Ági egy kisfiú (8,5) és két kislány (7,5 és 2,5) édesanyja. Napjaik hasonlóan mindenki máséhoz rendkívül zsúfoltak, iskola, óvoda, foci, matek, aerobic, fejlesztő órák, anyukájuk mégis aktív munkatársa a családi vállalkozásnak.
Még a gyerekek megszületése előtt a helyi Takarékszövetkezetben dolgoztam. Sokat is agyaltam, miből fogunk élni, ha már gyerekeink lesznek. Ilyenkor a férjem mindig azzal bíztatott, hogy ne aggódjak, ő mindig fog találni nekem munkát.
Ági érettségivel a zsebében, kisgyerekkel a karján, nekiállt a családi vállalkozás adminisztratív feladatainak. Nulláról kezdte, hónapról hónapra sajátította el a szükséges számítógépes programok használatát és a vállalkozáshoz kapcsolódó ismereteket.
Gabonatermeléssel és szarvasmarha hízlalással foglalkozunk. Mivel a mezőgazdasághoz nem konyítottam, egyértelmű volt az adminisztráció. Mégiscsak foglalkozzon mindenki azzal, amihez ért, így gördülékenyebb a munka.
Férjem kimondottan örül részvételemnek: egy szekeret tolunk, nem kell másokkal bajlódnia, másokat fizetnie, tudom, mire gondol, rengeteg közös témánk van, a problémák is egyek. Előfordul ugyan, hogy annyi a munkám, úgy érzem, megszakadok, azonban kárpótlásul, amikor a gyerekeimnek szüksége van rám, félretehetem a munkát. Én osztom be a munkaidőmet, és határidő előtt legalább 2 nappal kész vagyok. Legjobb az egészben: ha elég ügyes vagyok, akkor július utolsó két hetében, valamint augusztusban szinte alig kell napi 1 órát dolgoznom. Ezt nem cserélném el semmire!
Három gyerek élete sűrű, de Ági és a gyerekek nem feltétlenül a kapkodást élik meg benne.
A nap legkésőbb reggel 7 kezdődik, a gyors készülődés után a legkisebb gyereket is 8-ra „leszállítottam” a helyi Csanába. Pont akkor indult, amikor nekünk szükségünk lett rá – szoktam is mondogatni, hogy biztos a kedvemért nyitották meg. Hetente egyszer intézem a házon kívüli teendőket, mint posta, takarék, önkormányzat stb. A bevásárlást is ilyenkor szoktam útba ejteni, nem megyek nagy áruházakba, helyben is mindent megkapok. Így időt spórolok és meglátogatom a szüleimet is, amit kérnek, nekik is elviszem, elintézem.
Naponta egy órát foglalkozom a lakással: gyors pakolászás, mosógépbe bedobom a ruhát stb. Nem idegesítem magam az alaposság hiányával, arra ott a hétvége. ½ 4-ig aztán dolgozom a nappalinkból nyíló irodában. Utána megyek a gyerekekért, onnan a különféle különórákra.
Délután hatra otthon van mindenki. Amíg a gyerekek írják a leckét, én főzök. Őszintén bevallva a főzés talán az egyetlen kínos témakör az életemben. Ezért nagy hajlandóságot mutatok az egyszerű megoldásokra, mert szerintem tiszta időpocsékolás minden főzéssel eltöltött perc. Nyitott vagyok minden megoldásra: nagyobb adagokat főzök, a maradékot lefagyasztom, jó minőségű fagyasztott készételeket veszünk, sláger apa tejbegríze és imádjuk, ha a nagyszülők hozzák a friss ebédet.
Vacsora után rövid játék, fürdés, esti ima, fekvés 8 órakor. Esti mese nincs, azt inkább a játék során ejtjük meg. Néha még 9 órakor is hallok kuncogást, ezzel nem tudok mit kezdeni, de 8-kor kötelező ágyban lenni. Elég következetes vagyok, így nagyon nem csúszunk el időben. Már mindenki tudja, mi a feladata. A nagyok önállóak, és szívesen segítenek a kicsi körül.
Ha marad munkám, este még leülök az irodába. 11-ig bírom, tovább, csak, ha muszáj.
Hétvégén lehetőleg otthon vagyunk, a gyerekek az udvaron, addig én a lakásban intézkedek. Vasárnap szentmise. Ez nem maradhat el. Ha van kedvük a gyerekeknek, ilyenkor hívhatnak barátot, unokatesót, vagy ők mehetnek vendégségbe.
Hála férjemnek, ő is aktívan részt vesz úgy a gyereknevelésben, mint a házimunkában. Ha kell, ő vigyáz a gyerekekre – mindig ott segít, ahol éppen szükség van rá.
Mint minden anyának, Áginak is vannak mániái, pontokba szedve már sorolja is:
A háztartási munkát más nem végezheti - kivétel: főzés.
Tanulni csak én tanulhatok a gyerekekkel.
Ha betegek, én akarok velük lenni.
Minden évben 10 nap nyaralás belföldön, amikor szigorúan csak egymással törődünk.
Lehet, hogy nem vagyok jó háziasszony, de jó anya és jó feleség sem lehetnék, ha nem dolgozhatnék. Csak úgy tudok minden feladatomban kiteljesedni, ha azt is tehetem, amit szeretek. A munka soha nem gátolt meg abban, hogy a család töltse be az első helyet az életemben. Mondjuk úgy, én mindig akkor dolgozom, amikor más sorozatot néz, bulvár újságot olvas, vagy az utcán beszélget. Ha nem dolgozhattam volna kismamaként, frissen szült anyukaként, azt hiszem, nem is vállaltam volna harmadik gyereket. Nem volt egyszerű soha, de jó szervezéssel, tudatosan minden megoldható.
A példaképek köztünk járnak |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
parduc34
#12
2011. február 21. 12:18:45 | hétfő |
Majdnem mindenben egyett értünk,de nekem a főzés is nagyon fontos,igaz rengeteg időmet elvesz.De megéri,mert a párom értékeli.Nagyon szeretnék egy olyan munkát,amit a saját időbeosztásom szerint végezhetnék.Talán akkor teljesen elégedett lennék magammal.
|
|
|
|
Laura
#11
2011. február 06. 12:10:27 | vasárnap |
Kata, szerintem kimondtad a lényeget: "mindenki máson farag:..... de nem a gyerekkel együtt töltött időn akarunk faragni!"
Szerintem ez a legfontosabb.
|
|
|
|
bendzso
#10
2011. február 06. 09:57:45 | vasárnap |
hobnobs szia
én is, ági is pont erről beszélünk: mindenki azzal tölti el az idejét, ami számára fontos - se neki, sem nekem nem fontos a főzés, ilyen olyan okokból - ahogy írtam: SZERINTE! ahogy a hozzászólásaimból kiderül: szerintem. a praktikus megoldásokat keressük: ő előre főz nagy adagokat, én rendelek... mi máshogy csináljuk és nekünk így jó, mert így tudunk dolgozni is. a 24 óránkat mi így osszuk be. ahogy olvasod az interjúimat, látható, h dolgozó anyukákat mutatok be példaként, hogy hogyan lehet gyerek mellett dolgozni. mindenki máson farag: vagy takarítónő jár hozzá, vagy nem főz, de nem a gyerekkel együtt töltött időn akarunk faragni! a futárra nem kell várni, mert reggel legkésőbb kilencig megérkezik szép vasárnapot nektek is szia kata
|
|
|
|
hobnobs
#9
2011. február 06. 07:56:28 | vasárnap |
Kata, gondolod, én nem játszom a gyermekemmel, mi nem sétálunk és nem úgy takarítom ki a lakást ahogy nekem a legjobb? ha tudnád, hogy én sem töltök fél-egy óránál többet a konyhában a főzéssel... ennyit a futárra kell várni míg kihozza az ételt.
Egy kedvenc idézetemmel zárnám ezt a meddő hozzászólósdit: "Sokan azt mondják, annyira elfoglaltak, hogy nincsen idejük erre vagy arra. Ez badarság: mindenkinek ugyanannyi ideje van minden nap, és mindenki azzal tölti el, ami számára fontos." Frank Tibor és szép hétvégét a családodnak és neked!
|
|
|
|
bendzso
#8
2011. február 05. 09:47:03 | szombat |
szia
ha szeretnék főzni... de nem szeretek, így aztán nem is akarom megoldani. az én gyerekeim nem anyuci főztjét fogják emlegetni egy életen át, hanem a sok sétát, kirándulást, játékot. amikor az én gyerekeim alszanak, akkor dolgozom, mert én azt jobban szeretem. sokkal kényelmesebb rendelni, mert akiktől rendelek, azok tudnak főzni, ott a komplett "háztartás", nem ügy kitalálniuk, h már megint mit főzzenek. tudják mi az az adag, ami biztos el fog fogyni. amikor nagy fiamnak megfőztem élete első főzelékét, beleborzongott és a kutya ette meg, ez tartott egy hétig, majd kapott kész babaételt és felfalta... még kért is. ekkor láttam be, hogy nem muszáj nekem a konyhában kínlódni, mindenki foglalkozzon azzal, amihez ért. neki már az első benyomása anyuci főztjéről az volt, h borzalmas. én utáltam, h nem tudok főzni, akkor hol itt a lelki egyensúly? számukra anyuci hangja a legszebb (még, ha nem is tudok énekelni), az anyukájukkal lejátszott play mobil csaták a legizgalmasabbak és az a fontos számukra, h anyuci vigye őket oviba és ő hozza haza őket. aztán a kaja annyira apró pici pontja érdeklődési körüknek, h soha nem fognak megdobálni, hogy nem én főztem nekik. és most megyek, mert anyucinak az általa kitakarított lakás a legszebb szép hétvégét neked
|
|
|
|
hobnobs
#7
2011. február 05. 08:06:41 | szombat |
Kata, én úgy gondolom hogy mások több gyerek mellett is megoldják hogy mikor főzzenek. Ha Te is szeretnél főzni megoldanád, és nem mástól venné el az időt. Pl amikor a gyerekek alszanak vagy játszanak bent a szobában ki hogy tudja. Esetleg nyithatnál egy ilyen fórumot, hogy ki mikor főz gyerekek mellett és abból lehetne tanulni.
Én megértem, hogy kényelmesebb rendelni. De a gyerekek hogy fogják szeretni anyuci ételét ami a számukra a legfínomabb?
|
|
|
|
bendzso
#6
2011. február 04. 19:25:23 | péntek |
sziasztok
köszönöm a hozzászólásokat. hobnobs számomra is minden konyhában töltött perc időpocsékolás, én sem szeretek főzni, mindegy, h kinek, sem a gyerekeimnek, sem a férjemnek, de még magamnak sem. nem is tudok és nem is akarok tudni remek jó kajaszállító cég hozza hétközben az ebédet és a hétvégén a férjem főz, amíg én úgy takarítom ki a lakást, ahogy nekem tetszik. szívesebben látom a fakanalat a kezében, mint bármi egyéb más segítséget, ami a lakáshoz fűződik. hétközben, amíg nem takarítok, amíg mások rohannak haza,mert főzni kell, mi még legalább egy,de inkább két órát belehúzhatunk a játszóterezésbe, duna-parton szöszmötölésbe, vagy itthon a gyerekszobában a kardos katonák között. így tud több együtt töltött időnk lenni és még dolgozni is tudok három gyerek mellett. én spec ezt jobban szeretem, mint bevásárolni, krumplit pucolni és utána meghallgatni, h fújjj ezt nem szeretem, vagy fél kanál után: anya jól laktam és társai... ági ahogy mondta, estimese nincs, inkább játék közben ejtik meg. ők így szokták, biztos vagyok benne, ha eltöltenél velük egy estét, te is látnád, h ez a szokás sem rosszabb,mintha esti mese lenne a hagyományos ágyban lámpafénynél. ha majd a gyerekeim iskolások lesznek én is kizárólagos privilégiumomnak fogom tekinteni a velük való tanulást (amíg bírom a tempót,mert matekból fix, h már az első októberben el fogom veszíteni a fonalat...) - én úgy gondolom, h tudok tanulni és megtanultam tanulni, ahhoz, h segíteni tudjak nekik, ahhoz én kellek minden nap, h ők is megszokják az én gondolatmenetemet, h aztán könnyebben értsük meg egymást. egyetemi éveim alatt rengeteg magántanítványom volt, így rutinom is van az otthoni tanulással, ami a férjemnek nincs. akkor miért terhelném őt, ha nekem ez könnyebb... azért válaszoltam ennyire részletesen kérdéseidre, mert ágiban látom saját családomat úgy két év múlva ahogy a bevezetőben írtam, öröm volt róla és a családjáról írni, mert őszinte és praktikus és tud a feladatok között fontossági sorrendet tenni úgy, h ő is jól érezze magát a bőrében szép estét nektek! üdv rindt kata
|
|
|
|
Laura
#5
2011. február 04. 18:39:12 | péntek |
Nálam is van amiben más a sorrend, pl. a házimunkát átengedem, felőlem nyugodtan pucolhatja a wc-t más, viszont a főzés csak az enyém - vagy édesanyámé, ha van kedve.
Nem vagyunk egyformák, az egyik anya ebben mutat példát, a másik abban. Egy szuperanyának, aki mindenben prímán helytáll lehet, hogy kisebbségi komplexusokkal és megfelelési kényszerrel küzdenek felnőttként a gyerekei, mert nem tudják megugrani azt a lécet amit az anyukájuk állított.
|
|
|
|
hobnobs
#4
2011. február 04. 15:04:41 | péntek |
Nekem ez fura: "szerintem tiszta időpocsékolás minden főzéssel eltöltött perc."
vajon nem mindenki szeret a saját gyermekének főzni??? Meg hogy csak ő tanulhat a gyerekekkel. Esti mese nincs???? ezt nem is értem....
|
|
|
|
Szuszo
#3
2011. február 04. 13:40:48 | péntek |
Ezeket a cikkeket, amik az életről szólnak, nagyon szívesen olvasom, és szeretem őket! Sok mindent lehet belőlük tanulni! Gratulálok!
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)