Igazi otthoni munka: a fordítás!

Ilyen Perlényi-Champman Eszter is, aki eredetileg Bölcsész Karon, francia-kulturális antropológia szakon végzett. Már mielőtt anyuka lett, kisebb nagyobb fordításokból élt, az évek múlásával és a gyerekszám növekedésével mára már nagy lélegzetvételű munkákat is el tud vállalni.

Mit is csinálsz pontosan?
Két könyvkiadónak dolgozom és egy honlap szakmai anyagának magyarra fordításával foglalkozom.

Ez nagyon komolyan hangzik, mind az idő, mind a feladat tekintetében. Két pici gyerekkel hogyan jutottál el ennyi munkáig?
2005-ben költöztünk végleg haza, akkor kezdtem kisebb fordításokkal. Még nem tudtam, hogy babát várok, lelkesen vágtam bele. Nem sokkal rá kiderült, hogy bővül a család, addigra már beleszerettem a fordításba végérvényesen. Amikor megszületett kisfiam, folytattam a megkezdett munkát. Ahogy kisfiam alakította ki a napirendjét, úgy dolgoztam én is, akkor, amikor aludt, illetve este. Mikor megszületett 2009 tavaszán a kicsi is, már volt tapasztalatom a gyerek melletti munkában, nem jelentett gondot további fordításokat elvállalni.

Hogyan zajlanak napjaitok?
Ahogy szoktam mondani, én korán „intézményesítettem” gyermekeimet, Frédi 2 évesen heti négy egész napot, Maxi pedig 21 hónaposan már háromszor fél napot tölt bölcsődében. Mivel a gyerekek minden reggel hétkor kelnek, ezért mindenre jut időnk kapkodás nélkül. Szerencsére a bölcsi közel van otthonunkhoz, így gyorsan fordulok, a délelőtti órákban tudok fordítani. Természetesen vannak határidők, így elő-előfordul, hogy nem elég a nappali munka, ilyenkor este dolgozom.

Ez nem kimerítő? Mikor pihensz?

Egyáltalán nem kimerítő, mert nálunk a gyereknek nyolckor ágyban a  helye. Este hét órakor kezdjük az esti szertartást, vacsora, fürdés, mese és utána már nincs ránk szükségük. Természetesen nem mindig megy ilyen frappánsan, de már megtanulták, hogy mese után, ha nem is alszanak, csendben, az ágyban kell lenniük. Este nyolctól pedig még könnyedén dolgozik az ember két-három órát, hogy ne hajnalig kelljen kukorékolni.

Ha minden szabad órádban dolgozol, mikor takarítasz vagy főzöl?
Amikor a gyerekek itthon vannak. Meggyőződésem, ha örökké csak játszom velük, ha a szájukba adom a játék fonalát, keveset adok nekik. Fontos, hogy az élet praktikus dolgaira is megtanítsam őket. Ezért mi együtt takarítunk, együtt főzünk, tanulják meg ők is ideje korán, hogyan kell megfogni a seprűt vagy előkészíteni a hozzávalókat a leveshez. Körém kuporodnak a konyhaasztal körül és segítenek a fűszerezésben, vagy segítenek együtt elrámolni a szanaszét heverő dolgokat. Ahhoz, hogy rendben éljünk, egyedül kevés vagyok, nekik is meg kell tanulni, hogy hol a játék, a szennyes ruha vagy a könyvek helye. Úgy gondolom, hogy a rend és tisztaság, a finom ételek közös életünket szolgálják, így ezt együtt is kell megteremteni, ki-ki a maga képességei szerint.

Oké, munkát elvégezted, lakás tiszta, finom étel gőzölög az asztalon. Mi a helyzet a férjeddel? Ő mit szól ehhez a három műszakodhoz?
A férjem Angliában nőtt fel, teljesen más szemlélettel. Számára is a világ legtermészetesebb dolga, hogy a nők dolgoznak, neki is ki kell vennie a részét a család feladataiból. Így előfordul, hogy ő főz, vagy ő megy a gyerekekért az oviba. Az ő kezében is láttam már porszívót és egyáltalán, amire nekem nem jut időm, abban kisegít. Ő is azon az állásponton van, hogy mindegy, hogy mit csinálok, de boldog legyek. Márpedig, ha boldogságommal még pénzt is keresek, nem fog útjába állni. Azzal, hogy a gyerekeken és a lakáson kívül mással is foglalkozom, én is szórakoztatóbb vagyok számára: tudok másról is beszélni, mint a vasalt ruháról - hát természetesen örül, hogy elfoglalom magam. Annak idején nem egy házi-rabszolgát vett feleségül, hanem egy érdekes lányt, aki azóta a gyermekei anyja.

Miért döntöttél a bölcsi mellett?
Azért, mert nem szeretek szívességet kérni. Természetesen a nagymama, nagynéni, barátok mindig örömmel állnak rendelkezésre, azonban úgy gondolom, nem gazdálkodhatok mások idejével. Ezzel szemben a bölcsődében azért vannak ott a pedagógusok, hogy akkor, amikor szükség van rájuk, akkor valóban rá is érjenek, ne érezzem, hogy szívességet kérek.

Eszter ezenkívül mással is foglalkozik, ha érdekel, klikk a fotóra!