Az ölelés szerepe a fejlődésében

Ez a jelenet az iskolában is megismétlődött. Amikor megérkeztem Fanniért, egy kisebb csapat gyerek rohant oda hozzám egy ölelésre. Fanni már jobban kezelte a helyzetet, mint az oviban, de amikor az egyik kislány, "Mama!" felkiáltással ugrott a nyakamba, kiverte nála a biztosítékot.

"Miért szólít mamának? Azt hiszi, hogy te vagy az anyukája?" fortyogott hazafelé.
Azt már megszoktam, hogy a gyerekek szeretnek és körém gyűlnek, de ez az érzelmi kitörés engem is meglepett. Mekkora fokú szeretethiány kell ahhoz, hogy egy iskoláskorú gyerek egy idegen nőt mamának szólítson?

Néhány napja egy gyermekorvosi rendelőben asszisztensnőként dolgozó anyukával beszélgettem. Szomorúan mesélt a tapasztalatairól. Arról, hogy egyre több gyerek megy örömmel a rendelőjükbe, tudván, hogy ott őszinte odafigyelést és szeretet kapnak. Arról, hogy indulás előtt még vissza-visszaszaladnak egy ölelésre.
Azt minden anyuka tudja, hogy a gyermeke számára az enni- és innivaló létfontosságú. Azt már kevesebben, hogy a testi kontaktus, az ölelés és a szeretet kimutatása ugyanennyire nélkülözhetetlen.

Kísérletek bizonyítják, hogy a háborúk idején árvaházakban nevelkedett gyerekek megálltak a fejlődésben, annak ellenére, hogy teljes ellátásában részesültek. Ott ugyanis csak a fizikai igényeiket elégítették ki: kaptak ételt, italt, tiszta ruhát. Az anyai gondoskodás és szeretet hiánya ijesztő változásokat produkált a gondozott babák állapotában. A csecsemők elvesztették az étvágyukat, levertek és kedvetlenek lettek. Minél tovább tartott a szeretet nélküli állapot, annál komolyabb károkat okozott a kicsik szervezetében.

Egy Romániában folytatott kutatás arra mutatott rá, hogy a korai éveiket árvaházban töltő emberek agyszerkezete maradandóan károsodott. Minél tovább voltak árvaházban, annál kisebb volt az agyuk mérete. Hiába kerültek később szerető családba, a csecsemőkori szeretethiány okozta változásokat nem tudta semmi felülírni.

Harry Harlow 1950-es években rhesus majmokon végzett kísérlete arra világított rá, hogy a testi kontaktus a táplálkozásnál is fontosabb lehet egy gyermek életében.
Az ölelés ugyanis maga az élet a gyermekeknek. Az állatvilág még tudatában van ennek, a madarak a testükkel melengetik a fiókáikat, az emlősök összebújva alszanak a kölykeikkel. Sőt, sok állatfaj felnőve is igényli a szoros kontaktust a fajtársaival.
Mi emberek sem működünk másképp. Szükségünk van arra, hogy érezzük a felénk áradó szeretetet, azt hogy fontosak és értékesek vagyunk. A szakemberek szerint napi 8 ölelésre van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Öleljétek hát meg a gyermekeiteket minden áldott nap és éreztessétek velük, hogy mennyire fontosak számotokra!

Forrás: Lányomnak az életről