Vajon miért irtózunk a hálózatos munkáktól, és miért nem szeretjük az ügynök szerepét játszani?
Hazánkban a jól bevált kétkezi munkához vagyunk szokva. Természetesnek tűnik, hogy más, nálunk gazdaságilag fejlettebb országokkal szemben nem jutunk egyszerűen a pénzünkhöz, és százszorosan kell bizonyítanunk rátermettségünket. Csak az a jó fizetés, ami fix, és csak az a jó munka, amit nem teljesítményarányosan béreznek. Vajon csak a magyarok pesszimizmusa miatt nem népszerűek a hálózatépítő távmunkák, vagy a csalódás miatt nem hiszünk már benne?
Az interneten az ellenőrzés hiánya miatt számtalan olyan állásajánlatot találhatunk, amelynek a fele sem igaz. Nem elég, hogy hazánkban még csak pár éve kezdett el teret hódítani a távmunka, s mindenki bizalmatlanul fogadta az új munkamódszert, a megtévesztő hirdetések is arra engedtek következtetni, hogy a távmunka nem más, mint rászedés, és rászoruló emberek pénzének elhalászása.
A hálózatos rendszerben végzett munkák azonban nem egyértelműen rosszak. Gondoljunk csak a nagyobb cégekre; az Amway, vagy manapság számtalan más kozmetikumokat, vagy éppen egészségmegőrző termékeket forgalmazó cég nagy sikert aratott, mindenki szívesen vásárol a tanácsadóktól, s nem is csalódik bennük. Az ehhez hasonló üzleti rendszerek rendkívül gazdaságosak, mindenki számára csak nyereséget jelentenek, s természetesen ami leginkább megkülönbözteti ezeket a szélhámos ajánlatoktól; nincsen szükség alaptőkére.
Nem kell előre belépési díjat fizetni, s a forgalmazott áru ellenértékét is csak az eladást követően kell törleszteni. Az interneten persze ezt, az amúgy tökéletesen felépített rendszert egy könnyű pénzkereseti forrássá alakították. Ha egy hálózatba való belépésért fizetni kell, teljesen biztosak lehetünk benne, hogy nem valós állásajánlatról van szó. Azon rendszerekben, ahol tényleges termékeket (kozmetikumok, bio termékek, stb.) kell értékesíteni, soha nem kérik az értékesítőtől, hogy akárcsak egy minimális összeget is befektessen.
A szélhámos és valós MLM ajánlatok között egy igazi különbség van: a valótlan álláshirdetésre jelentkezők csupán néhány papírt kapnak, míg valós állásajánlat esetén katalógusok és szerződések tömkelegével látnak el, és természetesen mindig van kihez fordulni a kérdésekkel. Ráadásul az így szerzett jövedelemért komolyan meg kell dolgozni; a termékeket értékesíteni kell.
A hálózatos munkák ésszerű kihasználásának tehát alapvetően két dolog állja útját; a biztonságra való törekvés (senki nem szeret változó mennyiségű pénzzel gazdálkodni), és a szélhámos ajánlatok, melyek hatására már a valós MLM ajánlatokkal szemben is kétkedőek lettünk. A legjobb megoldás, ha távmunka keresés esetén nem vesszük figyelembe azokat az ajánlatokat, ahol a munkákért bármilyen díjat kell fizetni. Kivételt ez alól csak a munkaközvetítők képeznek, de ez esetben is legyünk óvatosak, mindig kérjük előre a munkaajánlatokat, és csak olyan helyet válasszunk, ahol lehetőség van a személyes konzultációra.