Vegyes házasságok gyermekei - gondolatok a kétnyelvűségről
Kétnyelvű gyermek édesanyjaként és nyelvtanárként próbálom az alábbiakban arra buzdítani a vegyes házasságban született gyermekek szüleit, hogy éljenek e ritka lehetőséggel és tanítsák meg gyermekeiket mindkét nyelven beszélni, gondolkodni, élni!
Mi a nyelv és mi a kétnyelvűség?
A nyelv, mint mindannyian tudjuk, a gondolkodás, a beszéd és a cselekvés eszköze. A nyelv nem csupán arra szolgál, hogy másokkal kapcsolatot tudjunk teremteni, hanem arra is, hogy képesek legyünk saját magunkat megérteni. A nyelv saját lényünkre hat vissza.
Tehát amikor kétnyelvűségről beszélünk (két nyelv természetes birtoklásáról), akkor ez alatt nem csak azt értjük, hogy valaki képes két nyelven beszélni, hanem azt, hogy a világot és saját magát kétféleképpen közelíti meg, két világfelfogás szerint értékeli.
Kétnyelvűség kialakulásáról beszélünk akkor, amikor a két nyelvet természetes környezetben, a mentális fejlődéssel egy időben sajátítja el valaki.
Miért legyen kétnyelvű a gyerek?
Két különböző nemzetiségű szülő gyerekének nem lenne feltétlenül szükséges, hogy két nyelven tanuljon beszélni, abban az esetben, ha az idegenbe szakadt szülő beszéli a helyi nyelvet.
Mégis ajánlatos, hogy megtanulja a másik nyelvet is, mert csak így tud szoros, teljes kapcsolatot kialakítani a „külföldi” szülővel, a külföldön élő rokonokkal, barátokkal. Ugye el tudjuk azt képzelni, mit él át egy nagyszülő, ha az unokájával csak tolmács segítségével tud beszélgetni!?
Mikor kezdjünk hozzá?
Ahhoz, hogy valaki kétnyelvűvé váljék, nagyon fontos a második nyelv elsajátításának módja és az életkor. A második nyelvnek nem szabad fordításnak hatnia, önálló gondolati és beszédkészségi egységnek kell lennie; ezért nagyon fontos, hogy gyermekkorban kell elkezdeni mindkét nyelv tanulását. Közhelynek számít, hogy a gyerekek sokkal nagyobb könnyedséggel tanulnak, mint a felnőttek, kevésbé félnek attól, hogy nem jól fejezik ki magukat, mernek helytelenül kimondani szavakat. Egy felnőtt megtanulhat egy idegen nyelvet úgy, hogy uralja azt, bármilyen helyzetben használni tudja, mindazonáltal kiejtése, hanghordozása soha sem lesz tökéletes; ritka, hogy teljes egészében megértse és átélje a szavak érzelmi mélységét, kulturális utalását, emlékeztető hatását, vagyis mindazt, amit egy nyelv az „azonnali” értékén kívül mutat.
Miért születésétől kezdve tanítsuk mindkét nyelvet?
Egy gyermek elméletileg meg tud tanulni bármilyen nyelvet. Faji, öröklődéshez köthető adottságok nincsenek e téren. A gyermekek tisztán utánzási alapon tanulják a nyelvet. A felnőtt is megpróbálja ugyanezt tenni az idegen nyelv tanulásakor, de nehézségekbe ütközik; nem azért, mert nem tudná a szavakat megfelelően kiejteni, hanem egyszerűen azért, mert nem képes arra, hogy hallja a kiejtésbeli különbségeket.
Egy gyermek az anyanyelvvel párhuzamosan tanult második nyelvet, vagy kisgyerekkorban tanult idegen nyelvet ugyanúgy tanulja, mint az anyanyelvet. Beszélve tanul, utánozza azt, amit hall, kísérletezik a mondat- és szószerkezetekkel, ismétli azt, amire megerősítést kap, elhagyja azt, amire nem kap visszaigazolást. A nyelvhasználat során kristályosodik ki nála a helyes nyelvtani szerkezetek elsajátítása. És ehhez időre van szükség. Ezért kell minél előbb elkezdeni!
A következetesség és határozottság fontossága
A gyermek csak úgy fogja elsajátítani mindkét nyelvet, ha a szülök következetesek, vagyis tudatosan saját nyelvüket használják a gyermekkel való kommunikációban. Mindig és mindenhol. A nyelvek váltogatása nélkül. Az első évek a legfontosabbak! Az újszülött hozzászokik ahhoz, hogy szükséges az, hogy ő két nyelven értsen és kommunikáljon, ezért kiszakíthatatlanul részévé válik a két nyelv. Mert mit is szeretne a gyermek elérni? Azt, hogy meg tudja magát értetni, kíváncsi arra, amit neki mondanak, szüksége van arra, hogy őt is megértsék, hogy ki tudja fejezni kívánságait, panaszait, örömét. Ha azt tapasztalja, hogy a számára fontos személlyel csak az adott nyelven tudja megértetni magát, akkor a személyes kötődésből fakadó megértési és megértetési vágy olyan erős lesz, hogy szép lassan és fokozatosan beépülnek az adott nyelv elemei az elméjébe.
Hogyan éli meg a kétnyelvűséget a gyermek maga?
A gyermekeknél minden szó, legyen az anyanyelvi vagy idegen, egy önálló, összefüggő valóságot jelent. Ezért képesek egyszerre több nyelvet elsajátítani. Nem arról van szó, hogy egy felnőtt nem képes egy idegen nyelv elsajátítására, de mindenesetre soha sem lesz olyan belső tartalma nyelvtudásának, mintha azt gyermekkorában tanulta volna meg, a tanult idegen nyelv megmarad egy külső eszköznek, amely nem válik sajátjává.
Abban az esetben, amikor egy gyermek egynyelvű társadalomba születik bele, de ő kétnyelvű, akkor az ő helyzete gyökeresen különbözik társaiétól. A kisgyerekek azonban nem szeretnek különbözni a többi gyerektől, ezért nem szívesen használnak a társaikétól eltérő nyelvet sem.
Vigyázzunk! A gyermeket soha sem szabad kényszeríteni arra, hogy egy bizonyos nyelven beszéljen, nem szabad azzal büntetni, hogyha a másik nyelven szólal meg, akkor úgy teszünk, mintha nem értenénk. Ez csak ahhoz vezet, hogy a gyerek megtagadja az adott nyelv használatát. Minden szülő maga dönti el saját belátása szerint, hogy milyen nyelven beszél a gyermekéhez, de kényszerítenie nem szabad a gyermeket, hogy ugyanazon a nyelven válaszoljon, főleg mások előtt, társaságban.
A kétnyelvűség gyakorlati haszna és egyéb előnyei
A kétnyelvűségnek, a gyakorlati hasznán kívül – a gazdasági, politikai integráció megköveteli a nyelveket beszélő tolmácsok, nyelvtanárok, fordítók egyre növekvő arányát ; a diplomácia területén a többnyelvűség elengedhetetlen feltétel a nemzetközi kapcsolattartáshoz; az ipari és kereskedelmi ágazatokban a többnyelvű szakemberek kamatoztatni tudják nyelvtudásukat – egyéb, kevésbé kézzelfogható előnye is van. A kétnyelvűség magával hozza az előítélettől való mentességet, a más népek, szokások felé tanúsított nyitottságot, szélesíti a világlátást, váratlan helyzetekben találékonyságot biztosít, rugalmas észjárást eredményez. Végül, és talán ez a legfontosabb, gazdagítja a személyiséget, amely a két nyelven keresztül két kultúra, két irodalmi múlt és jelen, két életstílus képviselője lesz.
A vegyes házasságban született gyermekek személyisége gazdagodik a két nyelv által abban az esetben, ha mindkét szülő tiszteli és elfogadja a másik nyelvét és kultúráját. A két nyelv természetes módon, feszültségek nélkül fog bennük élni.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Ahány nyelv, annyi ember |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Okosító agytorna - az edukinesztetika 2. rész
Ragazza1
#13
2011. március 17. 10:13:16 | csütörtök |
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy újra írtál. Az előző válaszomban is kihangsúlyoztam, hogy a döntés szabad. Nem állt szándékomban ítélkezni, csupán a látszat mögötti oldalt próbáltam megvilágítani. Én is 13 évig éltem külföldön, kisfiam is ott született, de én mindig magyarul beszéltem vele és teszem ezt továbbra is. Igaz, ő vegyes házasságban született, így van módja gyakorolni a másik nyelvet is. A bilingvis személyeknél nagyon fontos a kommunikatív kompetencia szintje a különböző nyelveken: " A kommunikatív kompetencia... nemcsak a nyelvi kódok, az elvont szabályok ismeretét foglalja magában, hanem azt a tudást is jelenti, amely képessé tesz bennünket arra, hogy meghatározott helyzetekben e helyzetnek megfelelően használjuk a szóban forgó kódokat. A nyelvi kompetencián túl tehát tehát az a társadalmi és kulturális tudás is beletartozik, amely alapján a beszélő használni és társadalmilag értelmezni is tudja a nyelvi formákat." ( Bartha 1999 ) Ez a természetes nyelvtanulás során kikerülhetetlen! Ebből is látható, hogy egy nyelv nem csupán szavak és kifejezések összessége, amelyeket adott nyelvtani szabályok alapján használunk. Sokkal több ennél. Nem vitatkozom azzal, hogy választásod helyes-e vagy sem, azzal sem, hogy erdményes-e vagy sem. Személyes tapasztalatom alapján, abban az esetben, ha egy szülő nem anyanyelvén beszél a gyermekével, a fent említett többlet töltet átadásának hiányát látom, ami a kommunikatív kompetencia szintjének rovására megy. Szeretettel ajánlom Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkédései c. könyvét
|
|
|
|
szzsu
#12
2011. március 16. 22:21:00 | szerda |
Kedves Annamária,
Köszönöm a válaszod, de még egy pár dolgot szeretnék hozzáfűzni a témához. Én több, mint 1O évig külföldön éltem, több helyen is, rengeteg különböző nemzetiségű emberrel, családokkal találkoztam. Máshol teljesen normális, hogy a gyerekek nem 2 hanem 3 akár 4 nyelvet is beszélnek már kiskoruktól (nem feltétlenül vegyes családban). Ez semmi pluszt nem jelent, semmilyen előnyt csak egyszerűen hétköznapi dolog. A hagyományok, kultúra őrizete fontos, de sok esetben akkor sincs jelen, ha a gyermek 1 nyelvű. Azt, hogy ki mit tart meg ezekből maga dönti el. Tapasztalatom szerint (itthoni) a hasonlóan nevelt gyermekek egy bizonyos kor után - amikor a szókincsük már megfelelő- nem keverik a nyelveket, tökéletes használják a megfelelőt a választott személlyel. Kisfiam például nagyszüleihez sosem szól angolul, viszont a gyerekcsoportban akikkel összejárunk a nyelvhasználat miatt, a barátainkkal és itthon, igen. Nem hóbortként döntöttem a kétnyelvűség mellett, hanem azért, hogy a kétnyelvi kommunikáció teljesen hétköznapi dolog legyen és ne a magyar oktatási rendszerben... küszködjön majd vele évekig. Lehetne tovább ragozni, de igazából a nagyvilágban ez egy elfogadott, szót sem érdemlő kérdés. Viszont attól szép színes ez a világ, hogy mindenki szabadon gondolkodik és dönt.
|
|
|
|
Ragazza1
#11
2011. március 16. 06:25:29 | szerda |
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy hozzászóltál és egy másik oldalról is megvilágítottad a kétnyelvűség kérdését. Minden szülő szabadon dönti el, hogy milyen nyelven beszél gyermekével! Véleményem azonban továbbra is az, hogy leghelyesebb, ha mindenki anyanyelvén teszi ezt. A legveszélyesebb azonban a nyelvek keverése, hiszen a gyerekben az alakul ki, hogy mondanivalóját mondhatja éppen olyan nyelven, ami eszébe jut, akár egy mondaton belül is keverheti a magyar és angol szavakat. Ez később nehézségeket okozhat neki. Nem alakul ki benne a szóhoz kötött fogalomkép. A nyelvtanulás, soha se feledjük, nem önmagáért való dolog, a nevelés hosszú távon meghatározza gyermekeink életét. A kétnyelvűség nem azt jelenti, hogy valaki képes elmondani és leírni ugyanazt a dolgot két nyelven! Mint ahogy a cikkben is megemlítettem a kétnyelvűség két nyelv természetes birtoklását jelenti. Két világkép kialakulásáról van szó. Nem csupán arról, hogy valaki két különböző nyelven képes kifejezni ugyanazt a világot, hanem arról a képességről, hogy értelmesen és eredményesen tud mozogni a két nyelv képviselte világban. Meg tudom érteni, hogy a jóindulat vezet téged, szeretnéd, ha gyermekeid előnyökkel indulnának neki az életnek, de én talán a nyelvtanítás egy másik módszerét választanám a te esetetedben.
|
|
|
|
szzsu
#10
2011. március 15. 23:07:05 | kedd |
Kedves Annamária,
Én nem csak a vegyes házasságokban látom ennek értelmét, hanem egy jó nyelvtudással rendelkező szülőnél is. Mi is kétnyelvűnek neveljük a kicsiket (már amennyire a kisebbet -3 hónapost lehet ), de a 3 éves kisfiam mindent ért, kommunikálni azt a nyelvet használja ami éppen könnyebben jön neki. A férjem beszél angolul (ha a fiam úgy szól hozzá), de többnyire inkább magyarul velük, én a nap nagy részében angolul de akár magyarul is. Az elején nagyon nehéz volt visszajelzés nélkül ( a gyerek részéről) és a többi szülő fejrázása közben ezt véghezvinni, de nagyon örülök, hogy sikerült mert megvan a gyümölcse . Kitartást kívánok mindenkinek aki hasonlóan teszi! Zsuzsa
|
|
|
|
Ragazza1
#9
2011. március 15. 19:21:22 | kedd |
Kedves Audreyenn!
Nagyon érdekes a hozzászólásod, köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy nincsen könnyű helyzetben a 3 éves kislány, hiszen 4 nyelv egyszerre nem kis feladat! De azt hiszem, hogy meg fog bírkózni vele az apróság. Minden a szülők ügyességén múlik. Abban az esetben, ha következetesen használják anyanyelvüket a kislánnyal való kommunikációban, akkor el fogja sajátitani ezeket a nyelveket. Az angol, ami a szülők közti közvetítő nyelv, nem fog olyan könnyen sajátjává válni, hiszen nincsen semmi ösztönző erő, ami e nyelv használatára kényszerítené. A magyar nyelvet, abban az esetben, ha hosszabb ideig Magyarországon marad a család, meg fogja tanulni, hiszen csak így tudja majd magát megértetni társaival, a nevelőkkel. Az a tény, hogy egyelőre keveset jár óvodába, valóban nem segíti a magyar nyelv tanulását, de ez csupán idő kérdése, és ha iskolába is hazánkba fog járni, akkor az a "veszély" is fennáll, hogy a magyar lesz a fő nyelve. Azt gondolom, így látatlanban, hogy a kislány intelligenciájával kapcsolatos megállapításod pontosan annak az eredménye lehet, hogy több nyelvvel, kultúrával ismerkedik egyszerre, ami egy nagyon nyitott, érdeklődő személyiséget eredményez. A több nyelvet beszélő gyermekek logikai gondolkodása is sokszor fejlettebb az egy nyelvet beszélő társainál. De ez nem azt jelenti, hogy okosabbak, csupán azt, hogy nagyobb edzésben tartják agytekervényeiket. Természetesen a kislány, akiről írsz, emellett rendelkezhet nagyon jó képességekkel is. Örülök, hogy írásom felkeltette érdeklődésedet, amennyiben további kérdésed van, vagy szeretnéd megosztani velem nevelői tapasztalataidat, szívesen veszem!
|
|
|
|
Audreyenn
#8
2011. március 14. 15:55:43 | hétfő |
Kedves Annamária!
Engem is foglalkoztat a téma, amiről cikket írtál, és hasonlóképp gondolkodom róla, mint te. Szeretném megosztani veled egy tapasztalatomat, és persze a véleményed is érdekel. Az ősszel egy magánoviban dolgoztam óvónőként, és volt egy 3 éves kislány a csoportomban, akinek különböző nemzetiségű szülei vannak, de egyikőjük sem magyar. A szülők az anyanyelvükön beszélnek a gyermekkel, egymással angolul kommunikálnak. A kicsihez az oviban magyarul beszéltünk (a szülők kérése volt). Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyermek az adott nyelveket milyen szinten használja, illetve hogyan viszonyul hozzájuk. Az anya nyelvén kommunikál legtöbbet és legszívesebben, az apjával jóval kevesebbet beszél. Ez nyilván a kötődés erősségére is utal. Angolul senki nem kommunikál a gyermekkel, mi kipróbáltuk az oviban, de látszólag nem érti jobban, mint a magyart. A magyar nyelvet megérti, de csak nagyon ritkán szólal meg, jellemzően kisebb közösségben. Csak szavakat mond, mondatokat nem. (Úgy tudom, mostanában egy héten kb. egy napot van oviban, ami nem segít a helyzetén.) Előnye a kislánynak, hogy nagyon okos, így talán könnyebben veszi az akadályt, mint mások. Kíváncsi vagyok mi a véleményed erről a három éves kisgyermekről, aki négy nyelvet hall maga körül naponta.
|
|
|
|
Ragazza1
#7
2011. március 12. 12:08:50 | szombat |
Kedves Anikó!
Személyes véleményem az, hogy amennyiben egy szülő gyermeke születésétől kezdve nem anyanyelvén kommunikál vele, többet veszít, mint nyer. Már kisgyermek korban el lehet kezdeni a játékos idegennyelv-tanítást, de ez nem azt jelenti, hogy a gyerek kétnyelvű lesz. Egy nyelv, mint ahogy a cikkben is érintettem, több, mint a szavak és kifejezések eszköze. A nyelv önmagunk meghatározója. Amennyiben egy magyar család nem tudja megteremteni azt a kulturális, hagyományokra visszatekintő, fogalmakhoz érzéseket, évszázadok során kialakult tradiciókat kapcsoló töltetet, az idegen nyelv nem válik anyanyelvvé. Kár lenne önmagunktól és gyermekeinktől elvenni annak a bensőséges kapcsolat kialakulásának lehetőségét, amelyet esetleg elvennénk, ha nem anyanyelvünkön beszélnénk hozzá. Szerintem túl nagy áldozat, nem éri meg. Én mindenképpen a kétnyelvűséget támogatom, de csak abban az esetben, ha a szülők különböző anyanyelvűek. Köszönöm hozzászólásodat, remélem segítettem.
|
|
|
|
Lelani
#6
2011. március 12. 11:29:55 | szombat |
Kedves Annamária!
Akkor tehát, ha nem anyanyelvünk az idegen nyelv, te nem javasolnád a kétnyelvűséget? Vagy ha igen, akkor is folytatnunk kellene az idegennyelvű kommunikációt, mikor már elért egy megfelelő szintet (a felejtés elkerülése végett)? Megvalósítható-e ez egyáltalán egy tiszta magyar családban? L. Anikó
|
|
|
|
Ragazza1
#5
2011. március 12. 08:52:13 | szombat |
Kedves Netti66!
Köszönöm szépen a hozzászólást. Nagyon nehéz lesz röviden válaszolni a kérdésedre, de megpróbálom. Mint ahogy a cikkben is kifejtettem, kétnyelvűségről akkor beszélünk, amikor vki kétnyelvű makro- vagy mikorkörnyezetbe születik bele és a két nyelvet a mentális, természetes fejlődéssel együtt sajátítja el. A te esetetben nem erről van szó. Teljes mértékben egyetértek azzal a döntéseddel, hogy nem beszéltél németül gyermekeiddel születésüktől fogva, hiszen nem vagy német anyanyelvű, így a szavakon túli érzelmi, kulturális töltetet nem tudtad volna átadni, legalábbis nem olyan mértékban, mint magyarul. Mivel a gyermekeid nemzetiségi iskolába járnak, nem látom annak a veszélyét, hogy ne tanulnák meg jól az adott idegen nyelvet. Az, hogy nem szeretnek németül beszélni veled, az abból adódik, hogy téged nem azonosítanak a nyelvvel, így számukra ez egy természetellenes kapcsolattartási mód. Ha lehetőség van rá, próbáld német anyanyelvű gyerekekkel megismertetni őket, így kényszerítve lesznek a német nyelv használatára. Semmiképpen sem tartom jó megoldásnak, hogy párodnak fordítod a szituáció-játékokat, mert ez csak megerősíti a gyermekeidben a "nyelvlecke" jelleget. Próbáld ezt akkor alkalmazni, amikor párod nincsen jelen. Nem kell erőltetni azt, hogy németül válaszoljanak, hidd el, ha olyan helyzetbe kerülnek majd, amikor nincsen más választás, akkor előveszik nyelvtudásukat. Semmiképpen sem javaslom, hogy ezután csak németül beszélj velük, mert ez pszichikai törést jelenthet számodra is és gyermekeid számára is! Olvass nekik sokat németül, a nagyobbik gyermek már egyedül is forgathat német könyveket, meséket. Jó dolog a német nyelvű net-es játékok, játékos feladatok letöltése, ezt ajánlanám továbbra is. Remélem tudtam segíteni, ha vannak még kérdéseid, szívesen válaszolok azokra is!
|
|
|
|
Netti66
#4
2011. március 11. 12:12:09 | péntek |
Kedves Annamária!
Nagyon hasznosnak találom a cikked. Én is tanácsot szeretnék kérni tőled. Amikor gyermekeim elkezdtékmondogatni az első szavakat, azt mondták a barátaim és a párom is, miért nem beszélek hozzájuk németül. Nyelvtanár vagyok és sajnos csak 14 éves koromtól kezdtem el a nyelv tanulását. Annak idején még negyediktől kötelező volt az orosz is. Hatalmas pszichés ellenállást éreztem, hogy a saját gyerekemmel idegen nyelven beszéljek. Úgy éreztem, ha megteszem, láthatatlan fal húzódik közöttünk. Ezt erősítették bennem azok a cikkek is, amelyek a korai nyelvtanulás ellen szóltak. Most 6 és 9 évesek, nemzetiségi iskolába járnak, heti 5 nyelvórájuk van. Csak iskolás koruk óta tanítom nekik a nyelvet. Otthon szoktunk "németül" reggelizni, öltözködni, boltosat játszunk, gyakoroljuk a verseket, dalokat, amiket tanulnak és segítek a házi feladatban. A netről is szoktam leszedni nekik játékos feladatlapokat. Mindezek ellenére nehezen szólalnak meg. Ráadásul a páromnak sokszor fordítanom kell, mit mondtam a gyerekeknek. Kérnék egy kis módszertani segítséget, hogyan érhetném el, hogy spontán tudjunk kommunikálni és ne azt érezzék, már megint németórán vannak? Vagy inkább most kezdjem el, hogy nem szólok hozzájuk magyarul, csak németül?
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)