Hogyan segítsünk egy 22 éves drogos nagyfiún?

Tisztelt Orsolics Úr!

Férjemnek van egy nagyfia, 22 éves. A fiú– mint ez tavaly számunkra is kiderült – 13 éves kora óta droghasználó. Édesanyja nevelte, mi havonta egyszer találkozhattunk vele. Jó kedélyű, okos fiú volt.

Tavaly kórházba került (pszichiátriára), amit egy ideig szintén titkolt előlünk (nem ér rá találkozni velünk stb.), majd kiderült, nagy a baj. A zárt osztályt is megjárta, de azt kell, hogy mondjam, ott a felszínt kapargatták, gyógyszerezték, de nagy eredményt nem értek el nála. Segítséget kaptunk akkor drogrehabilitációval foglalkozó külsős szakembertől, akinek a javaslatát a fiú a mai napig elutasítja és munkájának sajnos semmi eredménye: Miután kikerült a kórházból, a gyógyszereket nem szedi, nem tartja magát függőnek, és nem megy rehabilitációra továbbra is függő. Mivel nagykorú, nem „kényszeríthetjük”. Viszont tenni szeretnénk valamit, mert a kórház után kezdetben úgy tűnt, lábra áll: befejezte az OKJ iskoláját, megszerezte a jogosítványt és munkát is szerzett. Albérletben, külön lakik anyukájától és tőlünk.

Két hete ismét rosszabbra fordult az állapota. Talán a tényekhez még annyit, hogy a férjem szinte minden nap beszél vele, ő az egyetlen, aki jelenleg biztos támasz az életében. Összetett az élet – ahogy mindenkinek – édesanyja, az ő jelenlegi párja, a nevelőapuka (aki nevelte anyukájával sok ideig, majd elváltak) mind azt vallják, nem szabad segíteni neki (enni adni, segíteni az albérlet fenntartásában stb), ha ő nem megy rehabra, ha ő nem tiszta, akkor nem találkoznak vele. Legyen meg a mélypontja és akkor maga fogja elhatározni a gyógyulást.

Ez lehet, hogy így van, csak akkora a kockázata, hogy ezt mi a férjemmel nem merjük bevállalni.

A férjem fia jelenleg depressziós, magatehetetlen, nem képes önálló akaratnyilvánításra. Nem dolgozik, nem kimozdítható otthonról.



Röviden összefoglaltam, biztos ezer részletről lehetne még beszélni…



Abban kérnénk a segítségét, hogy ha tud olyan szakembert, kórházat bármit, amivel elindulhatunk, kérem, hogy tájékoztasson minket. Ha esetleg van a rövid levelem után olyan gondolata, szaktanácsa, amit már most követhetünk – mit-hogy tegyünk? – azt is nagyon megköszönném, ha megosztaná velünk. Főleg a legnagyobb kérdés: hagyjuk valóban magára, ahogy anyukája javasolja (csak rettegünk egy borzasztó végkifejlettől) vagy MIT TEGYÜNK?

Nagyon bizonytalannak és magatehetetlennek érezzünk magunkat!



Segítségét köszönöm.



Üdvözlettel:



Sarolta

Tisztelt Szakértő Úr!
23 év házasság után, 6 hónapja külön élünk a férjemtől (válás folyamatban), házasságunkból 2 gyermek született, lányommal semmi baj, de a fiam, aki most lesz 18 éves "gondok" vannak. A tanulás terén diszlexiája miatt nem túl sikeres. Mostanában elkezdett sűrűbben italozni, és ilyenkor teljesen megváltozik a viselkedése. Alapjába véve visszahúzódó, szófogadó gyerek, nem csavarog. Először csak hétvégén fordult elő, hogy mérsékletesen ivott, de most már egyáltalán nem tudja hol a határ-e téren. Félek, az apját utánozza, mivel teljesen azokat mondja és ugyan úgy beszél velünk, mint ő tette. Itt megjegyezném, hogy a volt férjemmel az italozás miatt ment tönkre a kapcsolatunk ( napokig ivott,eltűnt otthonról napokra,lelkileg terrorizált minket,külföldön dolgozik és úgy gondolta pénzért mindent megkaphat, mindenki alacsonyabb rendű nála.........) lányát nem keresi, a fiamat is csak hitegeti, hogy találkoznak. Ha telefonon netalántán felhívja akkor is csak magáról képes beszélni. A fiam kb. 3 hete felvágta az erét,(épp az nap beszélt az apjával telefonon) hogy megmutassa mennyire szeret minket. Próbálom szép szóval elmagyarázni neki, hogy ne az apja viselkedését utánozza, de ha iszik már nem lehet hatással lenni rá. A kapcsolatom a gyerekekkel jó, mindent megszoktunk beszélni, ezért nem is értem és már nem is tudom miként bírjam jobb belátásra. Tudom az apai szeretetet nem tudom pótolni (mert szerintem ez nálunk a legfőbb probléma), de valamit tennem kell, mert a fiam jövője fontos számomra. Segítségét előre is köszönöm!

kedves Zénó!én egy 14 éves lány édesanyja vagyok.kiskora óta problémás.oxigénhiánnyal született.nagyon sok orvosnál természetgyógyásznál jártunk,de sajnos egyre rosszabb a helyzet.enyhe ért.fogy.állapítottak meg nála oppult viselkedészavart retardált figyelemzavart. legutóbb a tegretol nevü gyógyszert írták fel szedett hunperdált haloperidolt ritalint stratterát de egyik sem igazán használt nagyon erős dühkitörései vannak cigizik lopkod elszökik az iskolából stb idegileg már mindenkit kicsinált,és attól félek nehogy a drogokhoz nyúljon.kérem ha ön tudna segíteni vagy kihez forduljak nem tudom mit csináljak.várom válaszát.előre is köszönöm Lózsi Mariann

Tisztelt Zoltán!

A lányom idén lesz 15 éves. 5 éves kora óta nevelőapja van, akivel többé-kevésbé jól kijönnek egymással.
Egyre több problémánk van a lányunkkal. Sosem volt egy nyugodt típus, sokat küszködtünk vele. Nagyon befolyásolható, megtalálta mindig a magának való társaságot. Próbáltuk megtalálni a középutat az elmeneteleknél. A tavalyi év végén aztán egyre többször késett, Karácsony után már volt hogy nem jött haza éjszakára.
Próbáltuk szépen és csúnyán rábeszélni, hogy ne csavarogjon. Idén aztán elszabadult a "pokol". Többször nem aludt itthon, hiába kérdezem hazudik folyamatosan. A "baráti körét"kérdezem nem tudnak róla semmit. Már a régi balhés barátnőjével sem foglalkozik. Nem egyszer ittasan jön haza. Most a héten (csütörtök van ) hétfőn elment orvoshoz azóta nem volt itthon! Ma tudtam meg egyáltalán hol lehet, próbálom elhozni onnan. Tegnap is hívtam megígérte hogy hazajön, de nem tette.
Sajnos nem tudom mi lett vele, de látom, hogy rossz vége lesz. Bennem felmerült hogy drogozik, de tagadja ( a cigit is csak később vallotta be).
Kérem segítségét, adjon tanácsot mit csináljak, hogy helyre álljon a rend a családunkban.Nagyon kétségbe vagyok esve.

Köszönöm