Allergiás bőrbetegségek - ekcéma

Az allergiás bőrbetegségek igen sokfélék, és különéle eredetűek. Legjellemzőbb képviselőjük az ekcéma, melynek van akút, krónikus, veleszületett, kontakt és parazita eredetű, száraz vagy nedvező formája. Mivel az említett memóriába örökre beíródik az allrgén,a kiváltó ágens, ez a betegség bármikor, egyre rövidebb időn belül és egyre hevesebben jelentkezik a beteg egész életén keresztül.

Azaz tünetmentesíteni lehet, de az okát megszüntetni, így végérvényesen meggyógyítani nem tudjuk. Különösen kedvezőtlen a kilátás a veleszületett, ún. endogén ekcéma esetében, bár megfigyelhető a tünetek mérséklődése néha serdülőkön vagy terheseken, amikor a genetikai háttér mellett jelentős hormonális viszonyok is megváltoznak.

Az ilyen csecsemőket már születéskor is a vörös, hámló bőr jellemez, hajas fejbőrükön "koszmó", korpázó hámlás figyelhető meg. Gyakran hozzák összefüggésbe ezt az "atópiás dermatítisznek" is nevezett kórképet különböző ételfehérjék allergizáló hatásával, ám emiatt csak akkor érdemes a piciket diétáztatni, ha konkrét megfigyelés alátámasztja gyanunkat, vagy vérvétellel kimutatható a konkrét allergén.

Sokkal fontosabb a bőr semleges környezetének megteremtése. Ebből a szempontból a fürdetőszerek kiiktatása, fürdőolajok használata önmagában csodákat tehet, de gondolni kell a mosó és öblítőszerek irritáló-allergizáló hatására is. Főként utóbbiak illatanyagukkal, a bennünk maradó detergensekkel, krómsókkal a felnőttek bőrét is károsítják, hiszen a ruhában, alsóneműben, ágyneműben, pizsamában sőt törölközőben maradva állandóan károsítják, ingerlik a hámsejteket.

Nincs igazán semleges mosó és öblítőszer azok számára, akiknek az érzékenysége már kialakult. Hasznos tanács lehet ilyenkor, ha a mosás utolsó fázisában pár csepp ecetet adunk a ruhaneműhöz - akkor biztosan pH 5,5-ös lesz!

Az allergiák kimutatása is sokféle. Legismertebb talán a beteg hátára felhelyezett ragtapasz csíkokból álló "rutin epikután teszt". Ma kb. 30 féle anyaggal exponálják a beteget, az eredményt 48-72 óra után lehet leolvasni. A leggyakoribb allergén manapság a króm - főként az előzőekben tárgyalt detrgenseknek köszönhetően még a mosógép dobjából is kioldódik -, de egyre sűrűbben találunk pozitív reakciót a mesterséges illatanyagok, festékek, tartósítószerek stb. esetében, de nem ritka a túlérzékenység kamillára hatóanyagára, az azulenolra és a gyapjúzsírra, a lanolinra sem.

Az allergénkutatás másik lehetséges formája, amikor az alkar bőrét megkarcoljuk, és rácsöppentünk valamilyen oldatot - ezek általában növényi, állati, emberi szövetek anyagai, esetleg ételfehérjék. A vérvétellel főként utóbbiakat lehet vizsgálni allergológiai szempontból, és természetesen a gyógyszerek allergizáló szerepének tisztázására is ez a legveszélytelenebb próba.

Újabban használatos az ún. "biorezonanciás" vizsgálat is allergén kimutatására, bár ez a módszer ettől sokkal többre hivatott. Alapjait talán az anyagok általános vizsgálatára alkalmas "spektrofotometriával" lehetne megmagyarázni.

Minden atomnak egyedi fénykibocsájtása van, ha - pl. hővel - gerjesztik. Ez a rezgés akkor is jellemző lesz rá, ha molekulákba rendeződik, a molekulák szövetekké, a szövetek organizmussá (baktérium, virág, ember) állnak össze. E rezgéseket levezethetjük az EKG-hoz hasonló módon egy komputerbe, s ha a szöveteink kóros elrendeződésűek, vagy valamilyen mikroorganizmus van a szervezetben, specifikus hullámok képében a számítógép képes megkülönböztetni az egészségestől eltérő rezgéseket, azaz pár perc alatt diagnosztizál.

Az ilyen készülékkel azt is meg lehet állapítani, mely gyógyszer lenne az adott betegségre a leghatékonyabb. Ilyenkor a komputer a készítmény rezgéseit hozzáadja a páciens rezgéseihez, és méri a változást anélkül, hogy be kellene venni a pirulát. Még utópisztikusabbnak tűnik, hogy ha a kóros hullámokat visszavezetjük a betegbe, az interferencia elve alapján azok kioltódnak.