Eközben a másik fél szemszögéből nézve iszonyú lelkifurdalást tud okozni két könnyes szempár az oviban, mikor a héten már másodszor értünk oda késve a munka miatt.
Ha már van családod, tudod, hogy az anyagiak megteremtése mellett a legnagyobb kihívást az időgazdálkodás jelenti. Dolgozol, háztartást vezetsz, gyereket nevelsz, és ez csak a kezdet. Rohansz a munkahelyed, a közért, az iskola-óvoda-bölcsi-szakkörök-edzések-zenesulik között. Próbálod észben tartani miket kell elintézned, kit kell felhívni, mit adj enni a családnak, de közben magadra is kell gondolj, mert nem nézhetsz ki akárhogy… hosszan sorolhatnánk.
Összegyűjtöttünk néhány hasznos tippet, amivel egy kicsit pozitívabb irányba lehet fordítani a dolgokat.
„Minden, szervezéssel töltött perc egy óra nyereséget jelent”
(Benjamin Franklin)
1. Lásd át előre
Szánjunk időt arra, hogy átgondoljuk és leírjuk(!), melyik családtagnak, mikor, hol van programja, különórája, apának rendszeres edzése, előre látható plusz munkája, megbeszélése, stb. Tehát legyen egy pontos képünk arról, hogy mikor ki és kiért megy, mit intéz.
Amikor ezt összeírtuk, már látjuk, hol vannak szabad órák, amikorra az olyan „mozgatható” kötelező tennivalókat tervezhetjük, mint például a bevásárlás, hivatali ügyintézések, Posta, stb.
Az így maradt időre tehetjük a kötetlenebb, privát programokat – fodrász, barátnők, egyéb felnőtt szórakozás -, ha közben van, ki vigyázzon a gyerekre. Nem mindig lehet utolsó pillanatban áthívni a nagyit, vagy valamelyik barátnőt, ők is sokkal jobban örülnek, ha előre tervezhetnek, ezért is jó, ha időt szánsz rá, hogy leírd és átlásd a teendőket.
Mindenre adj annyi időt, amennyit valójában igényel. Ha reggel 30 perc, amíg a fürdőszobában végzel, akkor ne számolj rá kevesebbet, mert vagy elkéstek mindenhonnan, vagy kapkodni kell és rossz lesz a sminked, amitől pocsék lesz a hangulatod egész nap. Egyik sem éri meg. Tervezd be azt a fél órát, és inkább kelj 10 perccel korábban, ha kell.
2. Vedd kézbe az irányítást
Előfordulhat, hogy az összes elvégzendő teendőre kevés a napi 24 óra – lássuk be, ez igen gyakran megtörténik -, ilyenkor érdemes priorizálni a teendőket, amit lehet, azt áttenni más napra, vagy, ha van segítségünk, nézzük meg, átruházhatjuk-e rá. Kérjük meg az ovistárs, vagy edzőtárs anyukáját, hogy egyik nap ő vigyázzon a mi gyerekünkre is, vigye magával edzésre a sajátjával, máskor pedig mi viszonozzuk ezt számukra.
Fontos, hogy mindezt ELŐRE tedd meg, mert egyik főnök sem szereti, ha munkaidőben, telefonon szervezi anyuka a család napi programjait.
3. Mondd el úgy, hogy megértse
Amikor már pontosan eltervezted a menetrendet, nincs más dolgod, mint betartatni azt saját magaddal és a családtagokkal. Egyszerűnek hangzik? Szerintem sem. A jó hír, hogy nem lehetetlen!
Az első és legfontosabb, bármilyen furán is hangzik, a kommunikáció. Hányszor, de hányszor van, hogy elfelejtünk szólni valakinek, vagy nem kérünk visszacsatolást és félreértések születnek! Nagyszülőknél gyakran érdemes visszakérdezni, hogy felírták-e, illetve a félrehallható időpontokat – két óra, vagy hét óra – pontosítani, nehogy ebből legyen a gubanc.
A gyerekeknél semmi nem olyan hatékony, mint amikor megállsz egy kis időre, leülsz, vagy guggolsz, hogy a szemébe tudj nézni, tehát nem felülről “dirigálva” elmondod neki, hogy mit szeretnél kérni tőle. Ilyenkor tudja, hogy fontos, amit mondani fogsz, és figyelni fog rád, emlékezni fog arra, amit megbeszéltetek. Ha visszakérdez, válaszolj minden kérdésére, beszéljétek meg az útvonalat (mi le is rajzoltuk néha, hogy jobban megmaradjon az emlékezetében, mi után mi következik), az időt, azt, hogy te mit fogsz csinálni amikor más megy érte, és mikor találkoztok utána újra. Biztonságérzetet ad neki, hogy tudja mi fog következni, és sokkal nyugodtabb lesz az ő élete is, és te is jobban számíthatsz rá.
4. Motiváció, avagy ki mit miért tesz meg
A nagyszülőknek nem szükséges magyarázkodni, hogy miért kéne vigyázni az unokákra, de az óvodást nem mindig könnyű meggyőzni, hogy időben keljen fel, és ne kelljen háromszor szólni, hogy mossa meg a fogát este, ne nekünk kelljen még azt is fejben tartani. És tegye fel a kezét, aki látott már olyan tízévest, aki örömmel és kérés nélkül mosogat, ad enni a kutyának, teszi a ruháját a szennyestartóba, pakolja be a táskáját másnapra…
5. “Tartsd meg a rendet, és a rend megtart Téged”
A gyereknevelés egyik alappillére a következetesség. Amit kimondtunk, azt tartsuk is be, vagy legyen nagyon alapos és elfogadható indokunk rá, ha mégsem.
A gyerek a látott példából tanul, nem a szavakból.
Ha azt kérjük tőle, hogy időben pakolja el a játékait, hogy utána nyugodtan tudjunk együtt vacsorázni, akkor üljünk is oda mellé, és tényleg legyen öröm a közös családi étkezés, amikor beszélgetünk, odafigyelünk egymásra. Valószínűleg nem fog elsőre sikerülni az elpakolás, ha eddig nem szokta meg, de ha mindennek tudja a helyét és élvezi az utána jövő közös programot, később magától is tenni fog érte, hogy több idő jusson rá. Ez sokkal motiválóbb számára, mint az, ha leültetjük a tányérjával a tévé elé.
A statisztikák szerint egy átlagos szülő – ülsz? – összesen napi 7 (igen, hét) percet beszélget a gyerekével. Ennyit tud a sok egyéb mellett élete értelmével tölteni úgy, hogy csak rá figyel.
Most ünnepélyesen fogadjuk meg, hogy mi soha nem leszünk ilyen szülők, hiszen a mi gyerekeink ennél sokkal többet érdemelnek! Ugye egyetértesz?!
Fotó: StockSnap/pixabay.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)