól nevelten, ilyenkor az otthon amúgy türelmesebb szülők is hamar felmérgesíthetőek. Frusztrációt pedig igen sok, megoldhatatlannak tűnő probléma kiválthat.
Annak, hogy a harag tiltása évezredekre vezethető vissza, és a kereszténységben is a hét főbűn egyikének számít, oka az, hogy megfelelő technikák hiányában rendszerint agresszió formájában ölt testet. Esetünkben tízből kilenc szülő nem azért csap oda a gyerekének, mert hisz a módszer létjogosultságában, hanem azért, mert tehetetlen indulatában nem képes más megoldást találni.
Ha te inkább kulturáltabb - és főleg hatékonyabb - módon szeretnéd a gyerekkel való nézeteltéréseket elintézni, a következő tippek segítségedre lehetnek:
- Gondold végig, milyen helyzetekben szoktál kiborulni! Önmagad tudatos megfigyelésével ura lehetsz az érzéseidnek és a cselekedeteidnek, hiszen ha tudod, hogy ez az a helyzet, amelyben rendszerint kiabálni szoktál, már nagyobb az esélye annak, hogy időben le tudod állítani magad.
- Fogalmazd meg a konkrét problémát! Pontosan miért is bosszant fel, ha lassan veszi a cipőjét? Mert akkor lekésed a vonatot munkába menet? Beszélj akkor erről! Már az öltözködés megkezdésekor tudatosítsd a gyerekben, hogy neked is fontos időben megérkezned, így ő is rákészülhet lelkileg a piszmogás mentes készülődésre.
- Engedj meg magadnak egy kis szünetet! Sietős reggeleken pont nem megoldás, de sok más esetben használható módszer, ha veszel egy mély levegőt, és elmondod, hogy akkor most elmész sétálni egy kicsit. Van, akinek nem is kell elhagyni a lakást, az is megteszi, ha magányosan kiteregethet, miközben kipuffogja magát. Öt-tíz perc elteltével rendszerint minden érintett fél kedélyei lenyugszanak.
- Ne tagadd le, ha mérges vagy! A gyereknek is tudnia kell, hogy bizonyos viselkedésformákkal nagyon fel tud dühíteni másokat. Ne tegyél úgy, mintha nem érdekelne mondjuk a szemtelenség, mikor igenis érdekel! A méltóságodat megőrizve, de az érzéseidet nem titkolva add a gyerek tudtára, ha elfogadhatatlanul viselkedik.
- Szabj határt az indulataidnak! Nem igaz, hogy előnyös dolog időnként ordítva „kidühöngeni” magunkat, hogy aztán mintha mi se történt volna, folyjon tovább az élet a megszokott medrében. Igyekezz semmi olyat nem mondani vagy tenni, amit később megbánsz!
Te hogyan kezeled az indulataidat? Van bevált praktikád? Oszd meg velünk!
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)