Életcél vagy útvesztő?! (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Kedves Olvasók, nyilván ti is nagyon sokszor elgondolkodtatok azon, hogy milyen is egy nőnek az élete. Milyen sok helyen kell helytállnunk? Elsősorban minden időben nőnek lenni és ez mellé még ezer féle kihívás, elvárás, életcél, önigazolás, s még sorolhatnám végelláthatatlanul. Ugye igazam van? Néha szórakoztató és izgalmas, de néha fárasztó is egyszerre annyi helyen helytállni, minden elvárásnak eleget tenni.

Néha kissé lelassítva rohanó világunkat vissza kéne tekinteni a múltba, amikor egy nő csak feleség és anya volt. Mi lett ebből, a mai felgyorsult világunkban, OK, kiköveteltük magunknak az egyenjogúságot, de ÉBRESZTŐ!!!! Mi mindent vont ez még maga után? Olyan, mint egy elburjánzott rákos háló, ami elkap, ha nem figyelsz, és ott rombol ahol a legérzékenyebb egy nő.

Gondolom, tudjátok, miről beszélek? Boncolgassuk csak egy kicsit ezt a fájó sebet a lelkünkön, mert szerintem, ha egy kicsit magadba nézel, valamilyen szinten benned is van belőle, sajnos. Aki azt mondaná, hogy nincs igazam, az hazudna, de nem nekem, hanem saját magának. Beteg ez a világ, ébredjetek, hiszen elfogyott belőlünk az érzelem. A vitaminra kitalálták a mesterséges adalékot, de az érzelemre is? Hol van?

Tehát egyenjogúság – gondoljunk csak bele, mit kaptunk még ezzel egyidejűleg, amit köszönjük, nem minden esetben kellemes meglepetés. Miről is beszélek?

Mi is igazán egy nő szerepe? A legfőbb szerep: anyának lenni. Gyereket szülni, a lelkünket kiadni azért, hogy a legjobbat, legszebbet nyújtsuk nekik, a belőlünk kikelt kis magnak.(persze itt másnak is szerepe van, bocsi, de most nem róluk beszélünk, majd egy másik alkalommal, hiszen Csernus is előbb „ A nő”- t írta meg aztán „A férfi”- t.). Akit ha „tehetjük”, egész nagy növény koráig gondozzuk, pátyolgatjuk, szeretgetjük. Persze egy növény akkor igazán szép, ha egy igazi nagy kertnek az ékessége, ahol van még hozzá hasonló növény, de ugyanoda tartozik, hozzá, valamilyen szinten, mi pedig büszkélkedhessünk azzal, hogy milyen kiváló értékeket nevelhettünk.

Igen ám, de sajnos az egyenjogúsággal egyidejűleg ajándékba kapott elvárások, kihívások elhomályosítják egyre jobban a tisztánlátásunkat, értékrendünk fontos sorrendjét.

Gondoljátok csak végig őszintén. Igazi szülővé válás helyett, nagyon sokan közülünk előbb a karrierépítést választják, megmagyarázván saját maguknak, hogy egzisztenciát teremtenek előbb, aztán egy idő után ráébrednek arra, hogy oly gyorsan elrepült az idő, hogy lekésett a legszebb dologról a világon. Az anyaságról.

Nem utolsó sorban megemlíthetjük a pénz utáni olyan mértékű kényszeres hajszát, ami oly kegyetlen, hogy már a meglévő gyerekre nem enged időt szakítani, kellőképp odafigyelni. Olyan örökös harc ez, ami kegyetlenül kiöli az emberből a gyengéd érzéseket, szeretetet, odafigyelést, egymás iránti gyengéd érzelmeket.

Ezért, ha komolyan belegondolunk, sokan vannak közülünk, akik nem kinézetre, de belsőleg teljesen kemény férfivá váltak. Aztán sajnos észrevesszük azt, hogy megszállt az egyedüllét, hiányzik a gyöngédség, a szeretet, persze mindez a lelkünk hiánya, mert kívülről ugyanannak a kemény valakinek mutatkozunk, mert a gyengeség ma már nem divat. Nem vesszük észre, hogy a kemény külső mögött, belül darabokra hullunk szét. Aztán a körülöttünk lévő családunk. Ugye???? Miért jó ez nekünk?

Elgondolkodtál-e valaha azon, hogy jó a pénz, ha van, de milyen mérgező hatása is lehet? Bármennyi is lehet belőle, érzelmet, szeretetet nem vehetsz belőle soha, pedig az a legértékesebb az életben, a leggyógyítóbb gyógyszer, ami létezik a földön.

Gondold csak végig, lehet hosszú vagy rövid az élet, sokkal boldogabb, értékesebb, ha szeretet vesz körül, mert azzal legyőzhető „szinte” minden nehézség. Bármilyen betegség, beleértve az eddig szinte teljes mértékben gyógyíthatatlan rákot is, már megbizonyosodhattunk néhányan róla, hogy szeretettel, odafigyeléssel legyőzhető, de pénzzel, bármilyen sok is van belőle, érzelem nélkül, nem megy. Vegyük már észre, hogy a pénz megmérgezi a lelket, az érzelmünk féltett fészkét, ami mindennél értékesebb. Rombolja a környezetünket, beleértve a családot, barátságot, amiknek az érzelem az alapja.

Tehát visszatérve a címhez, amivel kezdtem, döntsd el te magad, hogy mit tűzöl ki magadnak életcélul és gondold át jól, mennyit ér neked az egyenjogúság, ami = karrier, pénz, keménység, de sajnos ezzel egyidejűleg = kettészakadt család, szeretetlenség, egyedüllét, magány => teljes ÚTVESZTŐ.


Szeretettel,