Felrázandó (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

EGÉSZSÉG MEGÖRZÉSE

Nap, mint nap bombáznak bennünket a statisztikák. A halálozások több mint ötven százalékáért a szív és az érrendszeri megbetegedések tehetők felelőssé. Rengeteg áldozatot szednek – mintegy további 25 %-ot – a daganatos megbetegedések.
Van tanács is bőven: Ne együnk, sósat, fűszereset, zsírosat, cukrosat, ...stb. Kerüljük a káros szenvedélyeket, cigaretta, ital, kábítószer, túlzott gyógyszerfogyasztás, ...stb. Mozogjunk sokat, ne stresszeljünk.
A részinformációk sokat elárulnak. Egészségtelen étkezés, kevés mozgás, lazításként, erősítőként bekapott kávé, gyógyszer, elszívott cigi, megfejelve az esetlegesen öröklött hajlamokkal egyenes út a korai halálhoz vezető, széles skáláról választható betegségekhez. A ránk nehezedő gondok alatt hajlamosak vagyunk egy „legfeljebb meghalok” keserű sóhajtással továbblépni valamennyi figyelmeztetésen, valamennyi ajánlaton, tájékoztatáson.
Na, itt álljunk meg egy szóra!

Arról most ne beszéljünk, hogy mindenkihez tartozik valaki, aki szereti, aki megszenvedi az elválást, akiért érdemes élni inkább, mint meghalni, de a halált sem adják könnyen. Lehet, hogy mire rászánjuk magunkat egy alaposabb  orvosi kivizsgálásra, már sikerült egy életfogytig tartó gyógyszerfogyasztást igénylő, makacs nyavaját összeszedni. (Magas vérnyomás, cukorbetegség, ízületi problémák, érelmeszesedés, szívgyengeség,...) S ez még a jobbik eset. Igaz, életfogytig tartó, némiképp önkéntes adót jelent a betegségek oltárára, de még a magunk urai lehetünk. Érheti azonban az embert olyan baj is, aminek következtében teher lesz számára az élet, de élete is teher lesz szerettei számára, s nincs belőle gyors, vagy jó kiút. Egy agyvérzés, vagy szélütés mozgásképtelenné teheti az embert, elvesztheti képességét nem csak az önellátásra, de még a kommunikálásra is. Szorulhat állandó gondozásra, eteni, öltöztetni, tisztántartani, pelenkázni kell.
Szép kilátások?
Mind ez reális jövőkép.
Mit lehet tenni ellene? Hogyan csökkenthető bekövetkeztének esélye?
Komolyan kell venni az egészség megőrzését. Tudatos, egészséges életvitellel, rendszeres orvosi ellenőrzésen, szűrővizsgálatokon való részvétellel nagyrészt kivédhetőek azok a kockázati tényezők, amelyek a felvázolt sötét jövőbe juttathatnak. A legtöbb ember azonban,  túl azon, hogy hajszolt, nincs ideje magával foglalkozni, még fél is az orvostól. Ez gyakran gyerekkori átok, amikor is „jóság injekcióval”, „étvágygerjesztővel” és hasonló elmés fegyelmező eszközök bevetésével próbálta a szülő jó magaviseletre, evésre, vagy akármire bírni rakoncátlan gyermekét. Remélhetőleg már felnőtt, vagy hamarosan megjelenik az a generáció, amely természetesnek veszi az orvoshoz járást EGÉSZSÉGES-en, és számukra az önpusztítás lesz a ciki, nem a rossz példák leutánzása. Ennek egyik eszköze a Teddy maci program, amikor orvostanhallgatók óvodákban, közösségi házakban gyerekjáték gyógyító találkozókat  tartanak. Ezek során a gyerekek kezébe adják a különböző félelmetes, de érdekes orvosi eszközöket, beöltöztetik őket műtő ruhába, válaszolnak mindenféle kérdéseikre. Így már nem egy ismeretlen, félelmetes világ lesz számukra az orvosi rendelő, és betegségtől gyötörten is nagyobb bizalommal, könnyebben élik meg a beteg – orvos találkozásokat, jobban elfogadják és megértik az egészség megőrzésének fontosságát. Addig azonban, míg ez a generáció kinevelődik, addig, az őket felnevelők tartoznak felelősséggel irántuk, de saját maguk iránt is.
Ki szeretné magatehetetlenül, koloncként viselni az életét? Ki szeretné tehetetlenül végigasszisztálni szeretett társa, rokona halálig tartó, de esetleg hosszú éveken át elhúzódó kilátástalan küzdelmét egy gyógyíthatatlan, folyamatos romlással járó betegséggel?
 A „nem fáj semmim”, „nem érek rá”, „majd elmegyek, ha...” önámító kibúvókat el kell felejteni. Visszaszerezni az egészséget nem csak nagyon nehéz, sajnos, gyakran nem is lehet, de az egészség megtartásának útja mindenki előtt ott van, csak rá kell lépni. Időben rá kell lépni!