A keresztelő örömteli, családi ünnepség. Összejönnek a rég nem látott testvérek, nagynénik, unokatestvérek, hogy részesei legyenek a családi boldogságnak, és élőben megszemlélhessék, kezükbe vehessék legfiatalabb rokonukat.
A keresztelő szakrális jelentősége
Az ókorban Keresztelő Szent János végezte az első szertartást, amikor Jézust megkeresztelte a Jordán folyóban. Ez a jelkép a keresztény vallások szerves eleme. A feltámadt Jézus, küldetést ad tanítványainak, Galileában egy hegyre hívja őket és így szól hozzájuk: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté evangéliuma 28. rész, 18-20 vers).
A keresztség egy életre szól. A hívő emberek számára ez egy lehetőség arra, hogy Krisztus tanításainak követője legyen a gyermek és eszerint éljen. A keresztelés által a szülők megteremtik a gyermeküknek a közösségi hovatartozás alapjait is. Tagjává fogadhatja egy gyülekezet, de a keresztyén emberek közössége felekezeti hovatartozás nélkül „családtagként”, azaz testvérként fogja kezelni őt.
A szervezés
Ki legyen a keresztszülő? A választás eshet rokonokra, barátokra. Olyan személyt érdemes választani, akire lehet számítani, vállalja, hogy segít a gyermeknevelésben, és lehetőleg veletek egy városban lakik. A keresztszülőknek nem fontos házastársaknak lenni. Ha nem gyakorolják vallásukat, azért legalább ne akadályozzák a gyermeket a hitéletben.
Az életkor is fontos lehet, hiszen arra is érdemes gondolni, hogy egy idős ember nem tudja végigkísérni a gyermek életét, egészségi állapota miatt pedig korlátozottan tud foglalkozni vele.
Érdemes már 4-6 héttel a keresztelő tervezett időpontja előtt bejelentkezni a lelkészi hivatalban, így meg tudtok beszélni mindent, a lelkipásztor ismerteti veletek és a keresztszülőkkel a keresztség lényegét és a liturgiai tudnivalókat.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Ha igazán meg szeretnétek adni a módját, akkor nyomtatott meghívót küldhettek szét. Ez tartalmazhat egy idézetet a Bibliából, verset, de akár saját szöveget is, egy szép kép kíséretében. Ha nincs erre mód, akkor elég a kör-SMS, E-mail, vagy telefon is.
A vendégséget többféleképpen meg lehet oldani:
Célszerű a nem ott alvós megoldás - helyszűke miatt. Az ebéd lehet amolyan „kondéros” menü, gulyásleves, húsleves, töltött káposzta, desszertnek különféle sütemények. Ha több gyermek is van a vendégek között, érdemes nekik kirántani pár szelet húst, mellé adhattok sült krumplit, krumplipürét, savanyúságot.
Választhatjátok a „svédasztalos” megoldást is, szendvicsekkel, fasírttal, különféle szendvicskrémekkel, salátákkal. Természetesen itt is kerülhetnek az asztalra friss gyümölcsök, sütemények. A szülők felváltva rövid időre visszavonulhatnak a vendégek köréből, ha a gyermeket etetni, altatni kell, a társaság zavaró lehet.
A liturgiáról
A keresztelés rendszerint a vasárnapi istentiszteletek elején zajlik. A csecsemők nem mindig fogadják szívesen a szokatlan környezetet: sok idegen arc, a templom nagy tere, orgonaszó, éneklés, hideg. A baba sírását mindenki megértéssel fogadja. Célszerű ilyenkor a gyermeket az édesanyának tartani, hiszen nála nyugszik meg leginkább, csak a víz öntésekor adja oda a keresztanyának. A keresztelési liturgia felekezetenként eltérő, központi eleme a víz öntése és a fogadalomtétel. A víz jelképesen: élet, áldás, a bűntől való megtisztulás, újjászületés, folytonosság, mint az örökkévalóság. A gyermek a szülők vallását „örökli”, vegyes házasság esetén megegyezés kérdése, nem hívő szülők esetén az adott gyülekezet vallása. A keresztséget egyébként minden felekezet elismeri. A lelkész a gyermek homlokára csepegteti a vizet, miközben ezt mondja: „Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”. A szülők és keresztszülők hitvallást tesznek, azaz elmondják a „Hiszekegy”-et, majd ígéretet tesznek, hogy keresztény hitben nevelik a gyermeket. A lényeg azonban abban van, hogy a szülők komolyan veszik-e azt a fogadalmat, amit a lelkész elmond előttük, mert ha nem, akkor puszta formaság marad az egész szertartás és értelmét veszti. Ha a szülők ezt nem szeretnék, érdemes minél korábbi életkorban hitoktatásban részesíteni a gyermeket. Számos óvodában már van erre lehetőség, de a gyülekezetekben biztosan.
Egyáltalán nem kell szégyellni, ha nem csecsemő részesül a keresztségben. Kisgyermekeket, óvodásokat, iskolásokat, sőt felnőtteket is szoktak keresztelni. Bizonyos életkor után hitoktatásban kell részesülni a gyermeknek, ill. felnőttnek, erről a konfirmáció vagy bérmálkozás keretében fog számot adni. A keresztelés is ekkor történik. Létezik olyan felfogás is, amikor a szülők úgy gondolják, hadd döntse el felnőtt korában a gyermek, miben hisz. Különösen kamaszkorban sok olyan hatás éri a fiatalokat, amelyek életükre károsan ható vallási és egyéb közösségek felé vihetik őket. Ha viszont erre az életkorra elsajátítja a gyermek a Biblia tanításait, az csak hasznára válik, hiszen a társadalmi együttélést szabályozó jogrend is a tíz parancsolatra épül. Jézustól is csak azt tanulhatják meg az emberek, hogyan éljenek együtt egymással szeretetben, békességben és tisztességesen. Ha vallásukat nem gyakorló szülők kereszteltetik meg a gyermeküket, akkor ők a családi hagyományokon túl védelmet, erkölcsi tartást, lelki táplálékot remélhetnek gyermekük számára. Megteremtik annak a lehetőségét, hogy később egy olyan közösség tagjai vegyék őt körül, akik szilárd értékrendet közvetítenek számára, segítik harmonikus személyiséggé válását, megvédik a későbbi káros befolyásoktól, az elkallódástól.
Fotó: mackerziege: Taufe
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)