Azt már mindannyian tudjuk, hogy hazánkban a távmunka gyakran távoli vágyálom. Legalábbis az biztosan, hogy meg is éljünk belőle. A fiatalabb cégvezetők, akik nyitottabban állnak hozzá a rugalmas munkavégzéshez, sajnos ritkán engedhetik meg maguknak, hogy teljes időben, reális fizetéssel foglalkoztassanak távmunkásokat. Ugyanakkor az idősebbek többsége konvencionális, és nem enged a megszokott munkavégzési formákból.

Ha viszont egy földrésszel arrébb keressük a választ, megdöbbentő adatokra lelünk. Mintegy három év alatt 40 százalékkal nőtt a távmunkások száma Amerikában! De ami még meglepőbb: míg hazánkban inkább az alkalmazottak vágynak a távmunkára, addig a tengerentúlon az „új divat” szerint már a felsővezetők látják el feladataikat otthonukból.

Amerikában a távmunkát nem kiváltságként kezelik, egyszerűen a több haszon érdekében alakították ki. Nem szorul reklámra, egyetlen cégvezető sem igényeli a felvilágosítást, hiszen tisztában vannak vele, hogy havonta akár több ezer dollárt spórolhatnak meg: nem kell többé iroda, nincs bérleti díj, nem kell fűtést és áramot fizetni. Gyakran európai távmunkások is dolgoznak amerikai vállalatoknak: a cégek sokszor még az Internet költséget sem fizetik ki. De még ennek ellenére is mindkét fél elégedett lehet.

Magyarországon a legtöbb munkavállaló nem saját lakóhelyén, hanem nagyobb, szomszédos városokban talál munkát. Ez naponta átlagosan 2 óra utazást jelent. Ha a munka otthonról irányítható lenne, a munkavállaló egy héten 10 órát, azaz egy munkanapot nyerhetne. Mivel a telephelyek beszüntetésével hatalmas költséget takaríthatnak meg a cégek, lehetőség nyílhatna a fizetések emelésére is.

Hazánkban gyakran a „tudatlanságból” fakadó negatív élmények is elveszik a cégvezetők kedvét a távmunkától. Magam is találkoztam olyan vezetővel, aki részt szeretett volna venni egy távmunkás pályázaton, de el sem tudta képzelni, milyen módon fognak kommunikálni, vagy hogyan adja majd ki a feladatokat. Végül saját tájékozatlansága miatt érték a távmunkával kapcsolatban csalódások.