A magyar családokban gyakoriak a sokat dolgozó apák, akik teljesen átadják a gyerekek nevelését az anyáknak. Konfliktus esetén inkább kihúzzák magukat a megoldásból, sokszor az anyákat hibáztatják, hogy „nem tartanak megfelelő rendet”.
Máskor a gyerekeknek adnak igazat, s túlzottnak tartják az anyák szigorát, elvárásait. Kerülik a konfliktusokat, keveset tudnak a gyerekeikről – úgy érzik, a maguk részéről mindent megtesznek azzal, hogy pénzt keresnek. A gyerekekkel egy láthatatlan véd- és dacszövetséget kötnek, mintegy támogatják a gyerekek helytelen viselkedését, s egyedül hagyják az anyákat a nevelésben. Néha még örülnek is az anya kudarcának…
Sok apa olyan mintákkal, tapasztalatokkal érkezik a származási családjából, melyek alkalmatlanok a saját apai szerep kialakítására. A negatív apai minták sokszor megalázóak, igazságtalanok, elnyomók, kizsákmányolók.
A szülők közötti rossz kapcsolat gyakran arra ösztönzi a fiúkat, hogy érzelmileg és fizikailag is az anyjuk mellé álljanak. Inkább az anya gondoskodó, érzelmileg támogató attitűdjével azonosulnak, s elutasítják a dominanciát, a szigort, a szabályok szigorú betartatását.
Sokszor már gyerekkorukban megszületik a döntés: „Nem akarok hasonlítani az apámra, én megértő, jó apa leszek”. Konfliktusok esetén így inkább a gyerekei mellé áll, s állandósulnak a neveléssel, szabályozással kapcsolatos párkapcsolati konfliktusok...
(Kapcsolódó cikkünk: "Apa vicces, anya ideges" - így szúr ki az anyukákkal minden olyan apa, aki nem veszi ki a részét a nevelésből)
Az apák kivonulása a gyerekek életéből, neveléséből szükség szerint létrehozza az apalelkű anyák számának növekedését. A helyzet legtöbbször következménye a párkapcsolatok megromlásának, s nők megacélosodott önbecsülésének, azon törekvésüknek, hogy egyedül is fel tudják nevelni a gyerekeiket. Kényszerűségből alakítják ki a szigorú, teljesítményorientált, büntető anya szerepét – s kilépnek a családi szövetségből, melynek lényege, hogy két szülő szövetkezik a gyerek felnevelésére. A másik, talán legfájóbb következmény, hogy elvesztik a gyerekükkel fenntartott szeretetkapcsolatot.
Az utóbbi időben egyre több anya próbál nevelési tanácsadóban, gyerekjóléti központban segítséget kapni, nem érzik magukat képesnek a konfliktusok megoldására. Nehezen értik meg, hogy a külön élő, elvált apák nélkül nehezen tudják megoldani ezeket a helyzeteket. Sokszor a család fogalmával sincsenek tisztában. Az elvált férj, az apa nem tartozik a családhoz, mondják. Sokan azt hiszik, hogy a válással, a különéléssel a család is megszűnik. A mi kultúránkban azonban nem lehet egy anyát vagy egy apát leváltani – a párkapcsolat véges lehet, de a családi kapcsolatok örökké élnek.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható.
Forrás: http://mipszi.hu
Fotó: fotki / Pixabay
(22).jpg)
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)