Ebből az következik, hogy muslicát (pestiesen és helytelenül: muslinca), hiszen ők ezek a parányi állatkák, bárki tud „tenyészteni”, már ha ragaszkodik hozzá. Nem kell ahhoz semmi, csak valami gyümölcs. Csak tudjunk a szemtelen repkedőktől megszabadulni!
A muslicák (ecet- vagy gyümölcslegyek) a rovarok osztályába tartoznak, igen népes családdal, csak a Hawai- szigeteken mintegy 1000 faj él belőlük. Legelterjedtebb képviselőjük a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), amely már a század eleje óta kedvelt és használt alanya a genetikai kutatásoknak. Elsőként Thomas Hunt Morgan tanulmányozta ezeket a kis legyeket, még az 1900 évek elején, felfedezte a nemhez kötöttség és a genetikai újraegyesülés fogalmát, amivel a közönséges muslicát a genetikai kutatások középpontjába állította.
Csak a genetikusok szeretik
Kis méretük, könnyű szaporíthatóságuk, és rövid reprodukciós ciklusuknak köszönhetően a genetikusok mind a mai napig használják őket. Általában ki nem állhatjuk a muslicákat, így biztosan keveseket érdekel, hogy a gyümölcslégy a genetikai kísérletek ideális alanya: gyorsan szaporodik, és összesen két kromoszómája van (a vörösboros környezet a kedvence).
A közönséges muslica teste 2-2.5mm hosszú, 1 mm széles. Potroha (ha valaki kíváncsi rá) sárgás-, világos-, vagy vörösesbarna. A nemek megkülönböztetésének egyik lehetséges módja: a hímek utolsó két szelvényének színe sötét, fekete - míg a nőstényeknél csak az utolsó szelvény sötétül be.
Életciklusuk igen gyors, a nőstények tojást raknak, másnap kikelnek a lárvák, a hetedik napig bábozódgatnak, majd a 11-12 napon a kifejlett egyedek elhagyják a bábokat. Egy átlagos muslica 8-10 hétig él, ebből a nőstények mintegy négy héten át raknak tojásokat, naponta akár 100-at. Már ha hagyjuk…
Irtásuk nehéz, de nem lehetetlen
Fejlődésük leginkább 20-23 fokon optimális, ennél magasabb hőmérsékleten gyorsul, alacsonyabb hőmérsékleten lassul. Imádják a legalább 60%-os páratartalmat. A muslicák a romló gyümölcsökön kialakuló penész- és élesztőgombákkal, valamint baktériumokkal táplálkoznak. Egy kint felejtett barack, körte, dinnyeszelet hamar jó kis tenyészetet hoz létre, melyet viszonylag gyorsan ellepnek a röpképes változatok.
Ha nem vagyunk genetikusok, akkor a védekezés jobban izgat minket. A legfontosabb a megelőzés. Mivel a muslicák igen nehezen kiirtható rovarok. A hagyományos rovarirtó permetekkel csak részleges eredményeket tudunk elérni. Az igen nagy számú populációból mindig van túlélő és ezek az egyedek gyorsan elszaporodnak újra. A legcélravezetőbb, hogy a lakásban és a lakás körül ne legyen olyan rothadó, erjedő szervesanyag, ami a muslicák és lárváik táplálékául szolgálhat. Van korszerű, vegyszermentes és hatékony (Biostop) gyümölcslégy-csapda. Ebben egy csalogató illatanyag odavonzza a muslicákat, akik rászállnak és ráragadnak a csalit körbevevő rovarfogó lapra. Aztán ki velük!
A muslicák (ecet- vagy gyümölcslegyek) a rovarok osztályába tartoznak, igen népes családdal, csak a Hawai- szigeteken mintegy 1000 faj él belőlük. Legelterjedtebb képviselőjük a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), amely már a század eleje óta kedvelt és használt alanya a genetikai kutatásoknak. Elsőként Thomas Hunt Morgan tanulmányozta ezeket a kis legyeket, még az 1900 évek elején, felfedezte a nemhez kötöttség és a genetikai újraegyesülés fogalmát, amivel a közönséges muslicát a genetikai kutatások középpontjába állította.
Csak a genetikusok szeretik
Kis méretük, könnyű szaporíthatóságuk, és rövid reprodukciós ciklusuknak köszönhetően a genetikusok mind a mai napig használják őket. Általában ki nem állhatjuk a muslicákat, így biztosan keveseket érdekel, hogy a gyümölcslégy a genetikai kísérletek ideális alanya: gyorsan szaporodik, és összesen két kromoszómája van (a vörösboros környezet a kedvence).
A közönséges muslica teste 2-2.5mm hosszú, 1 mm széles. Potroha (ha valaki kíváncsi rá) sárgás-, világos-, vagy vörösesbarna. A nemek megkülönböztetésének egyik lehetséges módja: a hímek utolsó két szelvényének színe sötét, fekete - míg a nőstényeknél csak az utolsó szelvény sötétül be.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Életciklusuk igen gyors, a nőstények tojást raknak, másnap kikelnek a lárvák, a hetedik napig bábozódgatnak, majd a 11-12 napon a kifejlett egyedek elhagyják a bábokat. Egy átlagos muslica 8-10 hétig él, ebből a nőstények mintegy négy héten át raknak tojásokat, naponta akár 100-at. Már ha hagyjuk…
Irtásuk nehéz, de nem lehetetlen
Fejlődésük leginkább 20-23 fokon optimális, ennél magasabb hőmérsékleten gyorsul, alacsonyabb hőmérsékleten lassul. Imádják a legalább 60%-os páratartalmat. A muslicák a romló gyümölcsökön kialakuló penész- és élesztőgombákkal, valamint baktériumokkal táplálkoznak. Egy kint felejtett barack, körte, dinnyeszelet hamar jó kis tenyészetet hoz létre, melyet viszonylag gyorsan ellepnek a röpképes változatok.
Ha nem vagyunk genetikusok, akkor a védekezés jobban izgat minket. A legfontosabb a megelőzés. Mivel a muslicák igen nehezen kiirtható rovarok. A hagyományos rovarirtó permetekkel csak részleges eredményeket tudunk elérni. Az igen nagy számú populációból mindig van túlélő és ezek az egyedek gyorsan elszaporodnak újra. A legcélravezetőbb, hogy a lakásban és a lakás körül ne legyen olyan rothadó, erjedő szervesanyag, ami a muslicák és lárváik táplálékául szolgálhat. Van korszerű, vegyszermentes és hatékony (Biostop) gyümölcslégy-csapda. Ebben egy csalogató illatanyag odavonzza a muslicákat, akik rászállnak és ráragadnak a csalit körbevevő rovarfogó lapra. Aztán ki velük!
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
.jpg)
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)