Ugyanakkor tény, hogy az emberek többsége változatlanul a családot tartja a legfontosabb együttélési formának. Nemcsak a válások száma nőtt meg, hanem az újraházasodásoké is.
Az együttélésben, függetlenül annak időtartamától, mindig van egy ideiglenes jelleg. A házasság ezzel szemben örök tagságot jelent, legalábbis ez a szándék. Fontos tudni, hogy amikor én úgy döntök, hogy együtt élek valakivel, az egyben egy másik döntést is feltételez, mégpedig azt, hogy nem házasodom. A másik félnek választ kell kapnia arra, hogy miért nem. Legalább önmagának felelnie kell erre a kérdésre. Számtalan konfliktus származhat a család gyanakvásából, mert az együttélés nem illeszkedik olyan zökkenőmentesen a társadalmi környezetbe, mint a házasság. Nem elég jó a lányom feleségnek? Nem felel meg a fiam férjnek? - tépelődnek az anyák és apák.
A házasságkötés nem egyszerűen egy papír, hanem egy aktus, amely világgá kürtöli, hogy két ember egymáshoz tartozik. A gyűrű annak is a szimbóluma, hogy a másik nem szabad préda többé, hanem tabu. Ám akárcsak a házasságok, az együttélések sem egyformák. Egészen más oka lehet annak, ha két fiatal él úgymond "próbaházasságban", mint amikor két javakorabeli ember dönt az együttélés mellet. Lehet, hogy a fiatalok bíznak a szerelem mindent eldöntő erejében. Demonstrálják a világ felé, hogy nekik nem kell ahhoz papír, hogy szeressék egymást! Az is lehet, hogy a környezetükben rossz tapasztalatokat szereztek a házasságot illetően.
Előfordulhat, hogy az együttélés egyfajta kísérlet, amely a felek közti igazságos teherviselést igyekszik elősegíteni. A házasságban nagyon könnyen beindulnak bizonyos mechanizmusok. A hagyományos szereposztás szerint a feleség mossa a férj gatyáját. Ez olyan kapcsolatban, ahol a két fél különállósága hangsúlyt kap, nem olyan természetes. Talán igényként sem fogalmazódik meg, deha mégis, akkor vissza lehet utasítani, s ez nem tűnik szerződésszegésnek. Az együttélés javára írható az is, hogy a házasságban egykettőre kialakulhat bizonyos tunyaság, abból a meggyőződésből fakadóan, hogy mivel a házasság egyszer, s mindenkorra megköttetett, nem kell már dolgozni a másikért. Az együttélés viszont - épp az ideiglenesség miatt - arra készteti mindkét felet, hogy naponta ápolját kettejük viszonyát. S az emberi kapcsolatok pontosan ettől válhatnak nagyon tartóssá. Tehát, az együttélésnek és a házasságnak is vannak előnyei és hátrányai. Hogy melyik a jobb? Nem szívesen állítanék fel értékrendet. De, azt hiszem, nem is lehet.
Vannak nagyon rossz házasságok, vannak csodálatos együttélések - és fordítva. Kétségtelen, hogy a házasság nem a szabadság paradicsoma. Sokkal merevebb szabályok kötik, mint az együttélést. A házastársakra sokféle erő hat, ami összetartja őket. Az együttélésben jóval kevesebb a külső tényező, gyakorlatilag a két ember egyéni elhatározásán múlik, hogy meddig maradnak együtt. Egyébként mindkét esetben alapvető, hogy a két ember mennyire veszi figyelembe mások igényeit, képesek-e tiszteletben tartani egymás személyiségét, meg tudnak-e egyezni a jogokban és a kötelezettségekben. Ha valaki úgy érzi, hogy az együttélés szabadságához képest a házasság járom - az téved. Az igazi együttélés ugyanúgy megköveteli a kölcsönös felelősségvállalást, az esetleges lemondást, mint a házasság.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva: