Élet fehér bottal

Hogyan oldod meg a közlekedést?
Az önálló közlekedést 16 évesen kezdtem el, mivel szüleim féltettek, egyszer elloptam a lakáskulcsot és elszöktem az iskolába. Attól kezdve egyre több helyre engedtek el egyedül.
A fehér bot segítségével tájékozódom. Egyedül csak ismert, többször bejárt terepen tudok közlekedni. Ezzel így van minden vak ember. Aki gyengénlátó, az erős szemüveget visel. Nagyon jó lehetőség számunkra a vakvezető kutya, az intelligens állatok társaságában sokkal biztonságosabb és gyorsabb a közlekedés. Őket meg lehet tanítani, hogy gazdájukat biztonsággal átvezessék a forgalmas kereszteződéseken, odakísérjék a megállóhoz, bejárathoz.

Milyen tapasztalataid voltak az álláskereséssel?
A némettanári diploma megszerzése után következett az álláskeresés kálváriája. Sok pályázatot beadtam, néhány iskolába be is hívtak, de mindig találtak kifogást, hogy ne kelljen alkalmazni.
Évekkel később lehetőséget kaptam egy vidéki gimnáziumban, félállásban oktattam a németet. Szerettem tanítani, de nagyon messze volt az intézmény az otthonomtól.
Manapság követelmény a munka világában a „rugalmasság”. Nálam ezt a kényszer diktálta: voltam én már magántanár, vezettem nyelvklubot, dolgoztam a Láthatatlan Kiállításon idegenvezetőként, fordítottam egyetemi jegyzeteket, novellákat, végeztem szociális munkát állásközvetítőben, intéztem egy cég idegen nyelvű levelezését, és ha kellett tolmácsoltam is.
Jelenleg fordítok, és néha - amatőr újságíróként - leírom a gondolataimat egy-egy témában. Elmondhatom, minden munkát örömmel és lelkesedéssel végeztem, bár nem mindig kedvező feltételek között.
Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, erre jelenleg sajnos nincs módom, maximum a baráti körömet szoktam lelkileg támogatni.
A foglalkoztatásra ugyan van lehetőség, azonban a munkáltatók félnek a sérült emberek alkalmazásától, a munkaügyi központ rehabilitációs bértámogatási rendszere sem ösztönzi a munkáltatók többségét a foglalkoztatásra. Az érdekképviselet pedig széttagolt és harmat gyenge.

Hogyan vezeted a háztartást?
A gyakorlati életvezetést (közlekedést, háztartásvezetést) főként felnőttkorban megvakult személyek számára oktatják több intézményben is.

Alapvetően fontos a rend, hogy mindennek meglegyen a szokott helye. Ez két gyermek mellett nem mindig valósul meg nálunk. A főzésnél mindig át kell gondolni az egész munkafolyamatot, és érdemes előre odakészíteni a hozzávalókat, edényeket.
Nagyon sok speciális eszközre nincs szükség, inkább azt mondanám: mindenki saját magának fejleszt ki praktikákat. Persze vannak olyan hasznos eszközök, mint a beszélő mérleg, a beszélő óra, a tojáselválasztó, és még sorolhatnám.

Főzni ritkán van időm, hétvégén többnyire a párom készít valami finomat. Nekem a főzés igazán hobbi, mert tényleg csak akkor látok neki, amikor elég időm van hozzá.
A vizet lehet hallani, mikor forr, a tejhez pedig létezik egy kis korong, ami az edény alján kopogó hangot ad forráskor, de a sípoló fazék is megoldás lehet.
A hús sütésénél nézni kell az időt is, ill. figyelni kell a villával, mennyire sült meg, vagy keményedik meg rajta a panír. Jellegzetes illatok is jelzik, mikor van kész egy étel. A félig nyers húsnak pl. más az illata, mint az átsültnek. Szívesen használom a sütőt, ez kényelmesebb, mintha ott állnék a serpenyő mellett.
A süteményeknél inkább kavartakat szoktam készíteni. Itt is az idő és az illatok, továbbá a tűpróba adnak felvilágosítást arról, mennyire sült meg a tészta. A sütemények felülete sütés közben is megtapintható, nem éget.

A mosáshoz a ruhákat eleve célszerű külön tárolókba szortírozni: világosak, tarkák, sötétek. Létezik egy színfelismerő eszköz, amelyik bemondja az anyagok színét, én használok ilyet, azonban igen drága és könnyen elromlik.
Sok ruhánál belevarrom cérnával a nyakánál lévő cetlibe a színt jelző betűt. Többnyire folteltávolító adalékot rakok a mosószerhez, színfogó kendőt helyezek a dobba, hogy ne fogják össze egymást a ruhák.

A takarításnál is van némi speciális praktika. Én nem söprök, hanem mindig porszívózok, így nem marad ott a szemét. A szőnyegeket mezítláb porszívózom, hogy érezzem, hol van még pl. morzsa. Van, aki ezt térdelve végzi. A felületek lemosásánál nem tudok gumikesztyűt húzni, mert akkor nem érzem, mikor lett tiszta. A klóros, savas szerek után mindig kézkrémet kell használni. Sok múlik azon is, hogy megfelelően hatékony szert alkalmazzunk, pl. ilyen az ablaktisztítás.

Ne felejtsük el, hogy támogató családi háttér, barátok nélkül nagyon nehéz dolgom lenne.

Eszter többi cikke a témáról:

• Október 15 - A fehér bot kapcsán
• Anyaság fehér bottal