Csábító játékok - avagy mennyi pénz fér el egy gyerekszobában?

Napjaink legújabb jelensége az otthoni játékraktár

Egy nagypapa így emlékezik vissza gyerekkorára:
„Kisfiú koromban volt egy fából készült markológépem, egy csúzlim, néhány textil-állatom, Sakkészletem, amihez én festettem ki a táblát. Nagyon büszke voltam a doboznyi fémépítőre, a bicskámra, a szerszámostáskámra, (benne igazi csavarhúzó, kalapács, fogók, szögek, csavarok, stb.). a bicikli és a gyerekkönyvek sem hiányoztak az életemből.”

A hetvenkétéves nagypapát csodálkozva hallgatja tízéves unokája: „Nagyapa, tényleg csak ilyen kevés játékod volt?” A kérdés érthető, hiszen, annak, aki közlekedni szeretne Marika szobájában, egy hóekével kellene utat törnie magának.

„Akkoriban tényleg semmit sem hiányoltam. Iskola után rögtön kimentem a szabad levegőre. Játszottam a barátokkal, horgásztunk egyszerű kis botokkal. Ha kellett, új ólat építettem a nyulaimnak. Néha még hegedültem is a szomszédoknak.”  

Lenni vagy birtokolni? - Ez itt a kérdés

A lakbér, rezsi, háztartási költségek mellett nagyon sok szülő felesleges pluszkiadásokat vállal magára, amikor játékot, mobiltelefont és szórakoztató elektronikai cikkeket vesz csemetéjének. Mindezt önként és dalolva teszi, pedig már régóta tudjuk, hogy a gyermek nem az egyre több játéktól lesz elégedett. Sok gyermeket már annyira elhalmoztak mindenfélével, hogy csak rövid ideig tud örülni az újdonsült ajándéknak.

A felesleges játékáradatnak azonban komolyabb mellékhatásai is vannak.
Eric Fromm már 30 évvel ezelőtt megmondta: „el kell döntenie az embernek, birtokolni, vagy élni akar?” Nézetei szerint a birtoklás csak múló megelégedettséghez vezet. A modern használati tárgyakkal csak rövid ideig azonosul használója. Ezeknek, a dolgoknak a legfőbb jellemzője az, hogy elavulnak, és a szemétben landolnak. A birtokolni akaró ember egyéb dolgokat, meggyőződéseit, barátait és szerelmeit is hamar lecseréli. Végül az ember is ezen az elven haladva lecserélhetővé válik. Fromm szerint: „áru lesz belőle a személyiségek piacán.” Nézetei szerint a birtoklási vágyának élő ember a gazdasági szempontokat az egyes ember szükségletei fölé fogja helyezni. Ez a típus kizsákmányolja a természetet, embertársában legyőzni való vetélytársat lát, aligha lesz képes észrevenni a másik ember szorult helyzetét, és ezen nem akar majd javítani sem.

A tinik sokszor fontosabbnak tartják a külsőt, mint a jellemet
Nem túlzás ez az állítás? Talán egyszerűen azt az aggodalmunkat tükrözi, hogy nem szeretnénk, ha a gyermekünk mások után menne, és felületes emberré válna? Számolnunk kell a realitással: serdülő gyermekeinkre veszély leselkedik: könnyen rábeszélhetik őket káros és drága kozmetikai műtétekre, vagy éppen telerakatják magukat tetoválásokkal, piercingekkel.

Az icon kids and youth piac-kutatóintézet 2009-es felmérése szerint a kamaszok 70%-a úgy véli, a jövőben fontosabb lesz a külső, mint a jellem. Ugyanez a felmérés azt jelzi, hogy a 12-18 év közötti tinik már átlagosan 130 termékmárkát ismernek.
 
A serdülők önértékelése jelentős mértékben a fogyasztáson alapul, véli Klaus Hurrelmann szociálpedagógus. A szakember így figyelmeztet: „Ez a megvásárolt önbizalom olyan, mint a homokra épített ház, nem lesz tartós.  Különösen fontos hogy ebben az életkorban egészséges öntudat alakuljon ki a gyermekekben. Nagyon veszélyes a kizárólagosan birtoklási vágyból eredő önbizalom, mert ha egy fiatalnak problémái támadnak, „hátrányos gazdasági viszonyok között nő fel, családi drámákat él át vagy rosszul teljesít az iskolában” beszűkül a fogyasztásra, és rossz irányba vezető kiutakat fog keresni" - figyelmeztet Hurrelmann.

Aki számítógépezik, nem zavar
Ezek után ne csodálkozzatok, ha a fiatalok között egyre többen lesznek olyanok, akik önmagukat az alapján határozzák meg, mijük van. Az ipar milliárdokat költ a kisebb gyermekeket és serdülőket megcélzó reklámokra. A csokiszeletektől a játékkonzolokig semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, hogy kedvük szerint irányítsák a gyermekek kívánságait. Ezért ők aztán erőszakosan meg is próbálják kipréselni szüleikből, amit akarnak. A Nintendo DS-ből 2011-ben már több mint 150 millió darabot sikerült eladni.

De a szülők nem egészen önzetlenül veszik meg a játékszereket és az elektronikai berendezéseket. A kis gézengúz órákig eljátszik az új játékával, vagy a gyereklaptoppal, ami a szülőnek nagyon kényelmes állapot. Nem rohan oda hozzá folyton, nem csinál koszt és rendetlenséget, röviden: nem zavar. Amikor amúgyis folyton időhiányban szenvedünk, pótszereket keresünk magunk helyett utódaink számára. Az ajándékozás és vásárlás gyakori mozgatórugója a szülők rossz lelkiismerete. “Mi hiányozhat még, ha mindene megvan a gyermekemnek?”

Térjünk vissza nagyanyáink korába?

Karácsonykor adjunk csak narancsot, diót, mézeskalácsot a gyereknek?
Születésnapjára pedig kapjon gyapjúzoknit vagy saját készítésű falovacskát? Ezt a megoldást kizárólag valamely merev szabályzatú vallási közösség tagjai, vagy a társadalomból kivonulni készülő emberek választanák.
 
Amit azonban megtehetünk:
“Gyermekeitek figyelmét olyan dolgokra irányítjátok, amelyeket nem lehet pénzen megvenni. Csemetéiteknek újra fel kell fedezniük adottságaikat”

De hogyan tereljük gyermekeink szemléletmódját a helyes irányba?
Nagyon lényeges, hogy elég időt szánjatok rájuk.

Minden egyes közös tevékenység, közös “projekt”, - legyen az egy asztaldísz elkészítése - többet ér, mint bármilyen újabb és újabb játékcsoda. A gyerekek nem mindig csak játszani akarnak. Szeretnék hasznossá tenni magukat a család számára, emellett ki szeretnék venni részüket a felelősségvállalásból is. A kisebb gyermekek még töretlen lelkesedéssel segítenek: (Porszívóznak, öntözik a virágokat, etetik állataikat). Az idősebb gyermekek már zsebpénzüket is gyarapíthatják kisebb szolgáltatásokkal: Lenyírják a füvet, öntözik a szomszéd kertjét, etetik macskáját, amíg ő szabadságon van, és vigyázhatnak kisebb gyermekekre is. Ezáltal amúgy mellékesen megtanulják, hogy a pénz nem a bankautomatákban készül, meg is kell érte dolgozni, és ha szeretnének megvásárolni egy nagyobb értékű holmit, arra bizony spórolni kell.

Miközben másnak adsz, te is gazdagodsz

Aki egy jó cél érdekében aktivizálja magát, az ellenállóbb lesz, kisebb lesz az esélye, hogy beszippantja a fogyasztói társadalom örvénye. De ne gondoljatok valami nagyon időigényes foglalatosságra: Énekléssel, kis furulyakoncerttel örömet lehet szerezni olyan idős embereknek, akik otthonban laknak. Talán a középiskolában bevezetett önkéntes munka is segíti a fiatalok szemléletváltását. Rádöbbennek majd, hogy az élet napos oldalán túl vannak segítségre szoruló, beteg emberek is. A közösségben végzett önkéntes tevékenységek szórakozást is jelentenek a fiataloknak.

Egyszer majd beteljesednek Eric Fromm víziói, aki a birtoklási szenvedély helyett egy tartalmas életet kívánt, ahol az emberek közötti ellentéteket felváltja a szolidaritás. Olyan társadalmat képzelt el, melynek legfőbb célja az emberi szenvedés megszűntetése és az általános jólét biztosítása.

Figyelem, játékmentes zóna!

Az életet játékhegyek nélkül is lehet élni, ám ezt csak akkor veszi észre a gyerek, ha egy időre lemond róluk. A legfontosabb és legmegrakottabb játéktartókat leviheted a pincébe, a számítógépet, Nintendót is ki lehet kapcsolni egy időre, - természetesen, miután ezt megbeszélted a csemetéddel.  
Alternatívaként kínálj nekik korosztályuknak megfelelő közös tevékenységeket:

• A parkban ágakból kirakhattok egy emberkét.
• Kiránduláskor a patakparton figurákat tehettek ki lapos kavicsokból.
• Gallyakból, parafa dugókból tutajt készíthettek, rajta papírvitorlával.
• A tengerimalacnak barkácsolhattok egy új ketrecet, lecsiszolhattok egy régi komódot, amit azután szép színesre festetek.
• Lehet madárkereső túrát szervezni vezetéssel vagy önállóan, határozó könyvvel a kézben.
• Gyűjthettek rovarokat, hogy aztán a nagyító alatt tanulmányozzátok őket.
• Préselhettek virágot.
• Készíthettek dobot.
• Közösen kidekorálhatjátok a gyerekszobát.
• Együtt süthettek egy cifra tortát, vagy éppen aprósüteményeket kis formákkal kiszaggatva, melyekről képeket is készíthettek.

A kis művészek órákig el tudnak szöszmötölni egy barkácsolásra előkészített asztalon: Oda teszel nekik ollót, papírt, színes papírlapokat, ceruza és festékkészletet, hurkapálcákat, leveleket, csillogó papírt, meg ami még eszedbe jut.

A Könyv a fogyasztói szemlélet természetes ellensége

Ha idejében könyvmolynak neveled a gyermekedet, megelőzheted nála az örökké kapni akarás vágyát. Óvodás korban sokat olvass neki. A mesék fantáziavilágba vezetik el a kicsiket, de nem butítják el, és nem lehet őket túladagolni. Amikor már tud olvasni a gyerek, felváltva is felolvashattok rövid történeteket. (Emellett erősen korlátoznod kell a képernyő előtt töltött időt). Megéri, mert egy idő után már magától fog nyúlni a könyvek után. Ha mégsem lenne könyvrajongó a gyermeked, minden egy izgalmas olvasmány társaságában eltöltött óra nyereség lesz. Ellenáll majd a fogyasztói társadalom trükkös csapdáinak.

A szülői szeretet olykor nemet is tud mondani

Természetesen nem fogod tudni csemetédet százszázalékosan megszabadítani a kapni akarástól, amire nincs is szükség. Néha azért megéri vállalnod egy kis átmeneti népszerűtlenséget. Megtagadhatod, vagy elutasíthatod pl. azt a kérést, amikor a gyerek csak egy bizonyos pudinghoz, vagy cipőmárkához ragaszkodik.  Ezzel a hozzáállással magadat is rá fogod szorítani, hogy ne vásárolj elhamarkodottan. Sok anyuka attól fél, hogy egy bizonyos termék megvásárlásával kinyitja Pandora szelencéjét, és ezután egyik kívánságot a másik után kell majd teljesítenie. Gondold végig, milyen nagy teher lenne ez a sok kiadás egy háromgyermekes család esetén! Léteznek olyan családok is, ahol nincs sem Gameboy, Nintendo Wii, vagy Nintendo DS. Mindenki tudja, milyen káros testi, lelki, szellemi következménye van annak, amikor egy gyerek órákig a képernyőre mered. Ha jobban megnézitek, ijesztő is!

A rokonok ajándékozókedve ésszerűsíthető

Kis ügyességgel megelőzhetitek, hogy a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, keresztszülők felesleges haszontalanságokkal halmozzanak el benneteket. Lássunk néhány ötletet: Az ajándékozás tervezhető: Készítsetek két listát:

• Mire van szüksége a gyereknek
• Mit szeretne

és ezt adjátok a rokonok kezébe.
Van olyan család, ahol csak a szülők vesznek játékot, a nagyszülők múzeumi, állatkerti, uszodai belépővel ajándékozzák meg a gyermeket. Ez kissé még szokatlan megoldás, de rá lehet őket beszélni.

Egy másik megoldás lehet, hogy ti veszitek meg az összes ajándékot, a rokonok pedig kiválaszthatják, mit fizetnek ki ezek közül. Praktikus módszer lehet az is, ha pl. egy drágább ajándékot, szeretnétek, és nem bírja a költségvetésetek, akkor megkéritek a rokonokat, hogy adják össze a szükséges összeget.

Beszéljetek a pénzről

Ti vagytok itt is a példakép. Ahogy ti bántok a pénzzel, ugyanúgy fog tenni a gyermek majd felnőttként. A gyermekek nagyon éles tekintettel figyelik, milyen szerepet kap a fogyasztás a ti életetekben. Nem árt, ha utódaitok néha tanúi lesznek, amint egy tervezett vásárlás előtt a termék mellett vagy ellen érveltek, esetleg lemondtok róla, mert nincs rá keret. Az sem árt, ha elmagyarázzátok neki, miért nem vettetek meg egy dolgot, mondjuk azért, mert nem tartottátok fontosnak.

Szemléletformáló hatással bír az a példaadó magatartás is, amikor nem tesztek negatív megjegyzéseket azokra az ismerősökre, akiknek kevés a pénzük. Akiknek pedig sok van belőle, nem kell őket agyondicsérni csupán azért, mert egy különlegesen szép autót, vagy házat engedhettek meg maguknak. Ezzel a példátokkal erőssé teszitek a gyermeketeket, így nem fogja tudni senki elhitetni vele, hogy a vásárlás boldogít.

Fotó: CBS: Pimboli & Diddlina in Love!