Nőnek maradni- válás után

Most női szemszögből szeretném megközelíteni ezt a kényes témát. Mivel legtöbbször a férfiak kezdeményezésére kerül sor a válásra, valószínűleg a nők sínylik meg jobban. De miért minden nő rémálma a válás? Talán emocionálisan magasabbak az igényeink. Mert mit is szeretnénk elérni nőként?

Egy munkát, amit örömmel végezhetünk.

Kollégákat, akikkel megértjük egymást.

És egy családot: szerető férjet, kedves gyermekeket, akikre büszkék leszünk.

Ha az első kettő nem sikerül, vigaszként mindig vár az otthon melege. Amíg ki nem marad a férj egy-egy éjszakára, természetesen kiküldetés, vagy túlóra miatt. Aztán egyre gyakrabban hívnak a barátnők, hogy "nem a te férjed volt azon a szórakozóhelyen?"

Biztosan nem. Miért olyan biztos? Ugyan ki akarná tényként elfogadni, hogy hosszú kapcsolata ilyen hirtelen tönkrement?

És csattanóként egyszer végre időben hazaér a férj, s felcsillan a remény; talán csak képzelgés volt, lehet, hogy csak Te csináltál elefántot a bolhából. De amikor közli, hogy beszélni szeretne veled, már rosszat sejtesz... És akkor végre kiböki, ami hetek, hónapok óta nyomja a szívét.

Válni akarok.

Először nem hiszed el. Aztán elképedsz, mert nem hitted, hogy ennyire rossz a helyzet. Majd borzasztóan dühös leszel, persze senki sem vonhatja kétségbe, hogy igazad van.

Ha gyerek is van a családban, csak tovább romlik a helyzet. Főleg, ha az apuka egy másik nő miatt dönt a válás mellett, és még a gyereket is vinni akarja.

Ilyenkor a legtöbb nő elveszti az önbizalmát. Gyermekéért harcol a végsőkig, de képtelen nő maradni. Megalázottnak, dühösnek érzi magát. És persze felbukkan a szégyenérzet; "mit szólnak az ismerősök, ha megtudják?". A nő ilyenkor úgy gondolja: biztosan arra asszociálnak, hogy nem volt elég jó a férjnek. Pedig legtöbbször nem így történik.

Vannak viszont kivételek, ilyen a közös megegyezés útján történő válás. Ez általában kevés vitával, és rossz érzéssel jár. Néhány tipp azoknak, akik nincsenek ilyen jó helyzetben.

A lelki válás hét törvénye:

1. Az elfogadás

"Mindegy úgy történik, ahogyan lennie kell." Optimista megjegyzés, de ha Te magad is elhiszed, könnyebb elfogadni- és persze feldolgozni a történteket.

2. A lemondás

"Ne tagadd magad előtt a valóságot, s új lehetőségek nyílnak meg előtted." Talán a valóság elodázása hátráltatja legjobb ennek a nehéz időszaknak az átvészelését. Ha már elismered, hogy ilyen helyzetbe kerültél, könnyebben igénybe veszed a segítséget, melyre szükséged van.

3. Az út megtalálása

"Segíts magadon, Isten is megsegít." Nem segíthetnek rajtad, ha nem hagyod. Már a váláshoz is a kölcsönös alázatosság hiánya vezet. Akár egyik- akár másik fél a hibás, mindenképpen hiányzik a tolerancia, s az ego kerül előtérbe.

Soha nem késő tanulni a leckéből: csak annyi tiszteletet várj el, amennyit Te magad adsz.

4. A felelősségtudat

Bele kell nyugodni a múltba, s felelősséget kell vállalni mindenért, ami a váláshoz vezetett.

5. A választás lehetősége

"Ha valami véget ér, az nem feltétlenül rossz." Minden dolog vége, valami új kezdetét jelenti. És ezt az új dolgot a megszerzett tapasztalatokkal már jobbra alakíthatjuk.

6. A megbocsátás

Tanuljunk meg megbocsátani magunknak, vagy annak, aki a válást okozta. Ha elmerülünk a folyamatos önmarcangolásban, és mások hibáztatásában, előbb-utóbb megkeseredettek leszünk. Ha elfogadjuk azt, ami a legjobban bánt, könnyebb lesz a továbblépés.

7. Az élet újraépítése

"Ha megismered a megbocsátás erejét, új távlatok nyílnak meg előtted." Lépj tovább. Nézd az élet jó oldalát; több időd marad magadra, és a gyermekeidre, akiket mindennél jobban szeretsz. Ha tönkreteszed magad, azzal nekik ártasz leginkább.

Most már nagyobb tapasztalattal rendelkezel; tudod, kik az igaz barátok, kire számíthatsz. Megismertél valakit olyan oldaláról, amiről úgy gondoltad: nem létezik. Esélyt kapsz, hogy új életet kezdj. Élj a lehetőséggel!