„A sikertelen lombik után képtelen vagyok megtalálni magam.
Körülöttem mindenki terhes.
Abszolút összetört a szívem. Testileg-lelkileg meggyötört az sok fájdalom, ami kialakult bennem, amiatt hogy nem esek teherbe.
Tud segíteni valaki?
Néha úgy érzem, túl vagyok rajta, de aztán találkozok egy babás barátnőmmel és szinte összeesem a szomorúságtól...
Még nem vagyok jól...
Szakértő írja: Ne add fel, bízz, pozitív hozzáállás, sikerülni fog…”
Próbálok kapaszkodót keresni a cikkhez, úgy megírni, hogy erőt adjon, de nem titkolni azt sem, hogy minden próbálkozásban benne van a vesztés is, ami most be is következett.
Nem sikerült, nem jött össze Katáéknak.
Egyszerű mondat, egyszerű közlés az olvasók felé, de a háttérben sok-sok érzés, küzdelem, pont annyi, amennyit vissza szerettem volna adni az olvasóknak, hogy érezzék, mit is jelent elveszteni egy reményben fogant vágyat. S mert ehhez kevésnek bizonyultam, utánanéztem, mit mondanak ilyen esetben a más mamák, vagy szakértők. Szakértők, akik mint írják, sok-sok ilyen veszteségben van azoknak is részük, akik épp nem lombik programban vesznek rész, csak ők nem veszik észre, s ez által nem tudatosul bennük a veszteség érzése. A természet, a női szervezet nem világosít fel minden esetben a veszteségről.
Végül az egybehangzó mondatok, bizakodni kell, pozitívan állni hozzá a következő próbálkozáshoz.
Szeretném Katának megköszönni, hogy a megpróbáltatások között is adni próbált, adni az olvasóknak, a Családinetnek, és biztatni arra, hogy keressen fel bennünket egy kisfiú, kislány vagy mindkettő fényképével!
Együtt az életért I.
Együtt az életért II.
Együtt az életért III.
Együtt az életért IV.
Együtt az életért V.
Együtt az életért VI.
Együtt az életért VII.
Együtt az életért VIII. |
Denis Diderot
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Együtt az életért VII.
Chlamydia - "a néma kór"
szeretet
#1
2009. augusztus 31. 17:00:27 | hétfő |
Nem lehet szavakkal kifejezni ezt a borzalmas fájdalmat és amikor már csak egy lombik lehetőség van hátra és az orvos közölte, spontán teherbe esés szóba se jöhet!
Teljes lelkemmel, szivemmel kívánom, bár ne kellene átéreznünk ezt a kegyetlen fájdalmat. Itt már kevés: " a ne add fel"!!!!!!!Hiszen az utolsónál nincs még egy utolsó, az utolsó az utolsó és minél közelebb ér a nő ehhez, annál borzalmasabb. Most is csak a könnyeim folynak, mert én sem tudom hova, merre tovább??? Nagyon drukkoltam Katának, miközben én is vártam azt a csodálatos, mindent elsöprő érzést, hogy végre már én is Anya lehetek ennnyi kín és keserv után 43 évesen.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)