„Nyakkendője elárulja ki-ki mennyit ér - bemutatja az embert, leleplezi lényét, tükrözi szellemét." /Balzac/
Arról, hogy egy férfi öltözéke divatos-e, leginkább nyakkendője árulkodik. Balzac szerint a toilette a legbeszédesebb stílus, a társadalom kifejezése, sőt azt írta, hogy „az öltözetünkre nem ügyelni: erkölcsi öngyilkosság”.
Fontos a férfi ruhájának anyaga, stílusa, mintázata, legfőképpen pedig a nyakkendője. Ez a kis kiegészítő sokat elárul tulajdonosáról. Számos férfi kényelmetlennek tartja a nyakkendőt, de léteznek olyan alkalmak, amikor elengedhetetlen. Van, akinek tele a szekrénye színesebbnél színesebb nyakkendőkkel, de előfordul, hogy egyetlen darab, például az érettségire viselt nyakravaló képviseli a készletet.
A nyakkendő mindig is a státusz és a rang szimbóluma volt. Ezenkívül több információt hordoz, mint gondolnánk. A nyakkendő anyaga máris árulkodó, a legelegánsabb a száz százalék selyemből készült, viselőjéről azt sugallja, hogy igazi kifinomult ízléssel rendelkezik, aki figyel a részletekre is. A kendő színe ugyancsak sokat elmond az emberről. A fekete a rejtély színe, a fehér a szellemiséget érzékelteti, a vörös az energiát, a kék a békét, a sárga a megértést, a zöld a megújulást, a narancs az elszántságot, a lila a királyságot szimbolizálja. Éppen ezért az alkalmi nyakkendő általában egy színű és sötét.
A minta szintén beszédes. A kör, karika a tökéletességre, a négyzet a szilárdságra, megbízhatóságra, őszinteségre, a háromszög az egyensúlyra utal. A csíkozás balról jobbra haladva pozitív energiát tükröz.
Sokszor leolvashatjuk hobbiját, foglalkozását a férfi nyakkendőjéről, mivel a cégek jelképét jelenítik meg, vagy a hivatásra utalnak, például zenészeknél a violinkulcs, vagy fekete-fehér billentyűk, kis hangszerek, újságíróknál betűk, jogászoknál paragrafus, sportolóknál labda, autómániásoknál kocsi és így tovább. A bohókásabb egyének egyedi mintákat is felvállalnak, például mesefigurákat. Ha módunk van rá, néha nézzük meg, mit rejt a nyakkendő belső oldala, meglepő dolgokkal találkozhatunk.
A forma az egyetlen, ami az idők során szinte semmit nem változott, mindig a kedvelt vagy kevésbé kedvelt „nyaktekerészetimellfekvenc” volt.
A nyakkendőkötés művészete egyfajta misztikum. A kisfiúk áhítattal lesik, apjuk minként alkotja meg azt a bizonyos csomót. A hosszára viszont kevesen figyelnek oda, pedig ez is meghatározó, nem elég csak odakötni azt a kendőt, viselni kell. Az elegáns férfi nyakkendője pontosan a nadrág övéig ér!
A vérbeli férfiak tehát gondosan válasszák meg, mit viselnek a nyakukban, de abban az esetben is, ha csak néha kerül erre sor, mert a nőket nem lehet becsapni. A nyakkendő mindig illeszkedjen az ing és a zakó mintájához, anyagához, a gallérformához, az öltöny szabásához, és persze az sem árt, ha a partner ruhájával is összhangban van.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)