Gyermekbalesetek - A fulladás 1. rész

Kandikó Éva | 2010-05-06 08:47 | 3 db komment

Sosem fogom elfelejteni azt az estét, amikor az akkor kétéves fiam fuldokolni kezdett, és úgy tűnt, lenyelt egy műanyag darabot. A legfontosabb ilyen helyzetekben, hogy ne essünk pánikba! Tudom, hogy mondani könnyű ezt, de higgyétek el, a józanság és a határozott, gyors cselekvés életet menthet.

A fulladás leggyakoribb okozója – mind a piciknél, mind az idősebbeknél – a félrenyelés. Ilyenkor egy kis játékdarabka vagy egy falat étel a nyelőcső helyett a légcsőbe csúszik, és beszűkíti azt. Ha egy egészséges gyermek játék közben hirtelen hevesen köhögni kezd, esetleg elkékül, furcsa hangot ad, amikor lélegzik, vagy ezeket a tüneteket kis szünet után újra produkálja, mindig gondoljunk a félrenyelés lehetőségére! Ebből a szempontból fokozott kockázatot jelentenek a kis darabokból álló játékok, gyöngyök, drazsék, továbbá a következő ételféleségek: mogyoró, dió, müzli, bab, borsó.

Fulladás akkor következik be, ha valamilyen idegen test elzárja a tüdőhöz vezető légutat. Ez lehet részleges vagy teljes elzáródás.

A részleges elzáródás tünetei: fulladás (a lélegzés, a köhögés és a beszéd képessége megmarad), légzési nehézségek.
Teendőnk:
Fény felé fordítva nyissuk ki a gyermek száját, és próbáljuk megtalálni és eltávolítani ujjunkkal az elzáródás okozóját. Ha látjuk az idegen testet, de ujjainkkal nem érjük el, használjunk valamilyen hosszú és keskeny eszközt (pl. csipeszt, fogót, kínai evőpálcát. Legyünk óvatosak, nehogy még mélyebbre lökjük az idegen testet!

Ha az idegen test nem található vagy nem érhető el, de a gyermek jó állapotban van, mondjuk meg neki, hogy maradjon nyugodtan, lélegezzen mélyen és lassan, így megnyugszanak a légutak.
Ha az elzáródás továbbra is fennáll, és a gyermek gyengévé válik, s a következő tüneteket észleljük: légzés-, köhögés-, és beszédképtelenség, az arc színe kékesszürkévé válik, akkor nagy valószínűséggel teljes elzáródás lépett fel.

Ez esetben azonnali beavatkozásra van szükség! Csak kb. 3 percünk van arra, hogy megszüntessük az elzáródást, mert azon túl az oxigénhiány már agykárosodást okoz.

A megválasztandó módszer attól függ, mekkora a gyerek.

Csecsemők (1 éves korig)
Fektessük a babát arcával lefelé alkarunkra, tenyerünkkel támasszuk meg mellkasát úgy, hogy feje kissé lefelé lógjon. Összezárt ujjainkkal mérjünk néhány határozott, de nem túl erős ütést a hátára, a lapockái között.

Kisgyerekek (1-9 évesek)
Üljünk le, és hasaltassuk a gyereket térdünkre. Tenyerünkkel mérjünk néhány határozott ütést a hátára, a lapockái között. Az ütések ne legyenek túl erősek. Ha szükséges, ismételjük.

Nagyobb gyermekek (9 év fölött)
Az álló gyereket hátulról átkarolva emeljük fel úgy, hogy egyik öklünket gyomorkapuja alá helyezzük, másik kezünkkel fel- és magunk felé húzzuk. Ha szükséges, ismételjük. (Elsősegélynyújtó tanfolyamokon a Heimlich-féle műfogás vagy manőver néven oktatják)