És ilyenkor lép fel az a kellemetlen effektus, hogy speciel azzal az üggyel megbízott unokakorú munkatárs, - ha egyáltalán az orrpiszkálás közben van ideje foglalkozni velünk - kioktat úgy, hogy szégyenkezve kullog el az ember, hogy is kérdezhet ilyet, hiszen a Magyar Köztársaság Alkotmányától a „Nagy Brehm”- ig mindennek a fejében kéne lennie és különben is munkaidőben, hogy merem zaklatni!
Akkor lepődtem meg kellemesen, amikor az orvos által ajánlott egészségügyi sétáim egyikén felfedeztem, hogy támaszpontomtól nem messze a Baross utcában nyílt egy picike számítástechnikai szaküzlet (akkora, hogy két embernek ki kell jönni, hogy egy beférjen). Mindig tele van, akár a déli busz. Műszaki érdekeltségű lévén (62 évesen) tanultam meg használni a számítógépet.
Be is dugtam az orrom az üzletbe, egy kis „nyálcsorgatásra”, - ahol lássanak csodát, előre köszöntek!
A hozzám képest fiatalokból álló csapat (Csaba úr vezényletével) gyógyítgatta a beteg masinákat. Számukra valószínűleg hülye kérdéseimre készségesen válaszoltak, még akkor is hogyha tudták, hogy nem vásárolok épp semmit.
Mikor vásárlási szándékkal mentem be az üzletbe, nem beszélték rám feltétlenül a legdrágább kütyüt, hanem azt ami céljaimnak - no meg a zsebemnek - a legmegfelelőbb.
A mai napig is bejárok az üzletbe, hol vásárolni a nyugdíj adta korlátok miatt módjával valamit, vagy csak egy kis szájtépésre. Ha látom, hogy túl sok a dolguk, akkor elhúzok ,és nem egyszer volt, hogy utánam szóltak, hogy x vagy y nap jobban ráérnek és akkor kölcsönös mesedélutánt tudunk tartani.
Úgy érzem, hogy ezekkel a „mesterekkel” koruk ellenére szót tudtam érteni, jól érezzük magunkat egymás társaságában a nagy korkülönbség ellenére.
És lássanak csodát, odébb vagy két házzal van egy gyógyszertár (leánykori nevén patika), aminek fiatal hölgyekből álló személyzete folytatja szélmalomharcát a sokszor érthetetlen betegekkel. Reggel 7-től este 8-ig. És végig figyelniük kell, mert ha rossz gyógyszert adnak annak beláthatatlan következményei lehetnek. Akik jól viselik magukat, azokhoz mindig van egy kedves, sokszor megnyugtató szavuk. Mint ifjú „Lucrecia Borgia”, időnként titokzatos üvegcséikből, tégelyeikből keverik a kuncsaftnak a nekijárót, mindezt mosolyogva, mind ha nekik nem is lenne semmi gondjuk, bajuk a világon.
Ez csak két kiragadott követendő példa, mert egy kis mosoly után mindjárt vidámabban megy neki az ember a napi szélmalomharcnak.
Szerintem ez lenne a természetes, az eltérő kor ellenére a hasonló életkörülmények, problémák, érdeklődési terület összehozhatná a két korosztályt egymás értékeinek figyelembevételével, tiszteletével (friss tudás, sokéves tapasztalat).
Ha ez megvalósulhatna, sok embernek megkönnyítené a dolgát pro és kontra.
Lehet fiatalok és idősek között megértő kapcsolat? |
Legyen ez hivatal, vagy a magánélet.
Pedig még élünk, minket is érdekelhetnek dolgok, nekünk is lehetnek igényeink ,intézni kell ügyes-bajos ügyeinket stb.
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Válás gyerekkel
Családi költségvetés
joandi
#4
2011. július 29. 18:24:23 | péntek |
Kedves Sándor!
Nagyon egyetértek és tanárként arra törekszem, hogy mint fontos nevelési elv és társadalmi érték tovább adjam az idősek iránti tisztelet és figyelem alapjait. 2011 júniusában indítottunk útjára egy kezdeményezést, ami a generációk közötti együttműködést szeretné szolgálni, nagy öröm lenne, ha tapasztalataival segítené munkánkat. www.orokifjak.blogspot.com Üdvözlettel: Jó Andrea
|
|
|
|
Cintimama
#3
2010. december 08. 11:35:55 | szerda |
Én is tiszteletre és megértésre neveltem a gyerekeimet és jó látni, hogy ők is az ő gyerekeiket. Sokszor én vigyázok az unokáimra és nemegyszer a barátaik is eljönnek. Itt már látok pimaszabb gyereket aki nem tiszteli, hogy idősebb vagyok. Nem fogad szót kihasználja , hogy lassabb vagyok. Elszomorodom sokszor, hogy rohanó, stresszes világunkban mennyire nem nevelik a gyerekeket. Ilyen gyerekből csak olyan felnőttet tudok elképzelni, aki türelmetlenül, lenézően viselkedik egy idősebb kollégájával. Bár meg kell , hogy mondjam én is találkoztam már olyan esettek amikor, pont az idősebb kolléga volt az aki állandóan kioktatta, lenézte a fiatal dolgozót. Szerintem ez is teljesen elfogathatatlan. Sokszor ráeszmélek, hogy kezdek zsémbes lenni, de ilyenkor próbálok egy kis szünetet tartani és elmenni sétálni vagy elolvasni egy cikket. Ahogy öregszik az ember egyre türelmetlenebb...
|
|
|
|
Szuszo
#2
2010. május 04. 10:47:04 | kedd |
Azért az ember néha kellemesen is csalódik, mint írja Sanyi bácsi is. Sajnos, sok múlik a nevelésen, és még minket arra tanítottak bizony, hogy adjuk meg a tiszteletet az idősebbeknek, mint ezt Totya is írta.
|
|
|
|
totya69
#1
2010. május 04. 09:15:35 | kedd |
Be vallom ezeket a cikkeket mindig olvasom, de most nem a szokásos humoros hangú élettapasztalat megosztása a lényeg, hanem a mondanivalója! Én sokszor voltam/vagyok teljesen más korosztállyal együtt és nekem is inkább a fiatalokkal volt nehezebb. Mondjuk én az idősebbeknek mindig megadtam a tiszteletet és ez jól esett nekik!
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)