Szobatisztaság - Mikor? Hogyan?

Mikor érett a gyermek a szobatisztaságra?

A kutatásokat áttekintve nincs egyértelmű válasz. Az 1800-as években, és a világ számos országában (pl. Kínában) jelenleg is a gyermekeket születésüktől kezdve szoktatják a szobatisztasághoz.

Az a kérdés, hogy vajon a gyermek elég érett-e a szoktatás megkezdéséhez, kb. a 60-as évektől, egy pelenkagyártó cég szakemberétől származó publikáció nyomán terjedt el. A szakember kritizálta a büntetést, kényszerítést és megalázást alkalmazó „szigorú szobatisztaságra szoktató” technikákat (Brazelton, 1962). Ez minden életkorban kerülendő! A közgondolkodásban összekapcsolódott a korai szoktatás ezen szigorú, büntető szoktatási módszerekkel, a tapasztalatok szerint azonban eme aggodalom miatt kezdünk átesni a ló túlsó oldalára, s a nyugati civilizáció gyerekei egyre később válnak szobatisztává (Bakker & Windaele 2000).

Míg a 80-as években 2 éves kor körül már a legtöbb gyerek szobatiszta volt, manapság sokszor okoz izgalmat a szülőknek és gyerekeknek egyaránt, hogy vajon a 3 éves korban való óvodakezdésre szobatiszta lesz-e a gyermek, és az épphogy kialakult szobatisztaság valóban sérülékenyebb, gyakoribb a kudarc és a visszaesés.

Általánosságban elmondható, hogy a gyermek biztosan készen áll a szobatisztaságra, ha a délutáni alvás alatt rendszeresen, vagy többször száraz marad a pelenka (Bakker & Windaele, 2000). Egy török, nagy elemszámú vizsgálatban azt találták, hogy a szülők a gyermek kb. 22 hónapos korában kezdik a szobatisztaságra szoktatást, és kb. 6 hónapig tart ez az időszak (Tarhan et al, 2015).

A család lehetőségeit, aktuális élethelyzetét, a gyermek fejlettségét, együttműködési hajlandóságát is figyelembe kell venni a döntésnél. A kutatások szerint nincs különbség a lelki és fizikai megterhelést tekintve a korábbi (18-24 hónapos kor közötti) vagy a későbbi (27 hós kor utáni) kezdést illetően, pár hónappal tovább tarthat a szoktatás időszaka a korábbi esetén (Blum et al 2003). Hólyagproblémák esetén érdemes lehet korábban kezdeni (Barone et al, 2009).

Legalkalmasabb a nyári időszak, amikor akár pucér fenékkel szaladgálhat a gyermek, hiszen ha „eltakarjuk” a pelenkával a pisi vagy a kaki érkezését, a gyermek valóban nem fogja összekötni, vajon mit várunk el tőle, amikor a bilire ültetjük.

Azt azonban fontos megjegyeznünk, hogy a szobatisztaság nem magával a bilire/vécére ültetéssel kezdődik, hanem sokkal hamarabb, a gyerek tisztába tevéséhez és a saját vécéhez való viszonyunkkal, azzal, ahogy segítünk a gyermek testi érzéseinek beazonosításában.

Hogyan szoktassuk szobatisztaságra?
 

• A szobatisztaság előkészítéseként jó, ha látja szülei példáját. 
• A mászó gyereket nehéz magára hagyni, sokszor követi a szüleit még a mellékhelységbe is. Időnként engedjünk természetes kíváncsiságának, akár azt is, hogy megnézze, mit is csinálunk mi ott. S ha netalán felkapaszkodik a vécére, nem kell gyorsan a fertőtlenítőért szaladni, hiszen ha a gyermek azt érzi, ez valami veszélyes, undorító hely, elutasítást válthatunk ki a vécével kapcsolatban. Tegyük félre „bacifóbiánkat”! Egy rendszeresen tisztított otthoni vécén – minden reklámfogás ellenére – kevesebb a baktérium, mint pl a mobiltelefonon (Reynolds et al, 2005).
• Nem baj, ha a már stabilan ülni tudó gyereket akár viszonylag korai életkortól kezdve, és semmiképpen sem erőltetve, időről-időre ráültetjük a bilire abban az időszakban, amikor kakilni szokott (általában a reggeli étkezés után 5-10 perccel), s ha véletlenül sikerül, dicsérjük meg. Fontos, hogy mi se undorodjunk a kakijától, amikor büszkén mutatja, sőt, igyekezzünk pozitívan viszonyulni a kakihoz már a pelenkás korban is.
• Remek gyerekkönyvek vannak ennek a korosztálynak, melyek segítik megérteni a bili-/vécéhasználatot (könyvlistát ld. a végén).
• A szerepjátékok is segíthetnek. Ráültetjük a plüssállatot a vécére, és játsszuk el vele a kívánt viselkedést, megdicsérhetjük a macit, amiért ilyen ügyes volt, vagy megnyugtathatjuk, hogy mással is történnek balesetek, majd máskor sikerülni fog.
• Apróbb megerősítők ösztönözhetik a bili használatát (pl. matricázás a bilire, üveggolyó gyűjtése egy befőttesüvegbe, vagy akár egymásba akasztott papír karikákból készült egyre növekvő méretű lánc/girland, melyekkel a gyerek vizuális visszajelzést is kap arról, hogy milyen ügyes már). Azt pedig soha ne felejtsük, hogy az egyik legjobb megerősítő a szülő figyelme. Tehát, ha a gyerek jelez, s mi megszakítva addigi tevékenységünket elmegyünk vele a vécére, az az egyik legnagyobb hajtóerő. De ugyanezen ok miatt kell vigyázni, hogy a – kisebb balesetet követő – tisztába tevés ne legyen túlzottan játékos, s ezzel ne erősítsük meg a helytelen viselkedést.
• A vécé mindig legyen egy nyugodt, biztonságos hely. Megfelelő magasságú sámlival és szűkítővel, mert az ember csak akkor tudja elengedni a záróizmait, ha biztonságban érzi magát.

A csecsemőkori szobatisztaságra szoktatás (Természetes csecsemőhigiénia vagy EC) visszaszivárgóban van a nyugati társadalmakba is. Alapja az, hogy a gyermek a székelés és vizelés körüli jelzéseit (arckifejezés, nyomó hangok) a gondozó megfigyeli, s amikor látja ezeket, gyorsan bilire ülteti, s hangjelzéssel kíséri. Tehát tulajdonképp egy reflexet alakít ki, pl. a „ssss” hang előhívja a pisilést (Gyarmati, 2017). Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek szólni fog, ha vécézni kell, ehhez valóban a gyermek fiziológiai és szellemi érettsége szükséges, de egy szülő által irányított rendszeres vécébe ürítést el lehet érni ezzel a módszerrel. Azonban nem kell ahhoz szigorúan követnünk ezen irányzatot, hogy ráhangolódjunk a gyerekre, megfigyeljük és hangjelzéssel kísérjük, vagy mosolyogva megjegyezzük, ha épp pisil vagy kakil.

Egy nyugodtabb, együttműködőbb gyerekkel eleinte rendszeres időközönként (pl, ébredés után, reggeli után, alvás előtt, mielőtt elindulunk itthonról) meg lehet próbálkozni a bilire üléssel, és ha véletlenül sikerül belepisilni, jöhet a dicséret, a jutalom. Azt a gyereket viszont, aki dacos és mindent egyedül akar csinálni, netalán hallani sem akar a biliről, semmiképpen se erőltessük,hanem autonómiájára hagyatkozva hagyjuk, hogy ő válassza ki a bilit, a szappant, amivel kezet mos, vagy a bugyit/alsónadrágot, amit szívesen viselne. Az ilyen gyerekek sokszor egyik napról a másikra lesznek szobatiszták.

Ne erőltessük, ne váljon a vécé a hatalmi harcok színterévé!

A nyugati civilizációban sok olyan tényező nehezíti a vécézést, amihez valóban meg kell érni. Sokszor látom a – még felnőttek számára is nehezen kigombolható – farmernadrágokat, melyek nehezítik a gyors vetkőzést, illetve az önálló használatot. A szobatisztaságra szoktatás időszakában éppen ezért én jobban preferálom a gumis derekú tréningnadrágokat, amelyeket a gyerek is könnyen lehúz. Folyton sietünk, nincs idő arra, hogy ha pl. megyünk valahova, belekalkuláljuk azt, hogy lehet, hogy út közben meg kell állni pisilni vagy kakilni, vagy – kisebb baleset esetén – akár átöltözni.

Pedig a szoktatás időszakában a gyermek még csakugyan nem elég érett rá, hogy hosszabban tartogassa a vizeletét/székletét, így sokszor látom, hogy kényelmi szempontok miatt a szülők inkább visszaadják a pelenkát a gyerekre, ezt nem tartom szerencsésnek. Sokat ülünk az autóban a dugóban, ami ugyancsak megnehezíti, hogy hirtelen megálljunk, amikor a gyerek szól – pisilni kell. Tegyük félre a társadalmi normákat és nyugodtan álljunk meg a gyerekkel az út szélén, hogy elvégezze dolgát, és sikerélménye legyen.

Jó lenne egy kicsit visszatalálni a természethez. Az ürítés nem valami szégyellni való, titokként kezelendő szörnyűség, hanem az élet velejárója. Szeressük és fogadjuk el a maga természetességében!

Mesekönyvek a szobatisztaságról
 

• Alona Frankel: Bilikönyv
• Beck Andrea: Misu és Cili kockás könyve – PIROS-KÉK
• Szöllősi Edit: Hurrá, bilizek!
• Joceline Sanschagrin – Caillou – A bili

Több, hasonló cikket is találsz a https://www.gyogyhirek.hu oldalon.

Felhasznált szakirodalom
Blum, J. Taubman, B., Nemeth, N. (2004) Miért fordul elő WC-képzés idősebb korokban? A későbbi képzéssel kapcsolatos tényezők vizsgálata. In: The Journal of Pediatrics, Volume 145, Issue 1, 2004. július Pages 107-111 
Bakker, E., Wyndaele, JJ (2000) Változások a WC-képzés a gyermekek az elmúlt 60 évben: az oka a megnövekedett alacsonyabb húgyúti diszfunkció? BJU Int 2000; 86; 248-252 
Barone, JG, Jasutkar, N., Schneider, D. (2009). Később a WC képzés a gyermekek sürgető inkontinenciájához kapcsolódik. J Pediatr Urol.5 (6): 458-61. 
Blum, J. Taubman, B., Nemeth, N. (2003) A kor közötti életkor a WC képzés és a képzés időtartama: prospektív tanulmány. In: Pediatrics, 2003. április, 111 (4 Pt 1): 810-4
Brazelton, TB (1962) Gyermek-orientált megközelítés a WC képzéshez. In: Gyermekgyógyászat, 1962. január, 29-es 
volumen / 1. kiadás Gyarmati A. Vihar a bili körül http://mipszi.hu/cikk/090908-vihar-bili-korul 2018-10-09 
Reynolds, KA, Watt, Boone, SA , PM Gerba, CP (2005) Baktériumok és biokémiai markerek megjelenése a nyilvános felületeken. In: Nemzetközi környezetvédelmi folyóirat, 15 (3), 225-234. 
Tarhan, H., Cakmak, Ö, Akarken, I., Ekin, RG, Ün, S, Uzelli, D, Helvaci, M., Aksu, N, Yavascan, Ö, Özsan, MF, Cun, , F., Özkarakas, Ö., Ilbey, Y. Ö., Zorlu, F (2015) A WC-képzés kora és befolyásoló tényezők: multicentrikus tanulmány A: Turkish Journal of Pediatrics, 2015;51; 172-176

Forrás: gyogyhirek.hu
Indexkép: Tomsickova Tatyana / shutterstock.com