Érzékszervi sérülések és mozgásszervi károsodások esetén gyakran előfordul, hogy az állapot javítása vagy fenntartása érdekében segédeszközre van szükség. Kicsiny gyermeket rábírni ezek használatára nem egyszerű feladat.
A legáltalánosabban ismert segédeszköz a szemüveg és a hallókészülék. Ha ezek használatára szükség van, nagyon fontos, hogy minél hamarabb hozzászoktassuk a gyermeket a viseléséhez. Ez koránt sem megy mindig simán.
Első lépésként legfontosabb a megfelelő, kényelmes és a gyermek számára tetszetős eszköz kiválasztása. A szemüveg esetében ez nem olyan nagy probléma. A rendelőben a szakorvos elvégzi a megfelelő méréseket, s a vény birtokában elvonulhatunk szemüveget választani. Míg a gyermek kicsi, 1-5 éves korig, célszerű a rugós fülrögzítővel készült keret kiválasztása, mert az nem esik le olyan könnyen. De mindenképp legyen a gyermeknek lehetősége választani! Elvégre ő fogja viselni, nem?
Nagyobb gyermekeknél ez már nem is kérdéses, feltétlenül hagyni kell, ő válassza ki a megfelelőnek ítélt szemüvegkeretet. Itt a lencsék milyensége, és esetlegesen a pénztárca szab határt. Nem kell feltétlenül a legdrágábbat vásárolni, hisz tényleg nagyon jó minőségű, divatos kereteket lehet elfogadható áron kapni.
Hallókészüléknél kicsit körülményesebb dolgunk van. Itt nem az esztétikai, hanem a célszerűségi szempontok döntik el, melyik készüléket kell megvásárolnunk. Ezt a szakorvos javasolja, s többnyire érdemes is megfogadni a tanácsukat. A legtöbb intézménynél ma már úgy működik, hogy adnak úgynevezett próbakészüléket néhány hétre, kipróbálásra. Hisz a hallókészülékek igen sokfélék, s a halláskárosodás mértéke és milyensége befolyásolja, mely típusú készülék használata javasolt.
Épp ezért célszerű a próbakészülék használata, mert csak azután kell megvásárolni a sokszor nem épp olcsó készüléket, amikor bizonyossá válik, erre a típusra van szükség. A készülék behangolását vagy a szakrendelésen, vagy az üzletben, szakember végzi. Némely készüléknél van lehetőség arra, hogy a szülő, megfelelő tájékoztatás után, maga is el tudja végezni az utólagos beállítást. Hallókészülék esetében ez rendkívül fontos.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Ha a beállítás jó, a készülék és a füldugó kényelmes a gyermek számára, igen gyorsan megtanulnak vele élni, hisz azonnal, közvetlenül érzik annak segítő hatását. Ha nem eléggé erősít, nem látja értelmét a viselésnek a gyermek, s el fogja utasítani. A túl erős hangok pedig kellemetlenek, akár fájdalmasak is lehetnek.
A szemüveggel ez nem mindig ilyen egyértelmű. Még ha kényelmes is a keret, s nem csúszkál a nózin, nem szorít a fülön, sokszor nagyon nehezen szokják meg a gyerekek. Pedig óhatatlanul hozzá kell szokniuk! S itt nagy a szülő felelőssége! Mind a szemüveg, mind a hallókészülék esetében! Nem szabad sajnálatból hagyni, hogy ne viselje!
Következetesen, határozottan kell rábírnunk az együttműködésre. Nem hatalmi szóval, hanem megértetve, elmagyarázva mit miért teszünk, de közben azt is közölve, ez nem vita tárgya. Gyakran előfordul, hogy a gyermek letépi, eldobja az eszközt. Ilyenkor ne szidjuk, ne veszekedjünk, tegyük félre, s a kedélyek nyugtával tegyük fel újra.
Gyakori panasz, hogy a kisgyerek akkor dobja ki füléből a készüléket, tépi le arcáról a szemüveget, amikor dühös, valamit nem kapott meg, vagy egyszerűen fel akarja hívni magára a figyelmet. Nem szabad, hogy a készülék vagy szemüveg viselkedése alkudozás tárgya legyen, vagy a gyerek ezzel zsarolja a szülőt.
Amikor a gyermek közösségbe kerül, óvónője, tanítója figyelmét fel kell hívni a segédeszköz használatára. A pedagógusokat felkészítik arra, milyen körülményeket kell teremteni a gyermeknek ahhoz, hogy ne érje emiatt hátrány. És persze a pedagógusoktól várjuk el azt is, hogy a többi gyermekkel elfogadtassa a készülék, szemüveg használatát. Mivel ma már egyre több gyermek szeme szorul segítségre, a szemüveg nem jelent túl nagy problémát. A hallókészüléket viselő gyermekeknek kissé nehezebb, de mióta elfogadottabb az integrált oktatás, vagyis hogy a különböző részképesség-hiánnyal küzdő gyermekeket is normál óvodákban, iskolákban fejlesztik, ez sem számít igazi ritkaságnak.
Ahhoz, hogy gyermekünk jól be tudjon illeszkedni, fontos tudatosítani benne, hogy azért, mert gyengébb a szeme, vagy nem hall olyan jól, mint a többi, ő is pont olyan értékű gyerek, s nem kevesebb a többieknél. Nem szabad engednünk, hogy csökkent értékűnek érezze magát, s elveszítse az önbizalmát, mert akkor könnyű céltáblává válik a gyerekek sokszor nagyon is kegyetlen világában.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)