22 hónapos baba fejlődése

Családinet | 2018-02-13 16:10

Kisbabánk fejlődése során számos kérdés vetődhet fel bennünk, ezekre szeretnénk szakértő választ adni. A leírtak általános útmutatásként értendők. Ha gyermekünk koraszülött volt, ajánlott az eredetileg meghatározott születési időpontot tekinteni kiindulási alapnak, mikor a kisbaba fejlődését követjük.

Éjszakai nyugtalanság

Ebben a korban előfordulhat, hogy gyermeked nyugtalanná válik, többször felébred éjszaka. A hangos, rémült sírás aggasztó lehet számodra, de egy bizonyos fokig normális, hiszen ebben a korban már álmodhat akár rosszat is, mely felébreszti őt.
Nyugtasd meg a kicsit, simogasd a hátát, fogd meg a kezét, cirógasd meg az arcát – biztosítsd róla, hogy mellette vagy, nyugodtan visszaalhat. Csábító lehet az egyszerűbb mód: a saját ágyadba bevinni a csöppséget, de hosszú távon ezzel egy rossz szokást alakíthatsz ki, mivel a gyerekek meglepően könnyen megszokják, hogy ez a megoldás.

A szimpla felsírás nem összekeverendő az éjszakai rémülettel (pavor nocturnis). Ha ez utóbbival álltok szemben, a kicsi valójában nincs ébren, dacára annak, hogy a szeme nyitva lehet és ébernek tűnik. Ezzel párhuzamosan nem nyafogósan, álmosan, hanem vérfagyasztóan sír, sikoltozik, esetleg útnak indul a lakásban, mindenfélét megfog, eldob vagy kiabál – sok variációja létezik. A pontos oka még nem ismert, a felnőttek alvajárásához hasonlatos. Ilyenkor felébreszteni a gyermeket nem tanácsos – sokszor nem is lehet, ami biztosan megijeszt téged, hiszen tehetetlennek érezheted magad. Ne erőltesd a testi kontaktust, az ölelést, csak akkor, ha a gyermeked látszólag igényli. A legtöbb amit tehetsz, hogy mellette maradsz, megóvod a sérülésektől, és vársz, míg megnyugszik. Ez többnyire magától bekövetkezik, reggel pedig a csemete semmire nem emlékszik az egészből.

Hogyan előzheted meg és mit tehetsz, ha éjszakai rémülettől szenved gyermeked? Olvasd el >> Egy rejtélyes, gyermekkori alvászavar: az éjszakai rémület

Ízlések és pofonok

Egy ilyen korú gyermek, ahogy azt bizonyára észrevetted, már különféle viszonyokat alakít ki az őt körülvevő tárgyakkal, helyzetekkel. Van, amit szeret, más dolgokkal egyáltalán nem foglalkozik, megint mások egyenesen taszítják. Figyeld a gyermeked, fedezd fel az ízlését.
Természetesen ne engedd kizárólag csokit enni – ez majdnem minden gyermek kedvencei között szerepel –, de a kétféle főzelékből, háromféle köretből nyugodtan választhat, ahogy azt is eldöntheti, melyik színű pólót szeretné felvenni. Ebben a korban tanulják meg a gyerekek, hogy bizonyos dolgokban dönthetnek, mások viszont nem rájuk tartoznak. Döntéseit figyelembe veheted, az ő személyét érintő kérdésekben – ha szereti a nyüzsit, menjetek játszóházba, játszótérre, és beszerezhettek hangosabb, villogó játékokat, míg ha a csemete inkább nyugodt alkat, kiránduljatok a családdal és az építőjátékokat részesítsétek előnyben. Nincs olyan, hogy „…márpedig ezt minden gyerek szereti”. Attól, hogy nem adod teljesen a kezébe az irányítást, még figyelembe veheted az ízlését, személyiségét és azt, hogy mik a kedvencei.

Ha gyermeked igazán rossz evő, egy-egy ötletes tálalással talán meghozhatod a kedvét a közös étkezésekhez. Összegyűjtöttünk néhány szuper ötletet, amit érdemes kipróbálni >> Válogatós a gyerek? Ha így tálalod az ebédet, mindent meg fog enni!

Osztozkodás

Gyermeked mostanság tapasztalta meg a birtoklás élményét, talán gyakran mondogatja is, hogy az „Enyém!”. Mivel ilyenkor még sem az idővel nincsen tisztában, sem a kölcsönösséggel, hiába mondod, hogy pár percre adja oda, vagy hogy ő is kapott kölcsön játékot, így neki is kell adnia egyet. Dicsérd meg, ha magától odaadja a tárgyait a játszópajtásának és mintaadással járj elől. Semmiképpen se erőltesd azonban a közösködést a babazsúrok alkalmával. Amikor találkoztok egy családdal játszódélutánt tartani, gondoskodj arról, hogy leginkább csak több darabos játékok legyenek elől – építőkockák, különböző készletek. Annyi keze úgysincs, hogy mindet egyszerre fogja meg, így könnyebb őt elindítani az osztozás útján, különösen, ha a közös játék élményét is megismeri. Azzal is érdemes próbálkozni, mikor együtt játszotok, hogy egy kis időre elkéred a nála lévő játékot, majd visszaadod, hogy megint ő játsszon vele – ez az adok-kapok segít neki megtanulni, hogy vissza is kapja, amit odaad, nem kell hát megrémülni ettől.

Érdemes elolvasni egy kisgyerkes anyuka gondolatait is a témáról: Nem az irigység jele, ha nem adja oda másoknak a játékait a játszótéren

Megerősítés

Csemetéd úgy tűnik, szinte fáradhatatlan – egyik játéktól a másikig cikázik, mint egy kis örökmozgó. Figyelmét könnyen elterelik az érdekes dolgok, sokszor olyasmik is, amikkel nem szabadna játszania. A nevelést bizony el kell kezdeni, azonban nem feltétlenül a kívánt irányba tereli gyermekedet az állandó kritizálás. Természetesen ha rosszat tett, finoman dorgáld meg, de inkább azt próbáld megértetni vele, mi a helyes viselkedés – ahelyett, hogy szüntelen azt szajkóznád, helytelen volt, amit tett.
Amikor jól csinál valamit, mindig dicsérd meg, és inkább úgy kezdd a tiltó mondatokat is, hogy: „Jobban szeretném, ha ezt inkább így csinálnád…”. Tartózkodj a szidalmazástól, ha letekeri a wc-papírt, az még nem a világvége. A nagy kirohanásokat tartogasd az olyan esetekre, amikor valóban komoly veszélytől óvod meg, például konnektorba nyúlkálástól. Így valóban súlya lesz a szigorú hangvételnek.

Hogyan dicsérd gyermeked? >> Építő dicséret - avagy 10 apró lépés a gyermeked lelkéhez

Miért nagyon fontos, hogy megdicsérd minden alkalommal, amikor kiérdemi? >> A gyerekbe vetett bizalom szárnyakat ad

Étkezés

21 hónapos korára bizonyára kialakított már valamilyen étkezési szokást a gyermeked – megvan a metódus a kanálfogásra, arra, hogy hogyan üljön, milyen irányba tartsa a villát, vagy hogyan igyon.
Bizonyára azt is kifejlesztette már, hogyan lehet az étellel festőket meghazudtoló ügyességgel kimázolni az asztalt.

Hogy miért kellene ezt nyugodt szívvel megengedned neki? Egyrészt azért, mert egy kutatás eredményei szerint így sokkal gyorsabban tanul, hamarabb fogja felismerni azokat az ételeket (és jegyzi meg nevüket), amikben már önfeledten turkálhatott. 5 okunk van még, hogy arra biztassunk, engedd, hogy néha dagonyázzon, sarazzon, tapicskoljon >> Nem baj, ha koszos lesz a gyerek! - 6 ok, amiért engedned kéne, hogy összepiszkolja magát

Étkezzetek együtt, hogy megtanulhassa a megfelelő szokásokat - remélhetőleg idővel elkezdi zavarni, ha nagyon nagy maszatot csinál maga körül. Veszekedni vele nem érdemes, inkább légy résen: ha úgy látod, hogy már végzett és egy ideje csak turkálja az ételt, egyszerűen vedd el tőle, még mielőtt kigondolja, hogyan lehet az ennivalót másképp használni.
A kiömlött innivalót nyugodtan feltörölheti maga után, vagy segíthet felseperni – ez a játékidejéből megy el, így egy idő múlva rá fog jönni, hogy nem éri meg rumlit csinálni az asztalnál.
Ebben a korban az etetés egyébként sem könnyű, sok gyermek kezd látható ok nélkül válogatni – nem eszik meg semmit, ami piros, sírni kezd, ha a krumpli összeér a tányérján a hússal, óriási hisztit csap, ha be mered tenni a mikróba a kakaóját, és így tovább - a lista végtelen. Ilyen és ehhez hasonló, válogatott elvek mentén változtatják a tipegők rémálommá az étkezés kérdését anyukáik számára, de egy cseppet se aggódj, ki fogja nőni.
Továbbra is egyetek együtt és kínáld fel neki a családi menüt - ne félj, nem fog éhen halni, ha nem kéri. Kerüld a nassolást, csak „hogy legyen valami a gyomrában”, mert ezzel rossz szokást alakítasz ki. Légy inkább kitartó és higgadt, idővel rájön majd, hogy a piros ételek finomak, hogy a krumpli és a hús úgyis összeér a szájában, és hogy a mikró sem bántja a kakaót. Ahogy növekszik a kis értelme, úgy jön majd rá, hogy butaság egyik-másik gondolat, és – hacsak erőltetéssel, veszekedéssel nem rögzítesz a kis fejében rossz élményeket az evéssel kapcsolatban – felnőve szépen lassan rendeződnek az étkezési szokásai.

Napi rutin

Mivel a tipegők még nem ismerik az órát, nem tudnak mihez viszonyítani a nap eseményeit illetően. A reggeli, délelőtti udvari játék, az ebéd, az alvás viszont olyan fix sarokpontok, melyekhez viszonyítani tud, ezért ezek biztonságérzettel töltik el. Azt nem tudja, hány órakor jön haza apa a munkából, de azt megjegyzi, hogy mikor felébred a délutáni alvásból, már otthon szokott lenni. Ezért érdemes ragaszkodni a kialakított napirendhez – vagy ha nincs, sürgősen kialakítani egyet! Gyermeked így sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és ezáltal könnyebben kezelhető lesz.

Hogyan hat a kicsire a megszokott napirend? Olvasd el >> Miért fontos a napirend a gyerekek életében?

A sorozat további részei: