Hazaérkeztünk Veronikával Amerikából, a kórházból!

Még hosszú út és sok feladat áll előttünk, hogy megerősítsük Verát, mert most még az izmai nagyon gyengék, hisz 8 évig nem dolgoztak, de van előttünk egy cél, ami elérhetővé vált – a majdnem független, segédeszközök nélküli járás. Már most többet elért Vera, mint amit álmodni mertünk a műtét előtt.

Biztos vagyok benne, hogy életünk teljesen megváltozik, és könnyebb lesz, még a sok terápia és sport mellett is, melyek nem igazán okoznak gondot, hiszen a család amúgy is sport beállítottságú.

Az eredmények:
Az izmainak a feszessége tejesen eltűnt, sokkal jobban, sőt egyáltalán tudja irányítani az izmait. Nem úgy mozog, mint egy robot, hanem sokkal finomabb mozdulatokra képes, mint régebben.

Nem keresztezi a lábait, térdeit, de még ha el is indul abba az irányba, képes azt kikorrigálni, ami a műtét előtt nem ment neki, vagy ha igen, akkor is nagy nehézségek és hosszú percek árán.

Egy segédeszközt – a csípőrögzítőt, amiben aludt is – már elhagytunk.

Most még hordja a régi, térdhajlatig érő műanyag bokarögzítőt  amíg a lábizmai meg nem erősödnek – ami kb 3-4 hét – aztán azt egy bokáig érőre cseréljük. ez már nem a feszességet hivatott nyújtani, hisz az megszűnt, hanem a régi műtét miatt most túlkorrigált, kifelé forduló és bedőlő bokát, melyet majd ortopédiai műtéttel még rendbe fognak tenni, valószínűleg szintén az USA-ban, kb 1,5-2 év múlva.

Jelenleg térd és bokarögzítőben alszik, hogy a műtétek eredményességét maximalizáljuk, de ezt kb csak 1 évig, amíg ki nem növi, kell viselnie. Ezután végre segédeszköz nélkül aludhat.

Járáshoz jelenleg a kórházban kapott hátsó keretet használja, de a cél, hogy rengeteget sétáljon, és erősödjön, és ha ez jól sikerül – remélhetőleg jövő nyár – már elhagyhatjuk és 3 lábú bottal tud majd járni hosszú távon is. Elvárható eredmény, hogy lakásban, belső környezetben segédeszköz nélkül boldoguljon.

Amint látható ezek már hatalmas változások. Ezek mellett sok-sok apró, külső szemlélő számára valószínűleg észrevehetetlen változásokat is látunk nap mint nap. A mozgás spektruma kibővült, láthatóan nincs az a görcsös koncentrálás, hogy egy-egy mozgásfázist kivitelezzen, a mozgása felgyorsult.

És a feladatok:
Heti 4szer 1 óra gyógytorna az iskolában
Heti 1 óra vízi gyógytorna az iskolában
Hetente kettő úszás
Heti egy lovas terápia
Heti egy Dévény terápia – főleg nyújtások
És naponta 1 óra nyújtás otthon

Ez mind kemény munka lesz neki – és persze nekünk is – de a műtétek nélkül a helyzetét legjobb esetben is csak fenntartani tudtuk volna. Így most a fény láthatóvá vált az alagút végén, nem beszélve a hosszú távú eredményekről – nem lesz izomzat és csontozat deformáció, és az ezzel együtt járó fájdalom riasztó képe is semmissé vált!

El nem mondható mennyit jelent ez 8 év után! Reméljük Verával együtt lesz módunk majd személyesen is megköszönni a támogatást, amit kaptunk.

Nagyon köszönjük!

Természetesen az Alapítványunk tovább él, hisz, mint említettem ezzel a műtéttel nem a végső célt értük el, hanem ez az első állomás, amit még sok munkának és terápiának kell követnie, melyeknek egy része továbbra is fizetős, illetve sok minden más speciális felszerelés kell még, ezért továbbra is szívesen fogadjuk az adományokat. Szeretnénk folytatni a tavaly megkezdett munkát, biztos vagyok benne, hogy az idei év sem múlik el rendezvényeink nélkül.

Többet Veráról, az Amerikában töltött időről, az alapítvány adatairól a weboldalunkon található bővebb információ:

www.vidamoroszlan.hu