Nagyon nagy baj, hogy mai ”civilizált”, modern, elszeparálódott világunkban simán felnőhet úgy egy kislány, hogy szüléséig gyakorlatilag nem lát szoptató nőt. Hiszen nem élnek együtt a generációk, nem adják át egymásnak a nők az ősi tudást, nincs támogató környezet, a fiatalok magányosan ücsörögnek az internet előtt és minden tudást onnan próbálnak felszippantani. A személyes kontaktusnak, a várandóst értő és megértő, nem magasról irányító, támogató segítőnek – pl. egy védőnőnek – hihetetlen nagy szerepe van az ilyen problémák leküzdésében, áthidalásában.
Támogatás és információ
Makai Kinga, védőnő, laktációs szaktanácsadó
A kérdés megválaszolása elég összetett. Az anyuka valószínűleg nem egyik pillanatról a másikra hozza meg ezt a nem mindennapi (és hozzáteszem, szerencsére nem túl gyakori) döntést. Hogy mi viszi el idáig, sokszor nem derül ki. Igaz, ez nem is egyszerű, nagyon sokszor csak szakember segítségével sikerül, ha az anya eljut egyáltalán odáig. Azt mindenképpen leszögezném, hogy ok nélkül, „csak úgy” senki nem hoz ilyen döntést. Tévhitek elvezethetik idáig (pl. attól fél, hogy a melle elveszti a tartását, és utána nem lesz kívánatos, vagy nem akar a gyerek „rabszolgájává” válni, stb. stb.) Azonban sokkal gyakrabban valami régi, eltemetett abúzus húzódik a háttérben (gyerekkori molesztálás, későbbi erőszak, stb). Ilyenkor a nő a saját testével nincs harmóniában, és mivel a melléhez rossz emlékek fűzik, ezért elzárkózik attól a lehetőségtől, hogy ezt egy baba folyamatosan használja. Ezekről a dolgokról kevés nő hajlandó beszélni, lehet, hogy nem is tud, minden esetre óvakodni kell az erőszakos: „de miért is nem szeretnél te szoptatni?” - kérdésektől. Ha ilyen dolgot sejtünk a háttérben, nagyon körültekintően kell eljárni, maximálisan támogatva, lehetőleg szakember felé terelgetve a várandóst. Nem a mi feladatunk kideríteni és megoldani ezt a problémát!
Az azonban a feladatunk – bárhogy is dönt az anya – hogy korrekt, használható információkkal lássuk őt el. A döntését ő megváltoztathatja (vagy nem) de erre csak akkor van esély, ha kellően informálva van.
Viszonylag „egyszerű” dolgunk van, ha óvatos kérdésünkre (mi vezette erre a döntésre? vannak-e félelmei a szoptatással kapcsolatban? volt-e valami negatív élménye ezzel kapcsolatban? stb. stb.) egyenes, egyszerű választ kapunk. De általában nem ez történik. Ha az anya hajlandó egyáltalán erről beszélgetni, vagy meghallgatni, akkor elmondom neki, hogy mi fog történni a szülés után. A tejtermelés akkor is beindul, ha a gyerek egyetlen egyszer sem kerül mellre, mert a tejelválasztás beindítója a placenta megszületése. Utána természetesen a termelés a fogyás ütemében zajlik, vagyis ha a baba nem szopik, akkor el fog apadni a teje, de nem egyik pillanatról a másikra. Elmagyarázom neki, hogy ha ezt az utat választja, akkor hogyan tudja kíméletes módszerekkel, gyógyszerek alkalmazása nélkül pár hét alatt elapasztani a tejet. De ez a legutolsó választás! Mert természetesen elmondom neki, hogy a kisbabának mennyire fontos, hogy anyatejet kapjon. Meg kell próbálni tisztázni, hogy csak a szoptatás fizikai részétől zárkózik-e el, vagy attól is, hogy a gyerek anyatejet kapjon. Elmondom, hogy miért fontos, hogy az embergyereket embertejjel tápláljuk. Természetesen ő érvelhet a tápszerek nagyszerűsége mellett is, de ez nem elfogadható. Muszáj határozottan, de nem riogatva őt, pusztán a tényekre, nemzetközi kutatási eredményekre támaszkodva elmondani, hogy mik a tápszeres táplálás veszélyei. És arra rá kell világítani, hogy a kolosztrum szinte az első védőoltása a gyereknek, legalább azt szerencsés lenne odaadni neki. Ha csak szoptatni nem akar, akkor elmagyarázom a fejés lényegét, módszereit, beszélek az anyatej higiénikus tárolásáról, felhasználásáról. És természetesen mindezt végig úgy, hogy azt érezze, bárhogy is dönt, döntésében segíteni fogjuk. SOHA nem éreztetjük egy ilyen anyával, hogy ő rossz anya lenne azért, mert nem akar szoptatni. Viszont rengeteget beszélünk neki a kötődő nevelésről, a bőrkontaktus fontosságáról, a ringatás, összebújás, hordozás előnyeiről. Finoman terelgetjük afelé, hogy halassza el a döntést akkorra, amikor már meglesz a baba. Nem tudhatja, hogy milyen érzelmek, érzések fognak előjönni benne a szülés után. Egyáltalán nem szerencsés dolog, ha a segítő saját élményeket mond egy ilyen anyának, nem tudhatjuk, milyen reakciót vált ki belőle.
Sokszor egy ilyen anyuka csupán erős támogatásra, bíztatásra vágyik. Szerencsés lenne, ha szülés után közvetlenül, még a kórházban pozitív, segítő támogatást kapna, ami nem erőszakos, de határozott. Mindenképp javasolnám a várandósnak, hogy keressen a lakóhelyéhez közel egy anya-baba csoportot (LLL ligás csoportok nagyon jók!) még a terhessége alatt. Ellátnám használható szakirodalommal, internetes honlapok címeivel és természetesen felajánlanám a támogató segítségemet (cím, telefonszám, e-mail, személyes tanácsadás időpontjai, stb)
Problémafeltárás családállítással
Domján Mónika, pszichológus, önismereti tréner
A kérdéssel kapcsolatban: bár nem vagyok a téma szakértője, de pszichológiai szempontból azt gondolom, hogy fontos lehet minél előbb, már a terhesség alatt, vagy a gyermekvállalási szándék megszületésekor körbejárni egy ilyen döntés hátterét. Úgy gondolom, hogy motivációként nagy valószínűséggel felmerül az anyaszerep és a gyermekvállalás burkolt, tudattalan szintű elutasítása, és ezért mindenképpen érdemes feltárni és feloldani az ezzel kapcsolatos félelmeket. Ez - többek között - pszichoterápiás ülések keretében képzelhető el, ahol a saját édesanyával való kapcsolat, nőiség elfogadása lenne a középpontban. A Hellinger-féle családállítás pedig a probléma több generációra való feltárását is lehetővé teszi - bár ezt csak teljesen problémamentes terhesség alatt, vagy az anyaszerepre készülve, még a terhesség előtt javasolnám, mivel erős fizikai reakciók is kiváltódhatnak egy ilyen érzelmileg felkavaró terápiás beavatkozás hatására.
A spirituális megközelítés
Papp-Szalay György, spirituális segítő és tanácsadó
Az a nő – szerintem –, aki eldönti előre, hogy nem akar szoptatni, az az „áldott” állapotot is csak a külsőségek vagy a megfelelési kényszer hatására vállalta, és ez a kényszer szülés után is folytatódni fog. Nincs tudatában annak, hogy a szoptatás nem csak a fizikai fejlődést, hanem a gyermek lelki fejlődését is támogatja. A gyermek „lélek” oldaláról nézve az egész dolgot: már fogantatáskor a lélek tisztában volt azzal, hogy mi vár rá, ezért, valami olyan „tanítást” fog adni az édesanyának, amitől az majd felismerheti hibás döntésének következményeit, mint pl. valamilyen fogyatékosság, élelmiszer érzékenység, vagy bármi, ami kizökkenti a megfelelési kényszerből. A jelenlegi korban már nem visszük hibás döntéseink következményeit másik életbe, hanem jelenlegi életünkben kell szembesülni a döntéseink következményével, ahogy majdan itt is ez fog megjelenni. A leendő anyuka jobban szereti ez esetben önmagát, mint születendő gyermekét, és ennek nagyon komoly visszahatásai lehetnek, mivel ez már most kódolódik a magzatban, ami még felnőtt korában is kineziológiai oldással lehet majd kioldani. Erre elég sok visszajelzést adhat a szakirodalom.
Támogatásként szintén javallanám a kismama kineziológiai kezelését, mivel döntése mögött, is komoly pszichés traumák állhatnak.
Fotó: Steffiix3: :)
3 az 1-ben: Én nem fogok szoptatni! |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Kiönteni vagy segíteni?
Szoptatás, szoptatás, szoptatás...
Szeretokezek
#6
2011. szeptember 13. 12:06:38 | kedd |
Kedves Olvasó!
Előző hozzászólásomat kiegészítem egy kéréssel. Kérem, a példázott anyukát nem elítélni, mert tanulni vágyott. Természetes, hogy mindenkinek vannak vágyai, céljai. Arról senki sem tehet, hogy nincs ismerete, a gondolatainak ilyen mélységű erejében. Hisz az élet tanulás, ezen a téren is. Hálás Köszönettel.
|
|
|
|
Szeretokezek
#5
2011. szeptember 13. 11:29:39 | kedd |
Kedves Olvasó!
A szoptatás tagadása sok oknak lehet okozata. Családi minták. Félelem. Hiúság. tapasztalataim szerint az édesanya döntései rendkívüli módon kihatnak minden esetben a gyermekre. Pl.: egy szoptató édesanya panaszolta nekem, hogy a kicsi, elfordul, már nem akar szopizni. A beszélgetésünk végére kiderült, hogy az anyuka minden vágya az volt, hogy folytathassa egyetemi tanulmányait, egy második diplomáért. A kicsi, pedig a maga módján félre állt az útból. A gyermekek alkalmazkodó készsége hihetetlen erős, csodálatra méltó. A családból hozott nyomasztó emlékek feldolgozásában, és a félelem feloldásában VAN segítség. A Holistic Pulsing, avagy lélekmasszázs Magyarországon használt technikája sejtemlékezeti szinten oldja a belső feszültséget, relaxál. A várandósság utolsó pillanatág alkalmazható. A terapeuta ebben a technikában úgy viseltet a kezelt személlyel szemben, mint egy megértő édesanya kisdeddel. Így mindent könnyebb feloldani a mamának és a babának egyaránt. Továbbá a magzat, már idejekorán találkozik avval, hogy VAN lehetőség az esetleges stresszt kezelni. Méghozzá biztonságosan. Ez pedig a kora gyerekkori stresszkezelésben jó alapot adhat. Erről bővebb információt szívesen adok. Azon esetben, ahol a szoptatás tagadása a hiúsági, és karrierkérdésekre vezethetők vissza, érdemes elgondolkodni. Ki a fontos? Mennyire akarom én a bennem fejlődő életet??? Ha mégis a szoptatás mellett dönt valaki, akkor minden elismerés bátorsága, felelősségvállalása miatt. Akkor is, ha nehézségei vannak. Hisz a szoptatási nehézségekkel MINDEN kismama megküzd. Tanulási folyamat a babának, és a mamának egyaránt. Ebben a védőnők és a szoptatási tanácsadók óriási segítséget, valódi, kézzelfogható segítséget tudnak nyújtani. Sokkal inkább, mint a neten keringő "esetek". A La Leche Liga jó segítőtársakkal van "felszerelkezve" Sok sikert.
|
|
|
|
Trilox
#4
2011. március 16. 08:28:27 | szerda |
A legtöbb nem szoptató nő nem a teherbe esés előtt dönti el, hogy nem fog szoptatni, így a pszichológus és spirituális tanácsadó mit prevenció semmit sem ér. Tapasztalatom szerint akik nem szeretnének szoptatni azok szabotálják a szoptatást és inkább a "nem megy" megoldást választják, mint, hogy nyíltan felvállalják azt, hogy lelki problémájuk van a dologgal.
A védőnő, ha figyelmes és van némi pszichológiai érzéke, és valóban támogatja a szoptatást, akkor nagyon sokat tehet ezekért a kismamákért és a gyermekükért – a szülés után. Ő az aki ha pszichés problémát feltételez akkor támogathatja az anyukát, hogy szakember segítségét kérje. A szakember pedig nem csak azért fontos, hogy az anyuka szoptatni tudjon, hanem mert a szoptatást gátló problémák az egész életvezetésre és többnyire a gyermeknevelésre is negatívan hatnak. Állapotosan családállításra menni – szerintem is merénylet, ugyanezt gondolom a legtöbb terápiáról. A magzat hall és érez (de nem ért). Ezt sem szabad elfelejteni.
|
|
|
|
bagik
#3
2011. március 07. 09:52:44 | hétfő |
Vagy esetleg okos és ügyes kismamák különböző fórumokon belebeszélik, hogy szoptatni mindenki tud, mert csak akkor jó anya, és már előre megijed, hogy mi lesz, ha neki mégsem sikerül.
Szegeden a klinikán születem 3-szor, ott senkit haza nem engedtek, amíg meg nem tanult szoptatni. Persze voltak "egyedi" kismamák, akik ott is okosabbak voltak a kórházi személyzetnél. Én úgy érzem, nekem mindenben segítettek, sőt volt, hogy egy problémával még 2 hét múlva visszatelefonáltam, és visszahívtak. 5 perc alatt megoldották a gondomat. Ami a stresszt illeti: ha szerintem stresszesen kezd szoptatni, nem is lesz belőle semmi. Fontosnak tartom elmondani, hogy nem egy évekig szoptató anyuka vagyok, de ameddig ment, addig szoptattam, utána tudomásul vettem, hogy bár jó volt, de ennyi volt.
|
|
|
|
Erdemes
#2
2011. március 04. 11:38:24 | péntek |
Érdekes ez a cikk, hogy három, teljesen más szakértő, hogyan vélekedik ugyan arról a kérdésről.
|
|
|
|
Netti66
#1
2011. március 04. 08:38:56 | péntek |
Az imént felsorolt okok mellett egy igen prózai jelenség miatt is visszariadhat a leendő édesanya gyermeke szoptatásától. Gondoljátok el a következő szituációt: a kórházban időhiányra hivatkozva nem mutatják meg a helyes szoptatást. Nincs egy jól képzett védőnő a közelben, aki segíthetne - mert gyakran ugye maga is tanácstalan. Otthon az anya magára marad a szoptatással. és vagy rájön a helyes módszerre, vagy nem. Később a többi kismamával is ezt a rossz tapasztalatát fogja megosztani. És akkor mit mond egy várandós kismama? Inkább nem szoptatok, ha ez nem öröm, hanem kínlódás.
Elég sok anyukát ismerek, akiknek azért ment el a teje, mert nem tanították meg őket rendesen szoptatni és azt sem mutatták meg nekik, hogyan kezeljék a kezdeti streszt, amíg bele nem jönnek a gyakorlatba.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)