Egy gyönyörű tavaszi nap megszületett első gyermekünk, és ezzel egyidejűleg elkezdődött számunkra is egy új élet. Az első hónapok alatt sem szokik hozzá az anyuka, hogy fel kell kelni a babához, de szerencsére elérkezik az a pillanat, mikor a szépen fejlett baba, mikor már 5 kg felett a súlya, nem feltétlenül kell, hogy éjszaka is egyen még. Bújtuk a könyveket, illetve gyermekorvosunk is megerősített minket abban, hogy csodás babánknak már nem kellene éjszaka felkelnie, hiszen a gyermek már ’sűrű’ azaz túlságosan is jól gyarapszik.
Rendben, ezt most már hivatalosan is eldöntöttük, csak még az illetékessel kell ezt leegyeztetni. Még nem találkoztam olyan 3 és fél hónapos babával, akivel meg lehetne beszélni dolgokat. Ettől függetlenül valahogy csak el kell érni, hogy egész éjszaka aludjon, mert amikor a kisasszony felébred, azt csak megszokásból teszi, az orális ingerét akarja kielégíteni, amit ekkor nálunk a cumival tudott elérni. A cumit egyébként mi csak elalváshoz használjuk, a most 9 és fél hónapos babánk ruháján nem lóg csiptető cumival a végén, mert napközben egyáltalán nem igényli.
A cél megvan, módszert könyvben olvastam, így elindult a leszoktatási folyamat. Első éjszaka: gyermek felsír, odamegyek és cumi a szájba, vissza az ágyamba, csönd. 5 perc elteltével sírás, így ki az ágyból, cumi a szájba, vissza az ágyamba, csönd. 5 perc elteltével ismét sírás. Ekkor döntöttem úgy, hogy egyszerűbb, ha a gyerekágy mellett maradok, így az 5 perceket legalább végig bóbiskolhatom… Az 5 percekből 20-ak lettek, de így sem volt erőm visszamenni az ágyamhoz, csak hajnalban, mikor már világos lett. A második éjszaka már jobb volt, de így is a kiságy mellett töltöttem az éjszakát, hiszen értékes másodperceket nem veszíthetek azzal, hogy ki és bebújok az ágyba. A harmadik éjszaka után már nagyon kimerült voltam, de az elszántság megvolt, mondtam is a férjemnek, hogy én ezt végig fogom vinni. Persze a negyedik éjszakát bevállalta – tipikus, hogy ekkor már csak háromszor kelt fel a kiscsaj. Majd elérkezett az ötödik éjszaka, amikor már csak kétszer és pár éjszaka múltán már egyszer sem sírt fel a drágám. Az első olyan éjszaka után, melyet végigaludt, egymást kérdeztük férjemmel, hogy ki hányszor kelt fel a gyermekünkhöz, és mikor tudatosult bennünk, hogy végigaludta az éjszakát, iszonyat boldogság lett rajtunk úrrá, hiszen véghezvittük, amit szerettünk volna, de ehhez kellett egy ilyen tündéri baba, aki kb. egy hét után megértette, hogy neki nem is kell felkelnie.
Mindenkinek nyugodt és pihentető éjszakákat kívánok!
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)