Nemrég olvastam véletlenül az Óz, a nagy varázsló történetét. De mivel semmi sem véletlen, és van szinkronicitás, úgy tűnik, hogy nagy szükség volt egy fontos tanulságra az életemben - és jött az edző is hozzá, Frank Baum, a történet szerzője.
Óz a nagy varázsló egy történet, amely gyerekeknek íródott ... mindenki tudja. De ez egy kis tanulságos történet a felnőttek számára is.
Úgy kezdődik, mint egy átlagos nap az életünkben: ahogyan hurrikánszerűen megfognak a történések, a teendők, ahogyan váratlan események közepén találjuk magunkat, ahogyan ezek felborítják életünket... Valahogy így történt Dorothyval is... akarata ellenére a hurrikán felemeli, elviszi messze az otthonától, összevisszasság van körülötte és még ugyanazon a napon egy rossz varázslót is megöl.
Úgy gondolom, Frank Baum egy nagy coach. A mesében Dorothy egy naív kislány, akinek szüksége van egy megoldásra a problémájához, haza akar találni, Kansasbe. De persze, semmi sem egyszerű, Dorothy elfogadja egy varázsló tanácsát, amely a Smaragd Városba küldi Ózhoz, a nagy varázslóhoz, mert csak ő segítheti haza.
A hazavezető út? Problémák-Megoldások
Dorothy útnak indul a jó varázslótól kapott cipőben, a hűséges Toto kutyával. Az úton Dorothy rájön, hogy nincs egyedül, másoknak is vannak problémáik, találkozik új útitársaival, a Bádogemberrel, a Gyáva Oroszlánnal és a Madárijesztővel.
Ki nem ismerné fel ezeket az útitársakat a mindennapi életben? Mindegyikük azt hiszi, hiányzik valami az életéből, hogy enélkül nem tudnak kiteljesedni és hogy ezekre a megoldást Óz, a nagy varázsló tudja megadni. A madárijesztő agyat szeretne, több észt, az Oroszlán bátorságot kérne, a Bádogember szívet, érzelmeket szeretne.
Hány olyan helyzet volt az életünk során, amikor úgy éreztük, bár több eszem lett volna, vagy nagyobb szívem, több bátorságom… Biztos sikerült volna már eddig elérni a céljainkat… biztos jobb döntést hoztunk volna... megértőbbek lehettünk volna…
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Ez az a három tulajdonság, amelyeket vagy túlzottan használunk, és azért nem jó, vagy sehogy sem, és azért nem jó, vagy felváltva mikor sokat, mikor keveset… Ezek hárman nagyon fontosak a számunkra, ugye?
Gyakorlat - írják le: "Érzem, hogy az életem teljesebb, boldogabb lehetne, ha lenne……"(Írják le, mire van szükségük, és vizsgálják meg tényleg, hogyan és hol szerezhetőek meg).
Mint Dorothynál és három utastársánál, barátjánál is, az érzés, hogy csak akkor teljes az élet ha van valamid, arra késztet bennünket, hogy várjunk, aztán ez az érzés leblokkol minket. Beragadunk.
Mi mindent képesek vagyunk kibírni, elfogadni annak reményében, hogy a helyes úton járunk, s megvalósítjuk álmainkat... valójában sokszor egy helyben állunk, nem látunk ki, szenvedünk. Az akaratunk az, amely szenved, mert bezártuk. Vakságra kényszerítettük.
Néha kell valaki, aki útba igazít, mint ahogyan Dorothyt is. Kell valaki, aki elmondja, hogy nem egyszerű kaland vár ránk, de hogy ott a végén megtaláljuk, amit nagyon akarunk. Utunk során persze varázslatos, új embereket, helyzeteket, kompetenciákat fedezünk fel, és ettől érezzük majd azt, hogy nagyszerű feladat volt, hogy sok-sok új tapasztalatra tettünk szert. Beértünk a célba.
A valóság akár csak a mese, hogy amikor Dorothy és a barátai odaérnek Ózhoz, megtanulják a legfontosabb leckét: Már korábban is megvolt Mindenük, amit a Varázslónál kerestek.
"A legfontosabb üzenet az, hogy mindaz, amit keresel, már benned van. Ez egy metafora arról, hogy tanulhatod meg, hogy bízzál a válaszaidban."
(S.Tóth Márta, coach, mediátor, Lineo International Consulting Kft).
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)