Egy labda, egy doboz és négy textilbábu - egy kísérlet kellékei
Az ellenséges viselkedést rögtön érzékelik a kicsik. A nagyobb csecsemők, akik már mászni is tudnak, komplex és kifinomult eszközökkel vizsgálják a másik ember viselkedését. Felismerik, hogy a jószándékú cselekvések nem minden szituációban hasznosak, bizonyos helyzetekben azonban a negatív tettek elfogadhatók.
Amerikai kutatók megállapították, hogy a gyermekek már a kognitív fejlődés korai szakaszában képesek mérlegelni, ki viselkedik szociálisan és ki nem. A kanadai British Columbia-egyetem kutatói 5 és 8 hónapos csecsemőkkel végeztek játékos kísérleteket, kesztyűbábokkal jeleneteket játszottak el nekik. Az első kísérletben egy állat hiába próbált kinyitni egy dobozt, melybe csörgőt helyeztek, és egy másik állat sietett a segítségére. Egy következő jelenetben egy újabb szereplő állat ráugrott a dobozra, így megakadályozta annak kinyitását.
Már korábbi kísérletek is igazolták, hogy a gyermekek, ha választani kell, inkább a
segítőkész szereplő mellett döntenek. A szakemberek azt is szerették volna megtudni, a gyerekek hogyan viszonyulnak a jelenetben pozitívan ill. negatívan viselkedő figurához.
Az első jelenetben szereplő barátságos és ellenséges állatok most labdáztak. Amint egyikük leejtette a labdát, két újabb figura lépett be a jelenetbe. Az egyik visszaadta a labdát, a másik pedig elvette. Az apróságok mindkét korosztályban örültek, amikor a segítőkész állat (aki kinyitotta a láda tetejét) visszakapta a labdáját. Az ellenséges figura esetében (amelyik ráült a dobozra), a nyolchónapos babák azt a figurát részesítették előnyben, aki elvette tőle a labdát.
A labda elvétele önmagában negatív cselekvés, a gyermekek viszont összefüggéseiben szemlélték a történteket:
A ládát lezáró, ellenséges szereplő elnyerte „méltó” büntetését. Az öthónapos csecsemők viszont azt a szereplőt részesítették előnyben, amelyik visszaadta a labdát.
Egy további kísérletben kétéves gyermekek vettek részt. Az eredményben azt tapasztalták a pszichológusok, hogy aszerint alakították cselekvéseiket, ahogyan mások viselkedtek előttük. Az első esetben megkérték őket, hogy egy babának adjanak oda valamit. A másik esetben el kellett venniük tőle egy tárgyat. A gyerekek következetesen azt a babát ajándékozták meg, amelyik barátságosan viselkedett, az ellenségesnek mutatkozótól pedig mindig elvettek valamit.
A gyermekeknél tehát úgy látszik, működik egy ösztönös, elhárító mechanizmus. Felnőttkorunkra valahogy elvesztjük ezt a képességünket, ezért hatnak ránk a negatív reklámok is. Talán nem véletlen a mesék szófordulata sem: „jó tett helyébe jót várj”.
Fotó: tuelekza/FreeDigitalPhotos.net
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)