A görög orvoslás megalkotta az egészség és a betegség ellentétpárját, az emberek hittek az ellentétek harmonikus egyensúlyában és a természet gyógyító erejében. Éppen ezért az Aszklépiosznak, és egyéb gyógyító isteneknek szentelt templomaikat – melyek a legelső kórházak voltak – gyönyörű és nyugalmas környezetben építették. E templomok szanatóriumként is funkcionáltak, mert a betegek hitték, hogy álmukban meglátogatják őket az istenek. Kiválónak bizonyultak a pszichoszomatikus betegségek kezelésében is. Tanulmányozták a természeti törvényeket, prognózist és diagnózist állítottak fel. A Kos-szigeti iskola fontos szerepet játszott az olyan jelentős gyakorlatok kialakításában és elterjesztésében, mint a diagnózis és prognózis tanítása, pontos kórtörténet felállítása, vagy a beteggel való együttműködés hangsúlyozása!
A hippokratési iskola legnagyobb vívmánya azonban az, hogy nyíltan szakított a filozófiával, azaz a spekulatív orvostudománnyal. Ehelyett a közvetlen tapasztalást tartotta fontosnak. A betegségek megfigyelése az általánosítás miatt volt fontos. A görög orvoslás fejlődésének történetében kiemelkedő jelentőségű volt az elméleti eredmények gyarapodása. Az egyetemes természet eredetét és okát kutató görög tudósok kiemelt helyen foglalkoztak az ember külvilághoz való viszonyával. A századunkig meghatározó, számtalan formában átvett és zsinórmértékül szolgáló görög orvosi-elméleti rendszerek (pl. a hippokratészi iskola tanításai) az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését, a holisztikus szemléletet hangsúlyozták, és nem magát a gyógyítást.
Számomra egyik legmeglepőbb és legkevésbé ismert az endokrinológiai (hormonális) kezelésekre vonatkozott (Endocrinology in ancient Sparta, Endocrinology in ancient Sparta HORMONES 2007, 6 (1):80-82, Medical School, University of Crete, Heraklion, Crete, Greece), amelynek legfontosabb gyakorlati, aktuális részleteit szeretném megosztani kedves Olvasóimmal. Jóllehet a szónak mai értelmében orvostudomány 3 ezer évvel ezelőtt még nem létezett, de számos olyan megfigyelést tettek, amelyek mai is lenyűgözők. A legfontosabbnak azt tartom, hogy egyes növények gyógyító hatásait ismerték és alkalmazták. Ezek egyike volt a barátcserje (Vitex agnus-castus L.), amelyet alapvetően hormonális zavarok kezelésére használtak (1. ábra). Megfigyelték, hogy hatására lényegesen csökkent a meddőség, a menstruációs, klimaxos panaszok száma és mértéke.
1. ábra - A barátcserje, amelyet már a régi görögök is sikeresen használták |
Korunk orvoslása kétkedve fogadja ezeket a módokat. A régi elvet, „de omnibus dubitandum est” (vagyis mindenben kételkedni kell) én is osztom, ezért mentem utána ennek a problémának és kerestem a választ arra a kérdésre, hogy ez a növény, ill. növényi kivonat valóban hatásos-e. Meglepődve tapasztaltam, hogy a barátcserje hatásai valóban meggyőzőek. Az egyik legismertebb orvosi lap, a British Medical Journal közölte, hogy 1634 nőbetegben ez a készítmény csökkentette az ún. premenstruációs tüneteket, rendezte a menstruációs zavarokat és jelentősen csökkentette a meddőséget is. Ezt a megfigyelést egészítették ki azzal, hogy a csökkent pajzsmirigybetegségben szenvedők számára is kedvező hatásúnak bizonyult, jelentősen mérsékelte az autoimmun gyulladás tüneteit is. Ezt a növényi kivonatot javasolta 2010-ben az európai orvosok szövetsége (2. ábra)
2. ábra |
Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy miképpen hat ez a természetes anyag, milyen dózisban érdemes alkalmazni, mikor nem szabad szedni?
- A barátcserjében különböző biológiailag hatásos anyagok vannak, többek között flavonoidok és glükozidok. Fontos tudni, hogy hormonokat nem (!) tartalmaz, jótékony hatásának éppen az a lényege, hogy az agyalapi mirigy működését serkenti, szabályozza – különösen az LH-hormon (luteotrop hormon) szintet növeli. Ez közvetett módon fokozza a szervezet progeszteron-termelését – ez az anyag pedig a menstruációs ciklus szabályozását segíti. Lényegesen javítja meddőség esetén a fogamzás esélyét. Fontos megállapítás volt az is, hogy a prolaktin szintet viszont csökkenti. Az enyhén megemelkedett prolaktin-szint csökkentése nemcsak néhány meddő nőnél lehet hasznos, de azoknál is, akiknek melle a menzesz előtt nyomásra érzékeny (PMS=premenstruális szindróma). Ennek a természetes növényi anyagnak hatására csökkent autoimmun pajzsmirigybetegségben az antitestek szintje (TPO elleni antitest).
Az alábbi betegségben szenvedőknek javasolható:
- Meddőségben
- Menstruációs zavarban
- Klimaxban hőhullámok esetén, éjszakai izzadásban
- PCOS-ban
- Pajzsmirigy autoimmun gyulladásában
- Kóros elhízás esetén
- Depresszióban
Adagolás: a frissen szedett magvakat tisztítás után átdarálják, üvegbe teszik. Felöntik 96%-os alkohollal, tetejét csavaros tetővel lezárják. 10-14 napig érlelik, mindennap kétszer alaposan felrázzák. Az érési idő lejárta után leszűrik, az ázalékot vízzel átforralják. Szűrés után annyit adagolunk belőle az alkoholos kivonathoz, amennyivel 38-40 százalékosra hígíthatjuk. Naponta háromszor 10-20 cseppet fogyaszthatunk. A növény magjából készült porból napi 2 g, vagy 2-4 kapszula, 1-2 teáskanálnyi, a gyárilag előállított cseppből 20-30 csepp (180 mg) javasolt.
Az alkalmazása legalább 3 hónapon át szükséges a kívánt hatás eléréséhez. Mellékhatásokat nem észleltek.
Nem szedhetik:
- Terhesek
- Fogamzásgátló készítményeket szedő nők
- Szoptatás ideje alatt
3. ábra |
Ha csak néhány esetben lesz eredményes ez a természetes gyógymód, akkor már megérte a görögországi turista utam (3. ábra).
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)