Ha a gyerekünk születésekor még nem volt háziállat a lakásban, tervezzük tudatosan a vásárlást, amikor már elég érett hozzá. Vonjuk be a teljes folyamatba, a döntés meghozatalába, az előkészületekbe és a kiválasztásba is – garantáltan másképp fog állni a feladathoz. Hisz talán ez lesz a legnagyobb lecke számára: kisállatot tartani mindennapos kötelezettséget jelent.
Tanulmányok sora áll rendelkezésünkre, amelyek egyöntetűen kimondják: a kisállat jelenléte stresszoldó hatású, az állat simogatása csökkenti a stresszhormonok szintjét gyermekben és felnőttben egyaránt. Gyermekünk felelősséget tanul, növekszik a szociális érzékenysége, és a család egy sokkal mozgékonyabb, egészségesebb életritmust alakíthat ki.
Nálunk a gyerek hétéves kora körül jött el az a pillanat, amikor szülői szinten úgy döntöttünk, készen állunk egy kisállat befogadására. Természetesen a lányunk mit sem tudott a vezetői döntésről. Azt szerettük volna, hogy részt vegyen a családi kupaktanács soron következő ülésén, és együtt mondjuk ki a végszót.
Mielőtt a témát szóba hoznánk előttük, jól gondoljuk át
1. Tény, hogy a háziállat gondozása részben vagy egészben ránk fog maradni, ezért csak akkor vágjunk bele, ha ezt tudjuk vállalni! Teljesen természetes, hogy csemetéink ebben a korban fűt-fát megígérnek, csak, hogy legyen állat, aligha hangozhat el a szájukból, hogy nem állnak rá készen. Ha a mi lányunkon múlott volna, már aznap szaladunk a sarki kutyaboltba – legnagyobb sajnálatára nincsen ilyen, és nem is érti, miért „nem találta még ki senki”.
2. Attól függően, milyen állatot választunk, időt kell majd szakítani az állat lemozgatására, a játékra, a tanításra, nevelésre. Érdemes előre átgondolni, ha többet utazunk, magunkkal tudjuk-e vinni, ha nem, ki fogja ellátni.
3. Bármilyen feladatot is kap a csemeténk az állat gondozása kapcsán, nekünk, felnőttnek, mindig elérhető közelségben kell lennünk. Minél kisebb a gyerek, annál inkább.
4. A fekete leves pedig a végére jön: az állattartásnak komoly anyagi vonzata van. Meg kell vásárolni a kisállatot, oltásokra lesz szüksége, ha megbetegszik, kezeltetni kell. Rendszeres kiadás az eledel, a vitaminok, szüksége lesz alapfelszerelésre, játékokra, szállító eszközre, pórázra és megannyi másra.
Dr. Kutlu Tímea állatorvos szerint már a közös gondolkodásba is érdemes bevonni egy szakembert, aki reális képet tud festeni az állattartásról. Ő úgy látja, hogy sok gazdi alábecsüli, mennyi időt és pénzt emészt fel egy kisállat gondozása.
Mérlegeljünk közösen a döntés meghozatala előtt
1. Milyen háziállatot vegyünk
Beszéljük meg, hogy az otthonunk milyen állat tartására alkalmas, milyen kisállat lehet nálunk boldog. Van udvarunk, kertünk, vagy csak a lakás? Mekkora méretű legyen a házi kedvenc? Készen állunk a sportos életmódra a napi többszöri sétáltatással? Inkább legyen valami, ami kizárólag bent tartható?
2. Milyen napi feladatok merülnek fel
Ha körvonalazódik, hogy mely kisállat gondozása egyeztethető össze a család életritmusával, vegyük sorra a ránk váró napi feladatokat.
3. Kinek mi lesz a feladata
A gyereknek mindig olyan feladatot adjunk, amely támogatja az újdonsült gazdi lelkesedését, és hozzásegíti őt egy örömteli kapcsolat kiépítéséhez kis kedvencével. Ettől azonban még fontosabb, hogy megfeleljen az életkorának. Az etetésben és itatásban biztosan tud majd segíteni, sőt a rendszeres kifésülés is menő feladat szokott lenni ebben a korban.
Nem árt folyamatosan ismételgetni, hogy a kisállatot minden egyes nap el kell látni, akkor is, ha éppen esik az eső, ha túl meleg van, vagy ha nincs kedvünk hozzá. Nincs olyan opció, hogy unalmas, mert ő egy élőlény, és a boldogsága a gazditól, vagyis tőlünk függ.
A családilag meghozott döntés után jöhet a kiválasztás
A gyerekkel együtt menjünk kiválasztani az állatot, függetlenül attól, hogy állatmenhelyről, tenyésztőtől vagy egy ismerőstől hozzuk el. Magyarázzuk el neki, hogyan viselkedjen az idegen állatokkal, hogyan közelítsen hozzájuk, sokat jelent az első pozitív élmény.
Érdemes többször is meglátogatni a kiszemeltet, mielőtt elhoznánk, ismerkedjünk vele, figyeljük meg a viselkedését, hogyan játszik, hogyan viselkedik más állatokkal, a gondozójával, milyen környezetben tartják őt. Így a gyerekünk is jobban rá tud hangolódni.
Sok feladat vár ránk az állat elhozatala előtt is
1. Tegyük a lakást kisállat-kompatibilissé
Alakítsuk ki a helyét, ahol tartani szeretnénk. Egyezzünk meg, hol fog enni, játszani, hol végzi el a dolgát, és úgy egyáltalán, hova lesz bejárása, és hová tilos bemennie. Ha szükséges, tegyük elérhetetlen magasságba a mérgező szobanövényeket, és ne felejtkezzünk meg a kábelekről sem, ha egy rosszcsont kiskutyát szeretnénk hazavinni.
2. Vásároljuk meg a szükséges eszközöket
Legyen az állatkának etető- és itatótálja, a méretének megfelelő póráz, eledel, alom, néhány játék, fekhely – tájékozódjunk, hogy az adott fajnak mire van feltétlenül szüksége.
3. Keressünk állatorvost
Ha eddig nem, ezen a ponton ajánlott keresni egy állatorvost, akihez később vinni szeretnénk a kedvencünket. Konzultáljunk vele, biztosan sok-sok megszívlelendő tanáccsal lát el bennünket.
Ha elhoztuk a kisállatot, ezekre tanítsuk meg a gyerekünket:
1. Mindig tisztelettel közelítsen az állat felé
A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az állatok nem úgy viselkednek, mint az emberek: másképpen kell őket szeretgetni, más ételeket esznek, mástól ijednek meg, és másképpen kommunikálnak.
Fontos megismerni a kiskedvenc testbeszédét, hogyan jelzi, ha éhes, ha fázik, ha unatkozik vagy fél. Ezeket tudatosítsuk a gyerekünkben is, és sok-sok türelemmel vezessük rá a helyes viselkedésre.
2. Fontos a következetesség
Ahhoz, hogy eredményesek legyünk a nevelés során, nagyon fontos a következetesség, és ez remek lecke a gyerekeknek is. Vagyis SENKI ne engedje be az ágyba a kisállatot, ha családilag úgy döntöttünk, az nem az ő helye.
3. Észlelje, ha valami szokatlan a viselkedésében
Talán a gyerekek fogják a legtöbb időt eltölteni újdonsült házi kedvencünkkel, ezért tudatosítsuk bennük, mi a szokatlan viselkedés az állat részéről. Ha bármi ilyet észlelnek, azonnal szóljanak!
4. Vegyen részt a tanításban is
Ha a csemete elég idős hozzá, magyarázzuk el, milyen nevelési elveket szeretnénk követni, hogy szófogadó családtagot faragjunk kedvencünkből. Mikor dicsérjük, mikor szidjuk őt, és mindezt hogyan tegyük. Hihetetlen örömöt jelent nekik, ha a kutyus leül az ő vezényszavukra is!
Kisgyerekkel állatot nevelni nem lesz egyszerű, valószínűleg mindkét félnek – vagyis mindháromnak, magunkat beleértve – lesznek nehéz pillanatai az összecsiszolódás időszakában. Hosszú távon azonban olyan pozitív hatások érhetik a kicsik személyiségfejlődését, amely minden pénzt megér: megtanulják a gondoskodást, a felelősségtudatot, a rendszerességet. Ezért cserébe pedig kapnak egy különleges társat, egy barátot, aki feltétlen szeretettel halmozza el őket.
Kezdőkép: Gilberto Reyes/Pexels
Belső képek: Sam Lion/Pexels, cottonbro/Pexels
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)