Egy kerámia műhelyben dolgoztam, a kiégetett tárgyakat festegettem. Ezzel nem is volt sok gond, egészen a fűtés szezonig, amikor hamar lehűlt a műhely és villanyt is kellett gyújtani. Ez különösen azért volt drága megoldás, mert noha termeltem a keramikusnak, de sokszor csak miattam kellett befűteni egy egész épületszárnyat.
Egyik elhúzódó egyetemi elfoglaltságom miatt igen későn értem a műhelybe, hiába voltam friss és tettre kész, főnököm már koncentrált volna a családi életre. Akkor javasoltam, hogy adja oda a munkát, hazaviszem, reggelre visszaviszem. Így is lett, a munka elkészült, nem kellett felfűteni a műhelyt, egy ember kedvéért égetni a villanyt. Reggel pedig már vitte is partnereinek a kész portékákat.
Otthonunkban általában akkor is megy a fűtés, ha nem vagyunk otthon, hanem valahol máshol dolgozunk. Otthonunkban sok olyan kiadás van, ami állandó, ami fix, amit akkor is ki kell fizetni, ha nem vagyunk ott.
A távmunka nagyszerűségét abban (is) látom, hogy különféle rezsiköltségeinket maximálisan kihasználjuk, ugyanakkor egy másik helyen nincs szükség irodabérlésre, újabb számítógépek megvételére (ma már majd minden háztartásban legalább egy számítógép ugyanis biztosan van). Nem kell dupla infrastruktúrát kiépíteni, komplett irodákat, műhelyeket berendezni, hiszen az otthonunkban ma már minden van, amit akár pénzszerzésre is tudunk használni.
Úgy tudunk otthon dolgozni, hogy magunknak nem termelünk extra rezsit, viszont pénz áll a házhoz. A munkáltató pedig tud magasabb fizetést adni az elvégzett munka után, hiszen sokat meg tud spórolni, ha nem üzemeltet külön helyiséget, nem vásárol újabb eszközöket.
Otthon igenis előfordul néhány óra, amit munkára lehet fordítani, így otthon is minden percet tartalmasan lehet felhasználni. Akár titkárnői feladatokat is el lehet látni, hiszen a mai világban „minden zsebünkben” akad egy telefon, laptop, iphone vagy bármi hasonló, ami alkalmas a folyamatos kommunikációra. Azonban nem csak szellemi munkára foghatjuk magunkat. Fenti példám egyszerű, de akinek van hajlandósága a kézműves munkákra, érdemes körbenéznie. Mit tanulhat, vagy hol tud besegíteni. A babák mellett eltöltött igen hosszú három év alatt új szakmát is lehet tanulni.
Régi idők példái: volt a faluban egy néni, aki gyerekei mellett porcelán babáknak varrt hajat, anyukám barátnője a Pécsi Kesztyűgyárnak varrta otthon az egyedi készítésű kesztyűjeit. Anyukám pedig játék babaruhákat varrt egy játékboltnak, míg velem otthon volt GYES-en.
Szalai Edit barátnőm, aki eredetileg külkereskedelmi üzemgazdász, gyermekei mellett kikapcsolódásként el kezdett gyöngyöt fűzni, majd ráérzett az ízére és kitanulta az üveg ékszerkészítés csínját-bínját.
Ha érdekel, hogy a kikapcsolódásból hogyan lett távmunka, majd egy nagyszerű, saját vállalkozás, KLIKK a fotóra, ismerd meg Editet!
Dolgozz otthon mindenki hasznára |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
bendzso
#6
2010. október 31. 13:48:49 | vasárnap |
kedves mindenki!
még én sem tudom, hogy hol lehet ilyen munkákat találni,mert magyarországon gyakorlatilag nincs távmunka. ezért írok, hogy mind a munkavállalókat, mind a munkáltatókat elgondolkoztassam. egyenlőre magyarországon még úgy működik a távmunka, hogy ha valaki otthon akar dolgozni, az kitalálja, megvalósítja önmagának (vállalva az összes munkavállalói és munkáltatói buktatót, amiből egyenlőre sokkal több van...). beszélgessünk róla! kinek milyen ötletei vannak, mit látott itthon, külföldön. az európai unióban a (magyar viszonyokhoz képest) magas a távmunka foglalkoztatás. ebben a témában is lehetne hozni külföldi példákat!! ma magyarországon minden irányból (de még az állam irányából is) hiányzik a távmunkához szükséges személetmód. apránként összegyűjtöm a láncszemeket, amiből egy szép hosszú láncot építve, talán többen kitalálják, megvalósítják azt, amiről írok beszélgessünk róla szép hétvégét mindenkinek! üdv rindt kata
|
|
|
|
nagyagnes_szak
#5
2010. október 31. 08:16:24 | vasárnap |
Családi napköziket működtetünk a dél-alföldön: http://www.csodacsalad.hu/
Azok az asszonyok (és férfiak is), akik az otthonukban családi napközit alakítanak ki, így otthon maradnak (itt főleg kisgyermekes édesanyákról, és munkanélküli pedagógusokról van szó), és otthon dolgoznak. Ez egy remek lehetőség azoknak, akik szeretnek és akarnak otthon lenni, és gyerekekkel foglalkozni. Nagyon komoly feltételeknek kell megfelelni, folyamatosak az ellenőrzések - reméljük, hogy egyszerűsödik a folyamat, és helyreáll a finanszírozás, mert ez lenne az egyik kitörési lehetőség a kisgyermekes anyukáknak, munkanélküli pedagógusoknak - főleg kistelepüléseken. E mellett felnőttképző szervezet is vagyunk. Az ehhez szükséges háttérmunkát szintúgy otthonról végzik a kolleganők - 2010-ben, internettel, számítógéppel ez tök mindegy, hogy hol nézi meg a jelentkezéskete, hol regisztrálja, hol írja meg a tanúsítványokat, be tud lépni a bankba, hogy lássa, ki fizetett, meg tudja írni a számlát, stb. Ehhez nem kell irodát fenntartani - és ők is nagyon szeretik ezt a munkát. Igaz, hogy a munkáltatóknak is nagyobb hajlandóság kellene - de én munkáltatóként azt is látom, hogy olyan munkavállalók is kellenének, akik tényleg akarnak dolgozni (és nem csak azt mondják, hogy jaj, én már hónapok óta keresek munkát - amikor ennek az embernek munkát kínálsz, azonnal min. 5 kifogással jön, hogy az most neki miért nem jó). Nagyon sokan munkáltatók el tudjuk ezt mondani: annyi munka van, mint a fene, csak nem találunk rá alkalmas, megbízható embert. Mondjuk a közterhek is rettenetesek - a nettó bért még egyszer ki kell fizessem az apehnak, és a munkavállaló ezt nem tudja (vagy nem érdekli). Szóval mindkét oldalról kellene akarat a vátozásra. A munkahely pedig nem a munkahelyfán terem - sokkal-sokkal jobban kellene támogatni a munkaadókat, mert ők adják, teremtik a munkahelyeket. Az pedig szintúgy igaz, hogy nem végezhet mindenki otthoni munkát (mondjuk épp az otthon feketén korrepetáló pedagógusok és működési engedély nélküli gyerekfelügyelők azok, akik ezt a tökélyre fejlesztették - mármint hogy ezt lehet, csak lassan meg kéne próbálni legálisan...mert adót nem szeretünk fizetni, de a juttatások, azok járnak mindenkinek). Ahhoz azonban, hogy az is vissza tudjon menni dolgozni, akinek olyan a munkája, hogy nem viheti haza (pl. sebész, vagy szakács, vagy pincér, vagy gyógyszertári asszisztens) - nos, az ő gyerekére vigyázhatna az az asszony pl. egy otthoni családi napköziben, aki meg szeret és akar otthon lenni, és gyerekekkel foglalkozni.
|
|
|
|
ditke561011
#4
2010. október 30. 23:09:43 | szombat |
nagyagnestől kérdezném, hogy mi az, amit csináltok a cégnél 16-an?
No és hogy érdemes elindulni, ha szeretnék én is valami távmunkát, bár nem vagyok már kisgyerekes anyuka. ditke
|
|
|
|
mvcsilla
#3
2010. október 29. 09:07:39 | péntek |
Pedagógus vagyok, ezt a "munkát" kicsit nehéz lenne hazavinni. ))
Viszont szívesen barkácsolok és nagy kedvvel tanulnék másoktól, dolgoznék másoknak, vajon hol lehet Őket megtalálni?
|
|
|
|
nagyagnes_szak
#2
2010. október 29. 08:15:42 | péntek |
Kata, minden szavaddal egyet értek!
2 dolog kellene ehhez: 1. munkáltatói akarat 2. dolgozni akaró munkavállaló (kisgyermekes édesanya) Játszunk el a gondolattal: megszületett a babád, és olyan a munkád, hogy hazavihetnéd - a munkáltatód haza is adja. Pár hetes-pár hónapos baba mellett simán lehet már dolgozgatni, szinte napról napra többet - hiszen a gyerek nő, a napirend is szépen beáll. Vállalod? Vagy majd csak szigorúan a 2-3 év után? Hm? Nálunk így dolgozik mindenki - nem is értem, hogy miért nincs több ilyen! 16-an vagyunk a cégnél! )))
|
|
|
|
h__emese
#1
2010. október 29. 07:39:04 | péntek |
Jó volna, ha ezeket a dolgokat, mint pl. a rezsiköltségek spórolása, komolyabban vennék és mennyi munkát haza lehetne adni...
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)