Tartsuk családban, amíg lehet!

A szerzetes és az alapítvány szándéka, hogy a gondozásukban nevelkedő gyerekek minél többet legyenek a családjukkal. Összesen 2000 nehéz sorsú gyermekkel törődnek. A gyerekek fele iskolaházakban kap segítséget, közel hatvan helységben. Húsz-negyven gyermek tölti az idejét tanítás után egy ilyen házban. A foglalkozás különbözik a magyar napközitől: nem csak tanulnak itt a kicsik, segítenek a konyhán, bevásárolnak, füvet nyírnak, lekvárt főznek: abban segítik őket, hogy emberré, teljes életet élő erkölcsi lénnyé váljanak. – Az iskolaház célja, hogy pótolja azokat a szociális funkciókat, amelyeket a szülő nem tud ellátni – ismertette Böjte Csaba, aki teltház előtt beszélgetett Erdei Sándorral, a Hajdú-Bihar Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatójával a debreceni Svetits Gimnázium kápolnájában. A rendezvényt az Esélyek Háza Hajdú-Bihar Megyei Esélyegyenlőségi Iroda szervezte.

Nincs rács, mégsem szöknek

Ha nem maradhat a családban a gyerek, akkor kerül az alapítvány egyik bennlakó otthonába: emez nem intézetként, hanem szociális kollégiumként vagy internátusként működik, amelyben ösztöndíjas diákként lakik a gyerek. – Nem alázom meg a szülőt azzal, hogy elveszem a gyermekét, ő íratja be a kicsit, aki kapcsolatban marad a családdal: hétvégén, vakációra haza – más esetben élő rokonaihoz – mehet. Nincs rács az ablakon, nyitva az ajtó, kimehetnek sétálni a városba a diákok, mégsem szökött meg soha senki. Fontos, hogy ha van rá mód, a gyermek töltse családban az idejét, inkább megoldom a kollegák munkáltatását máshogy – ismertette a ferences szerzetes.
– Egyszer egy kislánynak nem volt élő rokona. Egy névrokont találtam csak. Megkerestem, s mondtam neki: hogy „itt van az árvaházban az unokahúga. Már mondják az emberek, hogy mi dolog, hogy soha nem látogatja meg.” Mire el kezdték meglátogatni a kicsit, hazavitték vakációra. Családtag lett – idézte fel.

Több, mint ezer gyerek van a bennlakó otthonokban, amelyek valóban otthonok is, hiszen szociális családokként működnek. – Észrevettem, hogy gazdag ember nem szívesen fogad be gyereket a házába. Nálunk a nevelők, ha felnevelnek 20 gyereket, megöröklik a házat. Az adó az, hogy szeretettel, odaadással nevelik a gyermeket  – jegyezte meg. Ez a megoldás sikeres, nagyon kevés a fluktuáció náluk. A másik érdekesség, hogy összesen az egész alapítvány papírmunkáját 5-6 ember végzi az atyával együtt.
A romániai szülők együttműködnek. Részben azért, mert egy gyermek után jelképes összeget ad az állam. Olyan kicsi pénzt, hogy a szülőt nem zavarja, ha elveszíti. Magyarországon sokszor az állami támogatás miatt nem működik együtt az érintett család a gyermekvédelemmel: mert a szülőnek is e segély ad megélhetést – válaszolta egy kérdésre a Böjte Csaba.

Életképes pedagógia

– A tanárok akkor járjanak a diákok kedvébe, ha tudnak más világot teremteni. A kinti világra kell felkészíteni a gyerekeket, hogy a jég hátán is megéljenek – hangsúlyozta a szerzetes.
Hiába mondja majd a vállalkozónak a gyerek, hogy hiperaktív, diszlexiás vagy hogy árvaházban nőtt fel: az nem lesz elnéző emiatt. A természetben sem marad meg az élhetetlen állat. – A Jó Isten letette a talentumot ez ügyben: a létért küzdeni kell. Erre próbálom a gyerekeket nevelni. Elmondom, milyen szép jövőjük lesz, ha tanulnak, ha küzdenek, ha életrevalóak lesznek. Én a lelátóról szurkolok nekik. Meg kell érteniük, hogy küzdelem az élet, mert ha valaki letesz valamit a társadalom asztalára, azt a társadalom értékeli.

Diplomások lettek, doktoráltak

A bábban kifejlődő káposztalepkének át kell szakítania egy erős burkot, csak így szabadul ki. Segíteni akartak a kísérletező tudósok, és az egyik állatkáról leszedték a hártyát. A lepke sosem tudott repülni. Kiderült, az erőlködés préselte volna a testnedvet a szárnyakba – sajnos ettől az erőlködéstől kímélik meg a gyermeket. Nem azzal teszünk jót, ha megoldjuk helyette a matematikapéldát, ezzel csak megfosztjuk a sikerélménytől és a fejlődéstől. – Azt mondom, hogy József Attilának ne adjanak segélyt, hadd’ kínlódjon a verseivel. Ha több pénzt adna a román állam, én most nem lennék itt – szemléltette a szerzetes. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy ne frusztráljuk a gyereket, ne büntetéssel érjünk célt. Vágyak irányítanak minden embert, a tudás iránti vágyat, akaratot, éhséget kell kialakítani, azaz motiválni kell a gyereket és mindenek előtt szeretni.

–1992-98 között illegalitásban működtem. Épp csak megtűrt a román hatóság. Tudtam: lehet, hogy ez az utolsó ebéd, amit főzök. Lehet, hogy ez az utolsó prédikáció, amit tartok, és mennek vissza az utcára a gyerekek. A tanításnak ezért olyannak kellett lennie, hogy a dzsungelben is megéljenek belőle a kicsik. Tizennyolc éve foglalkozom az erdélyi árvák ügyével. Van olyan gyermekem, aki doktorált, a nálam érettségizettek fele egyetemre ment, másik fele munkát vállalt – mondta Böjte Csaba. S megjegyezte, egy tömbházban hagytak helyet azoknak, akik valami miatt nem tudnak lábra állni: összesen 2-3 fiatal lakik benne.